"Az amerikai jogi egyetemeken ma is előítélet uralkodik a szellemi sokféleséggel szemben" – beszélgetés Dean Reuterrel

Dean Reuter a Federalist Society elnökhelyettese, és a Jogi és Közpolitikai szakosztályainak igazgatója. A „Liberty’s Nemesis: The Unchecked Expansion of the State”, illetve a „Confronting Terror: 9/11 and the Future of American National Security” című könyvek szerkesztője. Dean Reuter a Hood College-ban szerezte diplomáját, a jogi tanulmányait pedig a Maryland Egyetemen végezte el.

A legnagyobb amerikai jogászszervezet megalapítása az 1980-as évek elejére nyúlik vissza. Fel tudja idézni, hogy milyen körülmények játszottak szerepet a Federalist Society felállításában?

A szervezet 1982-ben kezdte meg működését, amikor a Chicago, a Harvard és a Yale Egyetemek joghallgatói arra lettek figyelmesek, hogy a jogi egyetemek kampuszain – saját elmondásuk szerint – egy „liberális ortodoxia” tapintható ki.

A hallgatók úgy vélték, hogy ez meglehetősen egysíkú felfogás, és kell, hogy legyen egy konzervatívabb, visszafogottabb értelmezése is a jognak. Miközben ennek feltárásán munkálkodtak, fontos tantestületi szövetségesekre bukkantak. Közöttük volt Robert Bork és Antonin Scalia jogászprofesszor is. A kiinduló ötlet szerint konzervatív gondolkodókat hívtak a három említett jogi egyetemre azért, hogy változatos megközelítés mellett vitázhassanak. 

Vagyis ez azt jelenti, hogy a szervezet története a viták és az akadémiai szabadság helyreállításának igényével kezdődött?

Igen, ez így volt. Nem feltétlenül egy meghatározott felfogást hirdetünk, hanem sokkal inkább egy modellt. Nevezetesen azt, hogy ezekről a kérdésekről lehessen vitát folytatni, illetve ezeket a kérdéseket megvitassuk.

Az alapítók egykoron amiatt aggódtak, ahogyan a bírók értelmezték az alkotmányt.

Ez az aggodalom a Warren bíróság [a kérdező megjegyzése: Earl Warren 1953 és 1969 között volt Legfelső Bíróság elnöke és az ország főbírója] időszakában körvonalazódott, amikor az alkotmányban biztosított jogokat a bírósági döntések alapján kezdték el kiterjeszteni. A konzervatívok úgy vélték, hogy a bíróság az alkotmány szövegét tulajdonképpen figyelmen kívül hagyva talál fel jogokat. 

Be tudná mutatni, hogy szerveződik a Federalist Society?

A szervezet hallgatói tömörülésként kezdte a működését, majd pedig tagszervezetté vált. Évről évre konferenciákat szervezett, majd az alapító hallgatók szépen lassan elvégezték az egyemet. A hallgatói szervezet ezután vegyes szervezetté vált, amely hallgatókat és fiatal jogászokat egyaránt a sorai között tudott. Az idő múlásával a jogásztagok is egyre idősebbé váltak, és a szervezetnek több tízezer tagja lett. A szervezet struktúrája tükrözi a tagok nagy számát, valamint emellett azt is kifejezi, ahogyan a tagok kapcsolatrendszerére gondolunk. Jelenleg is működik egy hallgatói részleg, amelyet Washingtonból irányítanak, és amely segítséget biztosít a helyi hallgatói szervezetek működéséhez. 

Hogyan viszonyulnak a jogi karok tanárai a helyi szervezetekhez?

Valamennyi helyi hallgatói szervezetnek kell, hogy legyen egy tantestületi tanácsadója. Ugyanakkor néhány intézményben még mindig nincsen olyan konzervatív tanár, aki a Federalist Society adott helyi szervezetében ezt a tisztséget betölthetné. Ezekben az esetekben olyan baloldali vagy középen álló tanár látja el ezt a feladatot, aki egyetért a szervezet missziójával, vagyis azzal, hogy biztosítani kell a viták szabadságát.

