A nyersanyagokért folytatott harc a következő évtizedek egyik legnagyobb kihívása

Az UnHerd felületén megjelent publicisztika szerint az éghajlatváltozás kezelését célzó, a nagy iparosodott hatalmi blokkok által eltervezett zöld gazdasági átmenet sikeres megvalósításában egyes ritkaföldfémek szerepe jelentősen fel fog értékelődni. Ilyen többek között a lítium, amely nélkülözhetetlen eleme az elektromos járműveket meghatározó közlekedési eszközzé formáló lítiumion-akkumulátoroknak. Fontos azonban látni, hogy

messze megelőzve az Egyesült Államokat, amely csupán 12 százalékkal a második helyen áll. 

Kína azonban nem elégszik meg ezzel a hatalmas előnnyel, hanem Ausztráliától Bolíviáig igyekszik meghatározó tulajdonrészt szerezni a lítiumbányákban, annak érdekében, hogy ellenőrizhesse a globális ellátást, és a nyugati gazdaságot még inkább – e szempontból is – a kínai gyártástól tegye függővé. A lítiumion-akkumulátorcellák létfontosságú elemének számít a kobalt és a mangán is, azonban a finomított kobalt globális termelésének 80 százaléka szintén Kína ellenőrzése alatt áll. A világ kobaltkészletének kétharmadát a Kongói Demokratikus Köztársaság termeli ki, azonban az országban jelenlévő tizennégy kobaltbányából nyolc Kína tulajdonában van. 

Jól látható, hogy míg a nyugati országokban a környezetpolitika eddig elsősorban annak megvitatására szorítkozott, hogy az éghajlatváltozás valóban létező probléma-e, vagy sem,

Az Egyesült Államok ezért az új nemzetvédelmi felhatalmazási törvényével öt éven belül azt kívánja elérni, hogy Kínától eltérő országokból kerüljön sor a ritkaföldfémek többségének beszerzésére.

A szerző szerint Kína és az Egyesült Államok között egy hidegháborús helyzet van kibontakozóban, és a versengő nagyhatalmak várhatóan egyre inkább ki akarják majd terjeszteni a befolyásukat a Bolíviához vagy Kongóhoz hasonló országokra. Példaként említve Kína ritkaföldfém ellátásának mintegy felét Mianmar termeli ki, ezért Mianmar belpolitikája Kína számára kiemelt stratégiai jelentőséggel bír. Célja a zökkenőmentes és stabil kapcsolat fenntartása a mindenkori mianmari vezetéssel, függetlenül a kormányzati rendszer típusától.

Ilyen és ehhez hasonló külpolitikai attitűd az éghajlatváltozás következtében a világ minden táján érzékelhető lesz. Az éghajlatváltozás miatt előtérbe került zöld átmenet, és ennek keretében az új stratégiai jelentőségű erőforrásokért folytatott verseny tehát a nemzetközi versengések és súrlódások új színterét teremti meg. A gazdasági függőség csökkentése érdekében az egyes országoknak biztosítaniuk kell a zöld átmenet sikeres megvalósításához szükséges erőforrásokat.    

Szemlézte Gergi-Horgos Mátyás