Kim Lane Scheppele: ami alkotmányellenes Németországban, az még lehet alkotmányos az USA-ban

Január 6-án, szombaton Trump elnök támogatóit arra hívta fel, hogy együtt vonuljanak a Capitolium elé, és védjék meg a Kongresszus azon tagjait, akik a 2020 novemberi elnökválasztás eredményének megsemmisítésére vállalkoztak. Trump híveinek egy radikális csoportja – eleinte az elnök kommunikációs támogatását élvezve – megostromolta az amerikai törvényhozás épületét, a Capitoliumot. Öten haltak meg az erőszakban. Egy héttel később, január 13-án a Képviselőház zendülésre buzdításra hivatkozva vádemeléssel (impeachment) élt Trumppal szemben. Trump ezzel az Amerikai Egyesült Államok egyedüli olyan elnökeként vonult be az ország történelmébe, akit kétszer is impeachment-eljárás alá helyeztek.

Trumpot azóta mind a techcégek, mind pedig a fősodratú amerikai közvélemény „karanténba” helyezte, amelynek kapcsán számos jogi és politikai elemzés napvilágot látott (és láthat). Ezek a megnyilvánulások a véleménypaletta valamennyi árnyalatát képviselik, s nem lenne helyénvaló elvitatni, hogy Kim Lane Scheppelének az alkotmányjogi vonatkozású témákat feldolgozó Verfassungsblogon közzétett „Re-impeachment” című állásfoglalása a szélsőségesebbek közé tartozik. Néhány idézet a véleménycikkből, amelyből az olvasó képet kaphat arról, hogy mit jelent a jogállamiság a demokraták olvasatában.

Scheppele rosszallását fejezi ki az impeachment kapcsán

„A második impeachment-eljárás valószínűleg hosszabb és összetettebb lesz, mivel a demokraták minden bizonnyal tanúkat hallgatnak majd ki, és egyéb bizonyítékokat igyekeznek a nyilvánosság elé tárni. (…) Ezúttal a demokraták folytatják le az eljárást, ugyanakkor a második vádemelés tárgyalása veszélyeket is rejt rájuk nézve. Trump még mindig nyerhet. Továbbá,

Trump gyakorolhatja jogát arra vonatkozóan, hogy a tárgyalás alkalmával meghallgassák; ez azt jelenti, hogy őrült állításait újfent hangoztassa, felajzva ezzel szimpatizánsait, félelmet ültessen párttársai szívébe, és ismét megússza a büntetést.

Minden platformok legfőbbikét megkaphatja, amelyen hangot adhat saját realitásértelmezésének, egyszersmind uralhatja a teljes médiapalettát is.”

Magyarán Scheppele szerint nem szerencsés, hogy Donald Trump a jogállami eljárásrend  – s annak velejárójával, a bizonyítottság és a nyilvánosság követelményének – betartásával felel azon tetteiért, amelyek az impeachment-eljáráshoz vezettek. Hogy ez miért nem szerencsés, azt Scheppele alább meg is indokolja.

Bőven elég, ha a Szenátus Biden útját egyengeti?

„Ezen felül a második impeachment-eljárás lehetőséget kínál Trump számára, hogy újra dominálja a politikai folyamatot is – ráadásul teheti ezt utódja elnökségének tipikusan legproduktívabb időszaka, vagyis az első 100 nap alatt, romokba döntve az időszak érdemeit. Ha a teljes Szenátus esküdtszékként funkcionálva törvénykezik egy olyan elnök felháborító tettein, aki már nincs is hivatalban, nem hajthatja végre azokat a meghallgatásokat, amelyek eredményeképpen az új elnök hivatalnokai a helyükre kerülhetnének. Nem hozhat törvényeket sem.

Bidennek sürgősen szüksége van a Szenátusra, s annak minden idejére, mivel új adminisztrációja már most elmaradásban van. Ehelyett a Szenátus Trumpra koncentrál majd.”

”

Az alkotmányjogász cikkéből nem derül ki, hogy a Szenátus helyett milyen testületre bízná a leköszönő elnökre vonatkozó vádak megvitatását; jóllehet azt rögzíti, hogy értesülései szerint a Szenátus azon dolgozik, hogy munkarendjét úgy ossza be, hogy a munkanap első felében a Biden-adminisztráció felállását segíti, a második felében pedig a Trump-üggyel foglalkozik. De létezik koncepció arra vonatkozóan is, hogy a Szenátus esetleg a Biden-elnökség első 100 napjának lejártát követően vegye elő Donald Trumpot.

Ami jogállamiatlan megoldás Németországban, az jogállami az Egyesült Államokban?