Vagyis amiben hisznek, és amit érvényesíteni kívánnak, az nem más, mint az első alkotmánykiegészítésben biztosított véleménynyilvánítási szabadság eredeti értelme.

Igen, ez az elv egyesít minket. Legyen szó az alkotmányról vagy bármely más törvényről,

a jogi dokumentumok eredeti értelmét szükséges szem előtt tartani.

Ez kell, hogy meghatározza a jogszabályok értelmezését. Ennek ugyanis az az alternatívája, hogy a bírók a saját felfogásuknak megfelelően értelmezik az egyes jogszabályi rendelkezéseket.

Vajon a Federalist Society a már létező originalizmust karolta fel, vagy pedig éppen ellenkezőleg, a Federalist Society keretei között született meg az originalista jogértelmezési felfogás?

Úgy gondolom, hogy az originalizmus különféle változatai már korábban is léteztek. Azt gondolom, hogy az ország megalapításakor ez volt a természetes módja a jogértelmezésnek. Ugyanakkor igaz, hogy az originalizmusnak különféle árnyalatai vannak. Amikor a szervezetünket megalapították, akkor az „eredeti szándék” szerinti értelmezés volt meghatározó. Vagyis az, hogy mit is értettek egy-egy szabály alatt az Alapító Atyák, amikor azt megfogalmazták? Ez az értelmezési módszer azt feltételezte, hogy az egyes szavak mögé pillantunk, és az Alapító Atyák gondolataiba helyezzük magunkat.

Említette, hogy a konzervatív felfogású jogászok alulreprezentáltak az akadémiai világban, így érdekelne, hogyan törekednek ennek a helyzetnek az orvoslására.

A hallgatói és jogászi részlegek mellett egy tantestületi részleg is működik a szervezetben, amelyet mintegy 12 évvel ezelőtt hoztunk létre. Szeretnénk segíteni azoknak a fiatal jogászoknak, akik az egyetemi tanári pályát választják. A részleg küldetése, hogy felkarolja és felkészítse őket az akadémiai pályára. Dacára annak, hogy Amerikában mintegy 180 akkreditált jogi kar működik, ez egy meglehetősen hosszú folyamat.

Egy konzervatív vagy libertariánus felfogású jogász számára ugyanis még mindig nagy nehézséget jelent, hogy jogi egyetemre tanárként és kutatóként felvételt nyerhessen.

A jogi karokon mind a mai napig egyfajta előítélet uralkodik a szellemi sokféleséggel szemben. Ennek megfelelően minden segítség jól jön a fiatal és tehetséges tudósoknak. A publikációs lehetőségtől kedve a kapcsolati hálón keresztül mindent próbálunk megadni nekik. A konzervatív tantestületi tagokat arra bátorítjuk, hogy lehetőség szerint kapcsolódjanak be a kiválasztási eljárásba, és tartsanak bakot azoknak, akik szeretnének bekerülni az adott egyetemre. A tantestületi részlegen kívül pedig működik még egy adminisztrációs és fejlesztési iroda is, amely a pénzügyi források gyűjtéséért felel.

Hogyan jelenítik meg missziójukat a szélesebb nyilvánosságban?

Az egyik legújabb részlegünk a közösségi médiával, illetve a digitális szolgáltatásokkal foglalkozik. Ez a részleg ért a tartalmak megjelenítéséhez. Korábban kizárólag 90 vagy 60 perces élő és közönség részvétele mellett zajló vitákat szerveztünk. A technológia fejlődésének köszönhetően később rögzítettük és az interneten keresztül is elérhetővé tettük ezeket a programokat, hogy az emberek utólag is figyelemmel kísérhessék. Emellett körülbelül 8-10 évvel ezelőtt rövid videókkal is megjelentünk. Ezek egy-egy kérdéskört tárgyaló videók.

Megpróbáljuk innovatívan használni a közösségi médiaplatformokat is.

