Az UnHerd felületén megjelent publicisztika szerint az éghajlatváltozás kezelését célzó, a nagy iparosodott hatalmi blokkok által eltervezett zöld gazdasági átmenet sikeres megvalósításában egyes ritkaföldfémek szerepe jelentősen fel fog értékelődni. Ilyen többek között a lítium, amely nélkülözhetetlen eleme az elektromos járműveket meghatározó közlekedési eszközzé formáló lítiumion-akkumulátoroknak. Fontos azonban látni, hogy
globális szinten a lítium cellás akkumulátorok 73 százalékát már Kína gyártja,
messze megelőzve az Egyesült Államokat, amely csupán 12 százalékkal a második helyen áll.
Kína azonban nem elégszik meg ezzel a hatalmas előnnyel, hanem Ausztráliától Bolíviáig igyekszik meghatározó tulajdonrészt szerezni a lítiumbányákban, annak érdekében, hogy ellenőrizhesse a globális ellátást, és a nyugati gazdaságot még inkább – e szempontból is – a kínai gyártástól tegye függővé. A lítiumion-akkumulátorcellák létfontosságú elemének számít a kobalt és a mangán is, azonban a finomított kobalt globális termelésének 80 százaléka szintén Kína ellenőrzése alatt áll. A világ kobaltkészletének kétharmadát a Kongói Demokratikus Köztársaság termeli ki, azonban az országban jelenlévő tizennégy kobaltbányából nyolc Kína tulajdonában van.
Jól látható, hogy míg a nyugati országokban a környezetpolitika eddig elsősorban annak megvitatására szorítkozott, hogy az éghajlatváltozás valóban létező probléma-e, vagy sem,
addig Kína jövőbelátó döntéseket hoz azzal a céllal, hogy a megváltozott gazdasági körülmények között is minél jobban biztosítsa globális pozícióját.
Az Egyesült Államok ezért az új nemzetvédelmi felhatalmazási törvényével öt éven belül azt kívánja elérni, hogy Kínától eltérő országokból kerüljön sor a ritkaföldfémek többségének beszerzésére.
A szerző szerint Kína és az Egyesült Államok között egy hidegháborús helyzet van kibontakozóban, és a versengő nagyhatalmak várhatóan egyre inkább ki akarják majd terjeszteni a befolyásukat a Bolíviához vagy Kongóhoz hasonló országokra. Példaként említve Kína ritkaföldfém ellátásának mintegy felét Mianmar termeli ki, ezért Mianmar belpolitikája Kína számára kiemelt stratégiai jelentőséggel bír. Célja a zökkenőmentes és stabil kapcsolat fenntartása a mindenkori mianmari vezetéssel, függetlenül a kormányzati rendszer típusától.
Ilyen és ehhez hasonló külpolitikai attitűd az éghajlatváltozás következtében a világ minden táján érzékelhető lesz. Az éghajlatváltozás miatt előtérbe került zöld átmenet, és ennek keretében az új stratégiai jelentőségű erőforrásokért folytatott verseny tehát a nemzetközi versengések és súrlódások új színterét teremti meg. A gazdasági függőség csökkentése érdekében az egyes országoknak biztosítaniuk kell a zöld átmenet sikeres megvalósításához szükséges erőforrásokat.
Szemlézte Gergi-Horgos Mátyás