Korábban Lengyelország saját állampolgárával szemben bocsátott ki európai elfogatóparancsot mégpedig több száz kilogramm kábítószert birtoklása miatt. A félreértések elkerülése végett: a büntetőeljárás, amelyben a holland bíróság Lengyelország állampolgárát félti a lengyel igazságszolgáltatástól, köztörvényes és nem állam elleni bűncselekmény miatt folyik.
A holland bírósággal szemben tehát alappal állítható, hogy a kéretlen világboldogító szerepét öltötte magára.
Noha az EUB több különböző döntésében már korábban tisztázta az európai elfogatóparancs megtagadásának lehetséges eseteit, a holland bíróság mégis előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a taláros testület elé. Folyamodványában azt kérdezte, hogy megtagadhatja-e az európai elfogatóparancs végrehajtását anélkül, hogy megvizsgálná annak a konkrét lengyel bíróságnak a függetlenségét, amely a keresett személy bűnösségéről döntene, azon az alapon, hogy a közelmúltbeli lengyel jogalkotási fejlemények alapján kétségei támadtak a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban. Hivatkozott többek között az Európai Bizottság által 2020. április 29-én indított kötelezettségszegési eljárásra is, amely kifogásokat fogalmazott meg a lengyel igazságszolgáltatással kapcsolatban.
A jelen ügyben az EUB fenntartotta a korábbi ún. „kétlépcsős tesztjének” követelményét, amelynek értelmében az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása érdekében egy kétfázisú vizsgálatot kell követni, figyelembe véve az eset egyedi körülményeit is. Az első lépésben a hatóságnak meg kell határoznia, hogy objektíven, megbízható módon igazolható-e, hogy bizonyos hiányosságok miatt fennáll a tisztességes eljáráshoz való alapjog megsértésének kockázata. Második lépésben pedig pontosan meg kell határoznia azt, hogy ezek a hiányosságok mekkora hatással lehetnek az eljáró tagállami bíróság szintjén, figyelembe véve a gyanúsított személyes helyzetét, a bűncselekmény természetét és annak ténybeli körülményeit, amelyben az elfogató parancsot kiadták.