Ezekből a változásokból fakadóan már nem csak egy szűkebb csatornán keresztül tudunk ahhoz a konzervatív jogászközösséghez szólnunk, akik részt vesznek a rendezvényeinken. Ezek a technológiák egy jóval szélesebb közönséghez képesek eljuttatni az üzenetet. Másfelől lehetőséget kínálnak arra, hogy sokkal többféle hivatásrendet képviselő jogászhoz vagy egyenesen a nagyközönséghez szóljunk.

Számos alkalommal a progresszív oldal szakértőit is bevonják akár a hosszabb, akár a rövidebb vitaműsorokba. Igen figyelemreméltó, hogy a sokszínűség jegyében számukra is biztosítják a lehetőséget véleményük kifejtéséhez. Ebben a tekintetben némileg hasonló módszert alkalmaznak, mint a Jeffrey Rosen által vezetett Nemzeti Alkotmány Központ.

Inkább úgy fogalmaznék, hogy Nemzeti Alkotmány Központ követ minket ebben. Azt hiszem, hogy Jeffrey Rosen ezt bóknak veszi. Ő a barátunk, és már régóta szorosan együttműködünk vele. Jeffrey már nyolc éve a Nemzeti Alkotmány Központ elnöke, és nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az általa szervezett viták sokszínűek legyenek. Csodálom ezért, hiszen ő is hisz ebben a modellben. Ahogyan említette, számos progresszív felfogású jogász is szerepel a rendezvényeinken. Nekünk pedig

szükségünk van erre a sokszínűségre.

Ha nem ezt tennénk, akkor nem lenne működőképes a modellünk. Mindig is jó szívvel és tisztelettel gondolok azokra a progresszívokra, akik veszik a fáradságot és eljönnek a rendezvényeinkre, hogy megvédjék a saját álláspontjukat.

Olyan korszakban élünk, amelyben a nemzetközi jogi dilemmák egyre jelentősebb szerepet játszanak. Ezen a téren milyen kutatásokra és kapcsolatrendszer kialakítására törekszik a Federalist Society?

A szervezetünk hazai növekedésével párhuzamosan nemzetközi téren is erőfeszítéseket teszünk. Már 25 éve működik a nemzetközi jogi és nemzetbiztonsági részlegünk. Ők foglalkoznak a nemzetközi szokásjoggal, szerződésekkel, a nemzeti szuverenitás, a kereskedelem és más, ehhez hasonló kérdésekkel.

A beszélgetésünk elején említette, hogy a Federalist Society eredeti célja az volt, hogy valahogy ellensúlyozza a progresszív jogi gondolkodás túlsúlyát a jogi egyetemeken, illetve az úgynevezett „élő alkotmányosság” értelmezési módszerét a bírók között.Három évtizedre visszatekintve mennyire tekinti sikeresnek a szervezetet?

A Federalist Society sokat nyert azzal, hogy arról vált híressé, hogy nem foglal állást és nem pereskedik. Így amikor egy adott közpolitikai felfogást támogatunk, akkor ezt igyekszünk szabad vitákba ágyazva tenni. Ugyanakkor emellett azt is szükséges megjegyezni, hogy

35 évvel ezelőtt az originalizmus a fősodorbeli gondolkodás látókörén kívül esett.

Mára azonban a fősodorhoz tartozik, amelyet talán Elena Kagan legfelső bírósági bíró kijelentése szemléltet legtalálóbban, miszerint mára valamennyien originalistákká váltunk. Ma mindenki a törvény szövegét vizsgálva vág neki a jogértelmezésnek, mint ahogyan kell. Így azt gondolom, hogy rendkívül sikeresek voltunk a jogértelmezési narratíva megváltoztatásában. Úgy vélem, hogy ez a változás nem feltétlenül lesz hosszú távú, ugyanakkor jelenleg jól elfogadott. A szövetségi bíróságokon bekövetkezett változásokat tekintve pedig úgy ítélem meg, hogy ez a felfogás ott is sikeresen meggyökeresedett. Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy a jogi egyetemek még most sem szívesen vesznek fel konzervatív vagy libertariánus professzorokat. Egy bizonyos határon túl úgy vélem, hogy egyfajta oktatási műhibává válik, ha a tantestületekben nincsenek olyan professzorok, akik megtaníthatnák a joghallgatókat arra, hogyan terjeszthetnek elő originalista érvelést az egyre nagyobb mértékben originalistává váló bíróságokon.

