Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Mert nem magyarok, hanem emberek vagyunk!
„Történt a minap, hogy a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője írt egy, a nagytiszteletű Raed Arafat államtitkár irodájának címzett levelet. Amelyben tisztelettel felkérte az illetékeseket, tájékoztassák már a mindenkit egyformán érintő járványhelyzetről a romániai magyar közösséget a saját anyanyelvén is, ha már ez a közösség az egységes és oszthatatlan és szuverén és független nemzetállam nyakába szakadt, ha már van (még) vagy 1,2 millió tagja és ha már a közösség dolgozó tagjai egyformán befizetik az adót az egységes és oszthatatlan államkasszába. (Maga a levél nyilván sokkal udvariasabb volt. Én nem vagyok az.)
No, ha levelet írt, akkor kapott is rá választ. Amelyben az áll, hogy ha a tisztelt magyar közösség nem tud eléggé románul ahhoz, hogy elolvassa a tájékoztatókat, akkor nyugodtan tegye meg angolul, mert van rá lehetőség, még akkor is, ha olyan, hogy attól az angol buldog is elröhögi magát. (Maga a válasz nyilván sokkal udvariasabb és fanarióta módon ködösebb volt.) Egy kicsit a klasszikus Lenin-viccre emlékeztet ugyan, amikor a Vezér ablakát néhány gyerek betöri, mire kiszól, hogy: Gyerekek, menjetek innen a picsába! Pedig le is lőhette volna őket.”