Kirívóan kevés a kelet- és közép-európai származású politikus az EU-ban

Beszédes kutatással állt elő a minap az European Democracy Consulting nevű szervezet. A grafikonokkal és szemléltetőábrákkal tarkított jelentés készítői az Európai Unió bürokratikus berendezkedését vizsgálták, a személyzet származási összetételének vonatkozásában. A kutatás két alszempont figyelembevételével épült fel: a készítők egyrészt a vezetői kinevezéseket vizsgálták a kinevezett vezető regionális származásával összevetésben, másrészt pedig azt, hogy összességében mekkora az az időtartam, amelyre e vezetők mandátuma szól, szólt (napokban számolva).

Az 1952-től 2020-ig tartó időszakot felölelő kutatásba a készítők 72 önálló uniós szervet, 89 pozíciót és 500 hivatalnokot foglaltak bele.

A tanulmány fő állítási közé tartozik, hogy

a kinevezések 60 százalékáról beszélünk.

Ha pedig ugyanezt az elmúlt 10 év tükrében vizsgáljuk, akkor is 50 százalék feletti eredményt kapunk. A második helyen a dél-európai államok (Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország) delegáltjai állnak: a pozíciók 25 százalékát tudhatják a magukénak. A dél-európai tagállamokat követik a sorban az észak-európaiak (7 százalék).

A teljes képhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy kis népességű tagállamokról van szó, így a 7 százalékos képviseleti arány összehasonlításban kimagaslónak mondható; Svédország, Finnország és Dánia tartozik ide.

És akkor jöjjenek

(Kelet-Európa: 2.7 százalék, Közép-Európa: 2.3 százalék), s ez a trend a vizsgált tagállamok csatlakozása óta gyakorlatilag nem változott (a számok annak függvényében változnak, hogy a felhasználó milyen paramétereket jelöl be az egyes grafikonok mellett).

Forrás: European Democracy Consulting

Kelet-Európához Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia és Bulgária, Közép-Európához pedig a tanulmányban Magyarország, Szlovákia, Csehország, Horvátország és Szlovénia tartozik.

Még torzabb képet kapunk, ha a vezetői pozíciókat vizsgáljuk: a vezetői pozíciók több mint 32 százalékára neveztek ki Nyugat-Európából származó hivatalnokot, amely az északi tagállamok esetében 18 százalék, mindemellett

Az Európai Unió intézményei alatt a készítők az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot, az Európai Unió Tanácsát, az Európai Központi Bankot, az Európai Unió Bíróságát, az Európai Számvevőszéket, Európai Atomenergia Közösséget értik. Mindemellett különbséget tesznek tanácsadó testületek, ügynökségek és egyéb, a fentiek közé nem sorolható testületek között is.

Ezek közül a legfontosabb – és ezt a tanulmány is hangsúlyozza – az Európai Tanács. Itt dől el, hogy az Európai Unió egyéb (fenti) kulcspozícióiba ki kerülhet. A második legnagyobb jelentőséggel bíró intézmény az Európai Bizottság, amely kevésbé ismert, mégis jelentős pozíciókba jelölhet személyeket. Ehhez képest az Európai Parlament önmagában elenyésző súllyal bír a jelölési procedúra tekintetében.

A jelenség feltehető oka, hogy az Európai Unió egyszerre próbál egyensúlyt találni a tagállamok egyenlő képviselete és a népességalapú arányos képviseleti rendszer között – s minden jel szerint kudarcot is vall e közben. A tanulmány készítői ezért azt az ajánlást teszik az Európai Unió intézményei számára, hogy észleljék a problémát, s évente készítsenek jelentést arra vonatkozóan, hogy sikerült-e orvosolni azt.

– vonják le a következtetést a tanulmány készítői.

A European Democracy Consulting nevű szervezetet 2019-ben hozták létre, célja pedig az, hogy segítse a demokratikus trendek alakulását az Európai Unióban. A szervezetet Louis Drounau hozta létre, aki korábban az ENSZ-nél, az Európai Unió szerveinél és az Európa Tanács kötelékében is megfordult. „E pozíciók betöltése közben stabil tapasztalatra és ismeretre tett szert az említett intézmények működése és az európai közpolitikák területén.” - áll a bemutatkozásban.

A teljes jelentést itt olvashatja el.

A riportról a POLITICO is összefoglalót közölt.

Dobozi Gergely