A tagállamoktól elvett közhatalom Washingtonban összpontosult, majd pedig egy folyamatosan dagadó bürokráciához, az úgynevezett „adminisztratív államhoz” vándorolt. Hogyan próbál a Federalist Society segítségre lenni ennek a kihívásnak a megoldásában?

Többedmagammal szerkesztője voltam a „Liberty's Nemesis: The Unchecked Expansion of the State” című, nemrég megjelent könyvnek, amelynek megírását pontosan ez a dilemma vezérelte. Jómagam az alkotmány államszerkezeti előírásainak betartását támogatom. Az alkotmányelmélet szerint azért van szükség a hatalom megosztására, hogy megelőzzük a hatalomkoncentrációt és a zsarnokság kialakulását. Úgy gondolom, hogy

az „adminisztratív állam” fogalma ellentétes az alkotmány filozófiájával és szerkezetével.

Az Ön által felvázolt hatalmi változás egy rendkívül összetett jelenség, és a hatalmi ágak egyensúlyát nagyon nehéz visszaállítani. Száz év kellett, hogy idáig jussunk, ugyanis ez a probléma egészen Woodrow Wilson elnökségéig visszanyúlik. Franklin D. Roosevelt és Lyndon Johnson elnökségei csak a „fénypontokat” jelentették az „adminisztratív állam” növekedésében. Mindenesetre hosszú folyamat eredménye lesz a kiszabadult szellemet visszatuszkolni a palackba. A jogászság megosztott ebben a kérdésben. Sokan tisztában vannak vele, és úgy látják, mint osztatlan hatalmat. Ugyanakkor mások úgy vélik, ahogyan Wilson eredetileg szerette volna. Eszerint az „adminisztratív állam” tanult szakértőkből áll, akik csak a jogot alkalmazzák, és kellően el vannak szigetelve a politikától. Ugyanakkor ez teljes mértékben ellentétes az alkotmánnyal. Egy adminisztratív ügynökségnek a Kongresszus delegál hatalmat, amely alapján megalkothatja a szabályokat, és aztán vizsgálhat, majd vádolhat, végül pedig bírságolhat is. Ezek a különböző hatalmi jogosítványok pedig mind egy intézményben összpontosulnak.

Az Európai Uniónak hasonló problémái vannak, amelyet demokratikus deficitként jellemzünk. Kíváncsi vagyok, hogyan látja ezt Ön tengerentúlról?

Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti egyik jelentős különbség, hogy az utóbbinak nagy múltra visszatekintő és jól működő tagországai vannak. Ezek az országok szuverenitásuk egy részét átadták vagy megosztották egymással azért, hogy gazdasági értelemben erősebbek lehessenek a nemzetközi piacokon.

Jómagam nem tartozom az EU rajongói közé, sokkal inkább a nemzeti szuverenitásban hiszek, és éppen ezért nem vagyok letörve a Brexit miatt sem.

Megértem azokat az okokat, amelyek az EU megalapításához vezettek, ugyanakkor látni kell, hogy az EU is éppen azoktól a problémáktól szenved, amelyekről az előbb beszéltünk. Távolról próbál meg szabályokat alkotni olyan országok számára, amelyek nem hasonlítanak annyira egymáshoz, hogy ugyanolyan körülmények mellett valamennyien sikeresek legyenek. Európa különféle kultúráknak ad otthont és ez az oka annak, hogy egy olyan szabály, amely Svédországban sikeres még nem feltétlenül fog működni Olaszországban.
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.