Kim Lane Scheppele azon véleményvezérek közé tartozik, akik üdvözlik a privát szektor diadalát az amerikai közjog felett: „Dacára annak, hogy a január 6-ai Capitol Hill-i események sokkszerűen hatottak, és sürgősséget követeltek meg, a szövetségi közintézmények fájdalmasan lassan reagáltak.” - írja a szakember, aki szerint üdvözlendő, hogy a privát szektor ugyanakkor gyors döntést hozott, szerinte ugyanis e gyors reakció az Egyesült Államokat egy sokkal rosszabb végkimeneteltől is megmenthette (a Twitter, azt követően, hogy a Capitoliumot megtámadták, kikapcsolta Trump híresen aktív fiókját – először csak 12 órára, majd véglegesen. A Facebook és a YouTube is ellehetetlenítette Trumpot.)

Noha a „kettős mérce” kifejezés sokak számára bizonyára ismerősen csenghet, ennek érdekességét most az adja, hogy

Véleménycikkében ugyanis Scheppele arra hívja fel a figyelmet, hogy ami jogállamiatlan Németországban, az az Amerikai Egyesült Államok – jól emlékszünk: a „demokrácia fellegvárában” – úgymond "rendben van" (de legalábbis magától értetődő). Itt érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkodni azon, hogy vajon mi is fog elhangzani azon a konferencián (’Summit of Democracy’ – „Csúcstalálkozó a Demokráciáért”), amelyet Joe Biden elnökségének megkezdését követően megszervezni tervez.

Kim Lane Scheppele ugyanis arról igyekszik biztosítani a közvéleményt, hogy teljesen természetes, hogy Angela Merkel német kancellár óva intett attól, hogy a közösségi média egy hivatalban lévő amerikai elnököt indexre tegyen. Erre szerinte a német alkotmányos keretek bizonyosan felhatalmazzák a német kancellárt, itt ugyanis a közjog a hatalomkoncentrációt megfelelően szabályozza legyen szó magán, vagy közhatalomról. 

„Ha a nagy tech cégek leválasztanak egy politikai vezetőt a követőiről, ahogy ez Trump esetében történt, alkotmányos aggályokat vet fel – Németországban.”

”

- írja Scheppele, aki szerint az Amerikai Egyesült Államokban más a helyzet, ahol a nagy tech cégek fellépése nem veti fel azokat az aggályokat, amelyeket az alkotmányjogász szerint többek között Angela Merkel is helyesen azonosított.

Scheppele álláspontját azzal támasztja alá, hogy az amerikai alkotmányos berendezkedés tulajdonképpen nem ad lehetőséget arra, hogy egy hivatalban lévő közhatalmi tényezőt (elnököt, rendvédelmi szerv vezetőjét stb.) jogszerűen felelősségre vonjanak. Magyarán az elnök immunitása és  büntethetetlensége az igazságszolgáltatás minden szintjén következetesen megjelenik.

Így tehát Kim Lane Scheppele az amerikai elnök közjogi pozíciójának egyik lényegi eleme kapcsán „közjogi felelősségre vonhatósági vákuumot” azonosít. 

Örüljünk Trump „társadalmi halálának”?

De nem is ez Kim Lane Scheppele véleménycikkének legérdekesebb állítása – az ugyanis Donald Trump „társadalmi halálára” vonatkozik.

Trump végre saját orvosságába kóstolhat – a privát szektor termékeként vált a közélet részévé, mint ahogy társadalmi halálát (sic!) is a privát szektor által leli, amely úgy döntött, hogy kizárja őt a szalonból.

A közjogi felelősségrevonás bármely alkotmányos kormányzat védjegyének tekinthető, épp amiatt, mert kevesebb teret enged az önkénynek. A magáncégek általi felelősségre vonás is jobb azonban, mint a semmi. Tekintve, hogy egyelőre nem ismerjük az impeachment-eljárás kimenetelét, s hogy Trump párttársai egyelőre nem állnak készen arra, hogy elváljanak az egykori elnöktől, marad nekünk a privát szektor megtorlása."

Ha mást nem is, egy dolgot tehát érdemes megjegyezni Kim Lane Scheppele véleménycikkével kapcsolatban, s talán ez az írás legfontosabb tanulsága: a jogállamisággal kapcsolatos elvárások még a progresszív alkotmányjogászok szerint sem határozhatók meg pontosan, univerzális mérce szerint. Az egyes államok közjogi és kulturális sajátosságai ugyanis eltérő dinamikát adhatnak a demokrácia játékszabályainak.

Fotó: Eric BARADAT / AFP

Dobozi Gergely