ugyanakkor más megfontolásból. A liberális politikusok a külföldi szélsőséges csoportok belpolitikába történő beavatkozásától tartanak, míg a konzervatívok szerint a digitális platformok szándékosan elhallgattatják a jobboldali hangokat. A jogi és politikai csatához most az amerikai tudományos élet szereplői is csatlakoztak, így befolyás jogtudományi oktatók a trösztellenes törvény lehetséges reformját vetítik elő. 
Fukuyama, Richman és Goel azonban úgy vélik, hogy az eddig felvázolt lehetséges megoldások nem vezetnek sikerre. A Facebook vagy a Google több vállalatra történő feldarabolása akár több évet, évtizedet is igénybe vehet. Arról nem is beszélve, hogy nincs garancia arra, hogy az új alvállalatok éveken belül ne hajtsák végre ugyanazt az adatfelhalmozást és hatalomkoncentrációt, amit leányvállalataik sikeresen véghez vittek. 
A másik lehetséges alternatívát az úgynevezett „adathordozhatóság” jelentené. A felhasználók egyik platformról a másikra történő regisztráció esetén a vállalatok által felhalmozott felhasználói adataikat „magukkal vihetnék”. A problémát azonban az jelenti, hogy míg a személyes adatok – így például név, születési idő – esetében ezt könnyű kivitelezni, a metaadatok esetében ez már nem ilyen egyszerű. A metaadatok a felhasználói szokásokat összesítik, ezeket a személyre szabadott reklámokhoz is fel lehet használni, ezért sincs érdekükben a cégeknek, hogy megváljanak tőlük. 
Olyan megoldás kidolgozására van szükség, amely ezen javaslatok gyenge pontjait képes ellensúlyozni.
A digitális platformok olyan mennyiségű és minőségű információt halmoztak fel a felhasználóikról, amely elsősorban nem gazdasági, hanem politikai problémaként jelentkezhet a mindennapokban.