Menczer Tamás szerint „fantasztikus év jön” (VIDEÓ)
„Németországban a gyárakat bezárják, nálunk meg kinyitják” – jelentette ki a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója.
Samuel Paty francia oktató esete az iszlamista radikalizmus tarthatatlansága mellett rávilágít arra is, hogy az attól való félelem súlyosan csorbítja az oktatói szabadságot nemcsak Franciaországban, hanem Németországban is.
Tartózkodnak a németországi tanárok Paty oktatási módszerétől
Heinz-Peter Meidlinger, a német tanáregyesület elnöke a múlt pénteki franciaországi tanárgyilkosság kapcsán nyilatkozott egy német napilapnak. Meidlinger mélységes aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy
Németország közoktatásában egyre inkább a „megfélemlítés légköre” kezd eluralkodni.
Különösen igaz ez szerinte a speciális szociálpedagógiai támogatást is biztosító intézményekre, ahol nagy az olyan migrációs háttérrel rendelkező diákok aránya, amely óvatosságra intheti a németországi tanárokat.
Ennek kapcsán Meidlinger említi azt is, hogy a tanárokat ezekben az intézményekben arra kérik, hogy
tartózkodjanak az olyan témák tárgyalásától, mint például a közel-keleti konfliktusok, vagy Izrael kérdése.
No-go témák és no-go filmek
Mindez ahhoz vezetett, hogy a tanárok tartózkodnak az olyan filmek levetítésétől, mint például a Schindler listája; az óvatosság oka minden bizonnyal a gyermekek „vonatkozó migrációs háttere”, ahogy az a cikkben is áll. A tanáregyesület elnöke elmondta azt is, hogy a németországi tanárok
más, politikailag és történelmileg érzékeny témák kapcsán is kezdik érezni a rájuk nehezedő nyomást.
Az interjú alapjául szolgáló sajnálatos eset példájánál maradva Meidlinger elmondta, hogy az oktatók jelentős része félne a Mohamed-karikatúrán keresztül szemléltetni a vélemény- és az alkotói szabadság tartalmát; pontosan emiatt erre nem is kerül sor.
Paty, a szekularizmus mártírja?
Mint ismeretes, Samuel Paty francia oktató az általa tartott etikaóra keretében a 2015. januári terrortámadások óta minden évfolyamnak megmutatta a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúráit;
tette ezt a véleményszabadságról és annak határairól való értekezés céljából. Mielőtt azonban erre került volna sor, mindig – így a legutóbbi alkalommal, október 5-én is – lehetővé tette, hogy aki szeretné, elhagyja az osztálytermet.
John Lichfield újságíró, aki 20 éven keresztül az Independent hasábjain írt, tegnapelőtti, Is France’s secularism worth dying for? [Érdemes meghalni a franciaországi szekularizmusért?] véleménycikkében értékelte a franciaországi eseményeket.
Lichfield az UnHerd című lapban közölt esszéjében arra hívta fel a figyelmet, hogy
Paty halálának oka groteszk módon épp az, hogy az oktató sikeresen, és érzékletesen volt képes bemutatni a francia demokrácia lényegét.
„A szekularizmus Franciaország igazi államvallása; ebben az alapelvben gyökerezik maga a Köztársaság is. Az állam egyfelől mindenkinek garantálja azt a szabadságot, hogy szabadon higgyen abban, amiben akar, másfelől pedig azt is, hogy ne higgyen egyáltalán.
Az államnak ugyanakkor más hitéleti kérdésben semlegesnek kell maradnia. Az állami iskolák tanárai – jóllehet alulfizetettek és tevékenységüket gyakran éri kritika – így tekinthetőek a szekularizmus élharcosainak (vagy akár „papságának”), akik arra hivatottak, hogy a Köztársaság értékrendjét – például tolerancia, véleményszabadság, s maga a szekularizmus – az eljövendő generációk számára örökítsék át” – írja Lichfield, hozzátéve, hogy az okozta a tanár végzetét, hogy épp a fentieket kísérelte meg elmagyarázni a diákoknak.
Dobozi Gergely
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.