Séta Isztambulban

„Ha csak egyetlen pillantást vethetnénk e világra, Isztambul az, mit látni kell.”
 – Alphonse de Lamartine

Törökország évtizedek óta az egyik legkézenfekvőbb egzotikus úticél a magyar utazók és kikapcsolódni vágyók számára. Riviérával ugyanúgy rendelkezik, mint több ezer éves történelmi nagyvárosokkal és UNESCO világörökség részét képező földtani képződményekkel. Amely politikailag egyedivé teszi Törökországot az összes többi közel-keleti országhoz képest az, hogy uralja az európai és ázsiai kontinenst összekötő Boszporusz tengerszorost. 

Isztambul a világ legnépesebb városai közé tartozik. Erről a városszerkezet és a tömegközlekedési lehetőségek is árulkodnak. A Sabiha Gökçen nemzetközi repülőtérről az első metró végállomásig több mint hetven megállón keresztül viszi a busz a turistát, aki meglehetősen hamar rádöbbenhet, hogy a helyi közlekedési stílus főként a temperamentumosságában más az európában tapasztaltakhoz képest. 

Kezdetben tipikus alvó kerületeken át visz a busz, hatalmas bevásárlóközpontok, frissen épülő mecsetek és szürke tömbházak között. Amikor a szűk utcákat is leküzdve végre metróra szállhatunk, minden hatalmasnak és tágasnak tűnik. A munkanap késő estéjén még nem láthattuk azt az embertömeget, amire valójában tervezve vannak a közterek és tömegközlekedési járművek Isztambulban. A több mint tizenöt milliós lakosságú nagyváros minden eleme arra lett tervezve, hogy gördülékeny legyen a közlekedés a város két legtávolabbi pontja között is. 

Taxi helyett komp

A belvárosban a hétköznapi éjszakákon is pezsgő életet jelzi a fényözön és folytonos hangzavar. A kivilágított sikátorokban minden talpalatnyi helyet elfoglalnak az árusok és éttermek, amelyek általában ugyanazokat az ételeket kínálják ugyanazon az áron. A látványpékségek kirakatában éjszakába nyúlóan dagasztják a tésztát a népviseletbe öltözött asszonyok. A sűrűbben lakott városrészek hamarabb elcsendesednek.

A Topkapı palota környékén és a Taksim téren egész este sülnek a finomabbnál finomabb helyi fogások, például az olajban sült szardínia ecetes káposztával, papírtölcsérben. Csak remélni lehet, hogy nem a Galata-hídról horgászók napi fogása a szardínia, mert a tengervizet az öt percenként járó háromemeletes kompok és turista hajók az évtizedek során erősen beszennyezték. Tömegközlekedési jeggyel kompra szállva percek alatt másik városrészbe utazhatunk, míg a fedélzeten szerződött zenészek szórakoztatják az utasokat. 

A Galata-híd, az Aranyszarv-öböl első hídja, egy szimbolikus kapocs, amely összeköti Galata városnegyedet Isztambul vallási központjával, ahol többek között a Topkapı császári palota, a Kék mecset és a Hagia Sophia is található. A hídról szemlélve a Yeni Dzsámi a legszembetűnőbb építészeti fenomén. Nem a domb tetején foglal helyet, azonban kőszínű falai és sötétszürke főkupolája vetekszik a szemközti Galata-torony magasságával. 

Mecsetek építésére és fenntartására sok pénzt fordít a kormány, ezt mutatja az is, hogy sok új építésű mecsetet találni a városban. Az utcákat járva úgy fest, mintha gigászi mecsetekkel akarnák egyesíteni az alapvetően építészetileg és kulturálisan változatos városképet. Más vallások templomait keresve már figyelmesebbnek kell lenni, azonban találhatunk így örmény apostoli ortodox, görög ortodox templomot és zsinagógát is a keresztény templomokon kívül. 

Inkább Ázsia?

Isztambul az, amit a turista látni akar belőle. Egy európai feltehetőleg Ázsiát fogja benne először meglátni a sajátos keleti stílusban épült házak, paloták és bazárok miatt. Az ellenkező irányból érkező turista számára azonban ez az egyik első hely, ahol találkozhat az európai kultúra ősi nyomaival úgy, hogy még be sem lépett az Unió területére. A város erősen kihangsúlyozott keleti vonásai mellett európai szintű várostervezés és erős ipar a biztosítéka a piaci sikerének. Jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen problémái lehetnek egy olyan országnak, amely hatalmas tengeri és szárazföldi katonai jelenléttel, erős iparral és gazdasággal is rendelkezik? 

Törökország lakosságának nagy része a nagyvárosokban összpontosul, így problémát okoz a vidéki régiók elnéptelenedése. A kulturális központ Isztambul, és a főváros Ankara is meglehetősen nyugaton található meg a térképen, ami erősíti az ország kettétagoltságának súlyosságát. A legtöbb közel-keleti nagy népességszámú államban problémát jelent a szegénység, a belső zavargás és a migráció is, amely szintén jellemző Törökország belpolitikájára is. A keletről érkező migrációs hullám problémáját Recep Tayyip Erdoğan kormánya sokáig az ország keleti felén tartotta, hogy az ne befolyásolhassa a harmonikusan működő nyugati oldalt. Míg az országtól délkeletre háborúk és konfliktusok dúlnak, addig a belföldi turizmus virágozhat a fekete- vagy égei-tengeri riviérán. A mezőgazdaság és ipar kissé megrendülve, de biztos lábakon áll Törökország hatalmas rendelkezésre álló energiaforrásai miatt. 

