„Veszélyben érezte magát a tüntetésen, hisz maga is kinn volt a Puskin téren Moszkvában, ami az országon végigsöprő tüntetések központi, jelképes helyszíne volt?
Nem, egyáltalán nem. De nem is azért voltam ott, hogy a rendőrséggel verekedjek, vagy hogy hógolyót dobáljak rájuk. Én a jelenlétemmel fejeztem ki a véleményemet. Persze, ha Oroszországban tüntetnek, akkor mindenki erőszakra számít. Két órán át mindenki békés volt, aztán egyesek elkezdték unni magukat, és hógolyót dobáltak a rendőrökre. Utóbbiak megelégelték, és nekiláttak kiszorítani a tömeget a Puskin térről.
Mennyire voltak akkor elszántak a tüntetők – zömében fiatalok – abban, hogy az ő jövőjükről is szó van?
Azok voltak, hisz Vlagyimir Putyinból elegük van, de úgy általában a putyinizmusból is, ami 20 éve tart. 20 éve nem volt hatalomváltás, Putyin a becsontosodott és stagnáló rendszernek lett a jelképe. Azért mentek ki tüntetni, mert egyszerűen csak változást akarnak. Ugyanakkor, akik mellettem voltak, azok közül többen csak azért mentek ki, hogy társaságban legyenek, ez buli volt a számukra, ahol jót szórakozhatnak, kirittyentették magukat, alkalom volt ez a számukra szelfik és mindenféle platformokon fotók készítésére. Aztán kiderült, hogy túlterhelés miatt, vagy ki tudja, miért, leálltak a telefonos szolgáltatások. Ez először fordult velünk elő, de úgy tűnik, követjük Belorusz és a kínaiak példáját Hongkongban. Három órámba tellett, mire én is tudtam posztolni a közösségi hálón.
Tudom, hogy mekkora hagyománya van a fiatalok körében az ilyen tüntetéseknek a Szovjetunió szétesése óta, de önnek mi jött át belőle?