Bölöni László románként jelenik meg a sajtóban

„Amikor 2012-ben magyarul megjelent a székelység történetéről szóló általános iskolai tankönyv, feltűnt az interneten egy román kalózváltozat, amely az önigazgatást következetesen függetlenségnek »fordította«; még cikkek is születtek az ügyben. Ilyen környezetben nehéz együttműködni…

A kalózváltozatot letöltő román olvasónak tényleg az lehetett az érzése, hogy ez valami államellenes iromány, pedig természetesen szó sem volt ilyesmiről. A területi önrendelkezés nem függetlenséget jelent: az autonómia mindig állami keretben működött, soha nem létezett a történelemben önálló székely állam.

Politikai konfliktusok idején persze nehéz egy ilyen üzenetet célba juttatni. A felmérések szerint ma a román polgárok többsége a helyi önkormányzati autonómiát már elfogadja, ezért a nemzetféltő elmék inkább azzal kampányolnak, hogy a területi és etnikai önrendelkezés veszedelmes. Hogy a dologban lesz-e belátható időn belül szemléletváltás, nem tudom. Harminc éve a marosvásárhelyi fekete március egy magyarnyelvű gyógyszertári felirat nyomán bontakozott ki. Ma már jobb a helyzet, de a politika szintjén mélyreható változásokat nem látok.

Amikor a szász származású Klaus Johannis 2014-ben először lett államfő, a székely megyék elsöprő arányban rá szavaztak. Ehhez képest Johannis echte román nacionalistaként áll a kisebbségi kérdéshez: nemrég azzal vádolta az ellenzéki szociáldemokratákat, hogy »eladják Erdélyt a magyaroknak.« Van egyáltalán értelme kedvező politikai széljárásra várni?

Késő esti unalmamban sokszor nézek román hírtelevíziókat, perverz módon váltogatom a magukat jobb- és baloldalinak valló, egymásnak élesen ellentmondó csatornákat. Hallottam már olyan újságírót, aki kiállt amellett, hogy Székelyföld igenis létezik, nem »úgynevezett« – és nem szakadt le a plafon. A mainstream persze nem ez, a legfőbb probléma, hogy a román nemzeteszme a francia koncepciót vette át, amely szerint aki francia állampolgár, az egyben francia is. Különben a dualista Magyarország szintén így gondolkodott, de ez a felfogás sem az akkori, sem a mostani Közép-Európa viszonyait nem képezi le, hiszen az államok és a nemzetek határai térségünkben továbbra sem esnek egybe. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy bizonyos esetekben mégis megjelenik a különbségtétel, azaz hallgatólagosan elismerik: az állampolgárság nem jelent automatikusan nemzetiséget is. Mindez persze elég komikus:  Bölöni László sikeres fociedző, vagy a Saul-fiával Oscar-díjat nyert Molnár Levente színész románként jelenik meg a sajtóban, de ha egy erdélyi magyar valami rosszat tesz, akkor ő máris »magyar etnikumú román állampolgár.«”

(Válaszonline)