Az alkotmánybíróság néhány tényt is említ a határozat indokolásában. A 2017-es német szövetségi parlamenti választások idején a szavazati joggal rendelkező állampolgárok 51.5 százaléka volt nő, a pártok egyéni jelöltjeinek viszont csak 25 százaléka, s listán is csak a jelöltek 34.7 százaléka. A választások eredményeképpen 233 női képviselő jutott be a parlamentbe, amely a képviselők 31.4 százalékát teszi ki.
Az alkotmánybíróság említi azt is, hogy az AfD parlamenti képviselőinek mindössze 10.2 százaléka nő – ugyanez az arány a CDU / CSU-frakció esetében 20.7 százalék, míg a szabadságpárti FDP parlamenti képviselőinek 23.8 százaléka nő. Más a helyzet a Zöldek és a baloldali die Linke esetében: előbbi esetében a nők aránya 56.7, míg utóbbi esetében 53.6 százalék. Megjegyzendő, hogy
az SPD és a die Linke is támogatnák azt, hogy női kvótát vezessenek be a Bundestagban
(az AfD viszont ellenzi azt, képviselőik szerint a férfiak és a nők egyenjogúsága már megvalósult).
A női kvóták kapcsán Németországban több írás is megjelent. Reinhard Müller Parität: Wenn die Freiheit flöten geht (Paritás: amikor a szabadság elvész) című véleménycikkében úgy fogalmaz, hogy „aki paritást akar, az valójában nem demokrata, ráadásul a jogállamiságról is keveset tud.” Cikkével azt sugallja, hogy abszurd felvetés, hogy a 2017-es parlamenti választások eredményét azon az alapon támadják meg, hogy kevés nő jutott be a parlamentbe. „A kvótaőrület a szabad emberi személyiséget annak egyik ismertetőjegyévé degradálja” – véli Müller.