A legutóbbi konferencián – elismerendő a fenti eredményeket – Kersti Kaljulaid észt elnök is a díjat vehetett át, amit a kiberbiztonság ösztönzése kapcsán elért eredményei miatt érdemelt ki. „Egyik ország sem képes önmagában garantálni hazája kiberbiztonságát” – hangzott el ekkor.
Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy részben az észt események kapcsán látott napvilágot a NATO kibervédelmi kézikönyve (Tallinn Manual és a Tallinn Manual 2.0), ami arra tesz kísérletet, hogy jogi kereteket adjon az informatikai hadviselésnek. A dokumentumot a NATO Kibervédelmi Kiválósági Központja adta ki a Nemzetközi Vöröskereszt és az USA kibervédelmi parancsnokságának közreműködésével.
A kézikönyv célja, hogy a meglévő hadviselési kategóriákat (például a genfi egyezmények alapján) a kibertérre értelmezve közölje.
Így tehát a kézikönyv – hasonlóan a hagyományos hadviseléshez – megkülönböztetett védelemben részesíti a civil célpontokat (kórházak, erőművek, stb.), azt üzenve, hogy a kiberhadviselés is a nemzetközi jog által szabályozott katonai agressziónak minősül. Ez pedig nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a kibertérben tanúsított agresszió akár hagyományos fegyverekkel is megtorolható.
Belátható tehát, hogy a probléma valós és nagyon is aktuális – annál is inkább, hogy az esemény honlapján publikált legfrissebb közlemények között szerepel, hogy