Osztályozná a muszlim többségű országokból érkező bevándorlókat Dánia

Matias Tesfaye dán bevándorlási és integrációért felelős miniszter javaslatára a dán kormány a jövőben statisztikailag külön kezelheti a Közel-Keletről és Észak-Afrikából Dániába érkező bevándorlókat. 

A miniszter a lépést a Berlingske nevű lapnak adott interjújában azzal indokolta, hogy a bevándorlók régió szerinti kategorizálása előnyös lehet a bűnüldözés és a munkaerőpiaci változások monitorozása szempontjából.

„Megkértem a minisztériumot, hogy készítsen feljegyzést számomra arra vonatkozóan, hogy van-e bármiféle kapcsolat a bűnözés, valamint a munkaerőpiaci folyamatok, és a bevándorlók származási országára vonatkozó adatok között” – nyilatkozta Tesfaye, aki szerint kérése nyomán egy új statisztikai kategória – MENAPT-országok – született. MENAPT-országoknak a közel-keleti és az észak-afrikai régió országai, továbbá Pakisztán és Törökország tekinthetők.

"Sokkal őszintébb adatokra van szükségünk. Meggyőződésem, hogy ezek jót tesznek, és minőségi változást hoznak a társadalmi integráció körüli diskurzus számára. Ha ugyanis ezeket az adatokat szabadjára engedjük, mindenki számára láthatóvá válik, hogy Dániában alapvetően nem a Távol-Keletről, vagy a Latin-Amerikából származó bevándorlókkal van gondunk.

– állítja Tesfaye.

Arra az újságírói felvetésre, pedig, hogy a dán nyilvántartások új szempontjai rasszista alapokon nyugodnának, a miniszter így felelt: „nekünk, döntéshozóknak szükségünk van az őszinte statisztikákra, amelyeknek igenis sokat elárulnak az integrációt érő kihívásokról. Nem tudom nem észrevenni, hogy nagy a különbség a például Thaiföldről, a Fülöp-szigetekről vagy Latin-Amerikából érkező bevándorlók magatartása és mondjuk a Közel-Keletről érkezők magatartása között. Emiatt

Tesfaye ragaszkodik ahhoz, is, hogy MENAPT-országokra való szűrésnek nincs köze a valláshoz. Szerinte ugyanis a szűrés nem vallás-, hanem problémaspecifikus, ahhoz pedig, hogy a problémát kezelni lehessen, a probléma természetét is meg kell ismerni. E tekintetben pedig a Közel-Keletről és az észak-afrikai régióból érkező bevándorlók igenis problémásnak tekinthetők – állítja Tesfaye, hozzátéve, hogy szerinte „nem a legjobb megoldás úgy viszonyulni a problémákhoz, hogy közben kerüljük az azokról való vitát – amelynek azonban tiszteletteljesnek kell lennie.”

A jelenlegi dán bevándorlási statisztikák ma „nyugati” és „nem nyugati” származási országok között tesznek különbséget, s e szerint kategorizálják a bevándorlókat, illetve azok gyermekeit.

Mindegyik uniós ország, Andorra, Ausztrália, Kanada, Izland, Liechtenstein, Monaco, Új-Zéland, Norvégia, San Marino, Svájc, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és a Vatikán „nyugati országnak” tekintendő. Minden más ország Dánia olvasatában „nem nyugatinak” számít.

Szintén sajátossága a dán bevándorlási jognak, hogy egy személy csak akkor minősül dán leszármazottnak, ha az illetőnek legalább az egyik szülője dán állampolgár és Dániában született. Sem a „bevándorlók”, sem pedig a dán „leszármazottak” (efterkommer) nem tekinthető statisztikai szempontból belföldinek. Magyarán egy dán „efterkommer” hiába született Dániában, statisztikailag külföldinek számít.

Mostantól tehát a különálló „MENAPT-országok” kategóriával bővülnek a statisztikák, mintegy identitást adva azoknak a bevándorlóknak, akik a bűnüzési és munkanélküliséget mérő nyilvántartásokban felülreprezentáltak. 

Így – mutat rá a lap – Dánia már konkrét statisztikai adatokkal is rendelkezhet e tekintetben: például, 2018-ban a MENAPT-országokból származó nők 41.9 százaléka tudott elhelyezkedni a munkaerőpiacon, miközben az egyéb „nem nyugati” országokból származó nő bevándorlók esetében ez a szám 61.6 százalék.

A statisztikákból az is kiderül, hogy 2020 január 1-jén a MENAPT-országokból érkezők a „nem nyugati” országokból származó bevándorlók (516.261 fő) 54.5 százalékát tették ki.

Dobozi Gergely