Megválaszolatlan kérdések az Európai Unió jogállamisági jelentése kapcsán

"Miért van az, hogy fontos, az egyes tagállamokra vonatkozó, ráadásul friss, tavalyi fejlemények maradtak ki a jelentésből? S milyen módszertan mentén dőlt el, hogy mely tények kerülnek be a jelentésbe, és mely tények maradnak vizsgálaton kívül?

Nem éppen a Franciaországra vonatkozó országjelentés egyik lábjegyzetét képező Airbus-korrupció az, ami rávilágít arra, hogy épp a jogállamiság tökéletlen koncepciója engedhetett teret az ilyen ügyekhez hasonló rendszerszintű, évtizedeken átívelő bűncselekményeknek?

Miért nem érdemelt egy betűt sem, hogy a legtöbb európai székhelyű cég körül zajló vizsgálatok jogalapjaként az Egyesült Államok nemzetközi korrupciós törvénye, s nem pedig az OECD vesztegetésekre vonatkozó joganyaga szolgált? Nyilvánvalóan ez a kérdés megérdemelne egy elemző cikket, mint ahogy érinti a jogkövetés és a jogalkalmazás elveit is - ezek ugyebár a jogállamiság kulcskifejezéseinek számítanak.

Hogyan maradhatott ki a jelentésből teljes mértékben a németországi Wirecard-botrány? Jelenleg is zajlik a vizsgálat a német parlamenten belül az összeférhetetlenségi szabályok tekintetében azonosítható joghézagokra, továbbá arra vonatkozóan, hogy miért maradhatott mindez ilyen hosszú ideig kivizsgálatlanul. Megjegyzendő, hogy a parlament ehelyett inkább jobbnak látta a Financial Times oknyomozóit vette célba, ami a sajtószabadság szempontjából bír relevanciával.

Hogyan magasztalhatja jelentés az egekig a a román Nemzeti Integritási Ügynökséget és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságot, elhallgatva azt, hogy az utóbbi szervezet korrupcióval gyanúsította meg az előbbi vezetőjét, s az illető csak bíróság előtt volt képes tisztázni magát? Nem lett volna jobb talán egy részletes átvilágítást szervezni erre, és az ehhez hasonló ügyekre vonatkozóan?

Miért nem látott napvilágot olyan elemzés, ami azt vizsgálja, hogy Bulgáriával egy évvel ezelőtt az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus felfüggesztésre került, s az ország újra “problémásnak” számít? Végül – habár a lista tovább folytatódhatna – hogyan fordulhat elő az, hogy a luxemburgi bíróságokat Európa-szerte magasztalják, miközben épp egy luxemburgi tanács egyik, az oknyomozókra szabadságvesztést kiszabó Lux-Leaks-ítélete idézte elő az EU jogalkotását az oknyomozó újságírás kapcsán?"