Aljakszandr Lukasenka 79,7 százalékot, a legesélyesebbnek vélt, komoly néptömegeket mozgósító Szvjatlana Cihanoŭszkaja 6,8 százalékot, Hanna Kanapackaja 2,3 százalékot, Andrzej Dzmitrieŭ 1,1 százalékot, Szjarhej Cseracseny 0,9 százalékot kapott a felmérés szerint, amit nem sokkal a fehéroroszországi urnák zárása után tett közzé a BelTA állami hírügynökség. Az ellenzéki jelöltek rangsora szinte teljes mértékben előzetes közvélemény-kutatások szerint alakult. A közvéleménykutatóknak a 12 340 megkérdezett 67,6 százaléka válaszolt, 32,4 százalék nem nyilatkozott. A felmérést a Belarusz Ifjúsági Szervezetek Tanácsának (BKMO) szociológiai kutatóintézete végezte, tehát az exit poll állami szervtől érkezett.
Lidzija Jarmosina, a belarusz választási bizottság vezetője a felmérés eredménye alapján arra szólította fel az elnök kihívóit, hogy ismerjék el vereségüket és gratuláljanak a győztesnek.
A belarusz választási bizottság adatai igen magas, 79,01 százalékos országos részvételt mutattak este 18 órakor. A részvétel a mahiljovi és a homeli területeken, tehát az ország Oroszországgal határos, keleti területén volt a legmagasabb – itt a választók 86,01, illetve 85,98 százaléka ment el szavazni. Nagyon magas volt a részvételi arány a breszti területen, a lengyel határ mellett is: 84,52 százalékos. Alulról Minszk városa lógott ki a sorból arányaiban rendkívül alacsony, 62,3 százalékos részvételi arányával, de nem teljesített sokkal jobban a fővárost körülvevő Minszki terület sem, ahol a választásra jogosultak 77,93 százaléka jelent meg az urnáknál.
Emlékeztetőül: 2015-ben 84,14, 2010-ben 80,44, 2006-ban 84,4, 2001-ben 77,4, 1994-ben pedig 80,6 százalékos többséggel nyerte meg az elnökválasztást Aljakszandr Lukasenka. Az exit poll szerinti eredmény tehát – egészen minimális eltéréssel bár, de mégis – Lukasenka második leggyengébb eredménye 1994 óta. Bár a részvételi arány Közép-Európából nézve óriásinak tűnik, a Belaruszban megszokotthoz képest kimondottan alacsony: 2015-ben 87,22 százalékos, 2010-ben 90,65 százalékos volt.
EBESZ-megfigyelők hiányában sem a részvételi arány, sem a majdani végeredmény tekintetében nem lehetünk biztosak abban, hogy azok fedik majd a valóságot. Az exit poll eredményéből, valamint a választási bizottság által közölt részvételi arányból két-két következtetést azonban biztosan levonhatunk. Az exit poll eredményét csak akkor tarthatjuk valós választási végeredménynek, ha azt feltételezzük, hogy Lukasenka 1994-es földcsuszamlásszerű – és minden bizonnyal valós – győzelme óta érdemben semelyik irányba nem változott az elnök támogatottsága az Oroszországgal kapcsolatos egyesülési tervek, az olaj- és gázmegállapodások volatilitásai és a gazdasági hullámvölgyek ellenére sem. A katasztrofális 1994-es (vagy éppen a szintén nem túl rózsás 2015-ös) gazdasági helyzetben tehát elvileg ugyanakkora volt az elnök támogatottsága, mint a jóval stabilabb 2006-os vagy idei környezetben, emellett az eredményekben nem játszott érdemi szerepet az, hogy a legerősebb ellenjelölt egy Zjanon Paznjakhoz vagy Uladzimir Hancsarikhoz hasonló belarusz nacionalista volt-e, vagy az idei fő vetélytárshoz, Szvjatlana Cihanoŭszkajához hasonló, valamivel integratívabb, ideológiai szempontból semlegesebb személyiség.