Ennek eredete Jacques Derrida francia posztmodern filozófus dekonstrukcionista elméletében lelhető fel, mely szerint a nyugati kultúra mindig előnyben részesítette a beszédet az írással szemben, a logika pedig a nyugati kultúra, a fehér ember mítosza. (Minderről Derrida főleg White Mythology című tanulmányában írt.)
A jó válaszra való koncentrálás azért problémás, mert a jó és rossz megkülönböztetését jelenti, ami az objektivitás állandósítása, az pedig úgyszintén a fehér felsőbbrendűség mítosza. Az útmutató így fogalmaz: „Az elképzelés, hogy a matematika tisztán objektív, teljesen téves”, valamint „fenntartani az elképzelést, hogy mindig vannak jó és rossz válaszok, állandósítja az objektivitást”.
A felfogás, miszerint a felnőttek tudják a helyes választ, paternalizmus és egyben a hatalom fenntartása („powerholding”), az osztályozás pedig az egyenlőtlenség tartósítása, akárcsak a magaviselet értékelése.
A tanároknak „kulturálisan megfelelő” pedagógiát kell alkalmazniuk, azaz nem várhatják ugyanazt a fehér és a fekete diákoktól.
Ha érdekli, mi áll eme szemlélet mögött, olvassa el alábbi cikkeinket:
Cinikus elméletek: a szélsőbalos akadémiai paranoia és az újbalos aktivizmus látlelete
Kritikai fajelmélet és más kamutudományok: a marxizmus betámadja Amerikát
A strukturális rasszizmus nyomában: mítosz vagy valóság?