Nagy Bazár, kis költségvetés

A turisták Nagy Bazárról való elképzelése csak részben éri el a valóságot. Azt várhatnánk, hogy Törökország kulturális centrumának évezredes történelméhez hűen legyen szisztematikusan megújuló örökségvédelmi terve saját épületeinek megóvására. Azonban a Nagy Bazár helyenként foszló, restaurálásra szoruló tetőzetét támaszcsövekkel védik a beomlástól. A tavaszi és őszi csapadékkal teli időjárás párás levegője lecsapódik a szellőzőablakokon, melyek keretében az évtizedek során megtelepedtek a mohák és egyéb párakedvelő növények.

A freskók megkoptak, de néhány négyzetméteren megfigyelhetőek még a restaurált, eredeti falfestés kék-piros színei. Az oszlopcsarnokokban az árusok hatalmas díszített tányérokat, kendőket, mozaik lámpákat és ékszereket helyeznek a kirakatokba. Csak hosszas baráti alkudozás után rántják le az olcsó gyémánt titkát: azért ilyen drága, mert jobb minőségű hamisítvány. A bolthelyiségek nagyon eltérőek egymástól berendezésben, felszereltségben de egy dologban egyezik mindegyik: az árusok az ajtóban várakoznak, hogy az arra járót személyes ajánlatokkal bírják vásárlásra.

Hogyha a turista megfáradva két nevezetesség között a természet közelségében szeretne pihenni, a legjobb választás a Topkapı palota közvetlen szomszédságában kialakított Gülhane (Rózsaház) Park. A 18. században kialakított botanikus kert jellegű terület az évszakokhoz igazított állat- és növényvilággal várja a látogatókat. A minierdő magas fáinak törzseiben színpompás papagájok fészkelnek, akik így szabadon élhetnek. Isztambul legrégebbi parkja dimbes-dombos és várfalakkal körbeölelt látványosság, mely alkalmas piknikezésre és egyéb családi programokra is. Egy átlagos napon rengeteg helyi is megfordul erre, a park szélére épített kávézók és éttermek miatt. 

Pár sikátoros utcával távolabb található a Fűszerbazár, régi nevén Egyiptomi Bazár. Ráragadt a „Szagos Bazár” elnevezés is, ugyanis a fűszerek és különböző teák illata az egész környéket elárasztja, amikor megérkezik a friss áru hajnalban. A fedett, magas épület freskói ugyanazt a színvilágot követik, amelyet a Nagy Bazárban láthattunk foszlani, azzal az eltéréssel, hogy ez az enteriőr restaurálva van a padlótól a boltívekig. A Fűszerbazárt szemmel láthatóan a helyiek is használják, nem csak a turisták, ugyanis szombatonként tömegek mozognak az épületen belül, a belépést pedig fémdetektorral ellenőrzik a rendőrök.

Minden édességből kóstolóval szaladnak az árusok a bolt előtt elhaladó turista után. A szárított rózsaszirmok és színes teakeverékek mellett beszerezhető az elma tea, amely funkcióját tekintve alma tea, összetételét tekintve viszont egy erősen cukrozott granulátumhoz hasonló porkeverék. A bazárokban apró és zsúfolt teázókban lehet elfogyasztani az öblös, alátétes üveg pohárban felszolgált elma teát, amit esetenként felszolgálás előtt még jobban megcukroznak az ízfokozás kedvéért. Az ételeket közép-európai pénztárcának viszonylag kedvező áron kínálják, így könnyű beleesni a telhetetlen turista legnagyobb hibájába: a falánkságba. Minél több helyi ételt meg szeretnénk kóstolni, annál több bukkan fel. Nagy átlagot vonva azonban a török ételek főként édesek, változatos olajos magvak felhasználásával készülnek. 

A Boszporusz fényei

Törökország és a török kultúra híres a díszes, színes mozaiklámpákról, melyek a bazárokban a földön sorakoznak, behajolnak a sikátorokba is és a plafonokról mintázatot festenek a falakra. A lakásoknak és boltoknak dísze ugyanúgy, mint a híres török szőnyegek. Nem lehet azonban megbízni a bazári szőnyegek eredetiségében és értékállóságában, a valódi ritkaságnak számító darabok dollár milliókért kelnek el. Az árusok azonban beavatnak a tradicionális titkokba és elárulják, hogy régen a földre terített szőnyeg jelentette a családi étkezésre szolgáló helyszínt.

Hogyha az éjszakai sötétedés a Július 15. vértanúinak hídjánál éri a turistát, akkor láthatja, hogy a híd lábánál lampionok szállnak fel. Sok elakad a pillérekben és fák ágai között, azonban pár átrepüli a híd 39 méter széles autópályát ami a hídon keresztülfut. A helyi hiedelem szerint a lampionok magasba engedésekor kívánni kell. Az a kívánság fog teljesülni, amely lampion később sértetlenül landol a másik oldalon. A túlpart pislákoló fényei a város bármelyik tengerpartján állva láthatóak a Boszporusz kacskaringóssága miatt. A pénzügyi városcentrum felhőkarcolóinak teteje a éjszakai fényáradat ellenére is feketén emelkedik ki a városképből.  

Mindent összevetve Isztambul az a megapolisz, amelyet azért érdemes meglátogani, – a kulturális értékeken kívül – mert a kelet kapujában egy rövid utazás alatt is rengeteg ellentét élesen látható az utazó szeme előtt. Egy nagyobb tüntetésbe keveredve körvonalazódott a fejemben, hogy a rendszer sokkal keményebben csap le a rendbontókra és az ellentétek sokkal nagyobb erővel feszülnek egymásnak, amiért több mint tizenötmilliós a város lakossága. Hogyha arra szükség van, percek alatt megjelenik bárhol a katonaság és a mesterlövészek ott fekszenek a történelmi jelentőségű díszes lakóházak legtetején.