A média önmaga építette le saját befolyását

„Fontos különbség fedezhető fel a múlt és a jelen között. Az 1970-es években a média egy olyan hatalmi tényező volt, amely egy elnököt akár a hivatalából is el tudott mozdítani. Ma azonban a médiának nincs ereje, hiába támadja az elnököt már négy éve. 

Semmilyen eredmény nem mutatható fel, pedig a média eddig egy politikust sem vett annyira semmibe, mint Trumpot. Az elnök egy náci, gyilkos, pszichopata, bohóc és rasszista. Még a messzi Svájcban működő Tages Anzeiger nevű napilap is csalónak, sőt ipari méretekben működő bűnözőnek nevezte Trumpot. Ilyen hangnem egy elismert újságban sokáig elképzelhetetlen volt. 

(…)

Trump Twitter-fiókját egy 87 millió emberből álló publikum követi. Ez a tízszerese a legnézettebb televíziós műsoroknak, és közel hússzorosa a vezető napilapok olvasottságának. Újságírók? Ugyan már.

Az újságírók hirtelen a nyilvánosság másodrendű szereplőivé váltak. Megszállott módjára reagáltak az új helyzetre, amikor Trump minden egyes Tweetjét földindulás mértékűvé erősítették. A mai napig nem értették meg, mennyire sikerült az elnöknek áthúzni őket a saját térfelére. Kritikus-hasznos idiótákká váltak.

(…)

Trump bemutatta az újságíróknak, hogy hogyan lehet őket függő helyzetbe hozni, tekintettel arra, hogy a népet az ő segítségük nélkül is el lehet érni. Ő volt az első politikus, aki kíméletlenül megmutatta a médiaiparnak saját korlátait. Hogy ebből aztán nem született szerelmi kapcsolat, az nem meglepő.”
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.