Biden-Harris páros: nyerhetnek a demokraták ősszel?

A Demokrata Párt radikális, „aktivista” szárnyából igen kevés szenvedélyt kiváltó volt alelnök, Joe Biden hónapokkal ezelőtt megígérte: ha elnyeri pártja bizalmát, női alelnökjelöltet választ maga mellé, ezzel is esélyt teremtve arra, hogy hivatali idejének lejárta után már tényleg női elnöke legyen az Amerikai Egyesült Államoknak.

Az amerikai politika nyári szezonja ennek megfelelően találgatásokkal és esélylatolgatásokkal telt: Elizabeth Warren massachussetts-i szenátor talán segíthetne Biden mögé állítani az elnökjelöltségből másodszor (és feltehetőleg utoljára) is kigolyózott Bernie Sanders vermonti szenátor híveit, de ő sajnos idős, felső-középosztálybeli és fehér; Susan Rice volt ENSZ-nagykövet és nemzetbiztonsági tanácsadó fekete is, nő is, politikai vezetői tapasztalattal is bír, de sajnos se nem elég ismert, se nem elég harcos aktivista; Stacey Abrams volt georgiai kormányzójelölt fiatal, fekete, nő, szeretné az állást, de politikailag eddig nem sokat tett le az asztalra; Gretchen Whitmer michigani kormányzó kemény koronavírus-politikája miatt népszerűvé vált a vírusból politikai kérdést fabrikáló amerikai médiatérben, de sajnos fehér; Karen Bass és Val Demings kongresszusi képviselőket pedig – hiába feketék – a kutya sem ismeri az országban, és hasonló a helyzet Michelle Lujan Grishammel, Új-Mexikó kormányzójával, akinek viszont nagy előnye, hogy latina.

aki a demokrata apparátus svájcibicskája: hölgy (női szavazatokat hoz), jamaikai-indiai vegyesházasságból született (egyszerre fekete és ázsiai-amerikai szavazatokat is hoz), kultúrharcos kirohanásaitól zeng az internet a legkülönbözőbb témákban, a patriarchátustól a rasszizmuson át a melegházasságig (aktivista szavazatokat hoz), csak 55 éves (fiatal szavazatokat hoz anélkül, hogy zöldfülűnek tűnne), San Franciscó-i, majd kaliforniai főügyészként, ezt követően pedig szenátorként összesen tizenhat év politikai vezetői tapasztalata van (mérsékelt technokrata szavazatokat hoz), ráadásul Kaliforniát képviseli, ami nem csak az USA legnépesebb állama, de a politikailag legelkötelezettebben baloldali vidék is, ahol az ország legnépesebb spanyolajkú kisebbsége él. 

Harris szenátor született kaliforniai: jamaikai apa és tamil indiai anya gyermekeként a San Franciscó-i öbölvidék hírhedt keleti felén, Oaklandben született 1964-ben. Szülei a Martin Luther King fémjelezte polgárjogi mozgalom lelkes hívei volták, a kis Kamalát babakocsiban vitték tüntetésekre, így szó szerint az anyatejjel szívta magába a kultúrharcot. A kaliforniai vallásgyakorlási szokások jegyében gyermekkorában egyszerre járt egy fekete baptista gyülekezetbe és egy hindu szentélybe, majd a kanadai Montrealban végezte középfokú tanulmányait. Washingtonban járta ki a Howard University főiskolai programját politikatudomány-közgazdaságtan főtárggyal, majd San Franciscóban, a University of Californián végezte jogi tanulmányait.

A szülővárosát is magában foglaló Alameda megye ügyészi hivatalában kezdte szakmai pályáját 1990-ben, majd 1994-ben járni kezdett Willie Brown akkori kaliforniai házelnökkel, aki nála harminc évvel idősebb volt, és aki

Miután Brownt 1995-ben San Francisco polgármesterévé választották, Harris dobta őt, és átigazolt a San Franciscó-i körzeti ügyészi hivatalba, amit ugródeszkaként használt első „nagypolitikai” kampányához, a San Franciscó-i kerületi ügyészi pozíció megpályázásához.

Ügyészként minden jel szerint rendkívül hatékony volt, a bűncselekmények felderítési aránya tizenöt százalékot emelkedett San Franciscóban. Első politikai botrányai is ebbe az időszakba esnek: a bűnözéshez akkor már egyre marxistábban viszonyuló kaliforniai közéletet sokkolta, hogy 2004-ben halálbüntetést kért egy San Franciscó-i rendőr gyilkosára – a temetésen maga Dianne Feinstein, a legendás, 28 éve hivatalban lévő kaliforniai szenátor talált későbbi szenátortársára igen kemény szavakat. 2010-ben az ő támogatásával vált szabálysértéssé San Franciscóban az iskolakerülés, ezt a közvélemény szintén nehezen nyelte le. Ugyanebben az évben elindult a kaliforniai főügyészi pozícióért, ahol csak az összes szavazat megszámlálása után, a választást követő harmadik héten nyert hajszálnyival, 0,8 százalékkal. Ellenfele, a Los Angeles-i republikánus kerületi ügyész, Steve Cooley a választás estéjén győzelmi beszédet mondott, és a San Francisco Chronicle is megírta: Cooley nyert.

2016-ban választották szenátorrá, és Jeff Sessions volt szövetségi főügyésszel való 2017-es szócsatája után futószalagon kezdte gyártani a virális pillanatokat,

Brett Kavanaugh legfelsőbb bírósági bírójelölttől William Barr jelenlegi szövetségi főügyészen át az őt alelnöknek felkérő Joe Bidenig, akit egy tévévitában rasszizmussal vádolt. Maga is indult a 2020-as elnökválasztáson, de szakpolitikai programjának tökéletlenségei miatt 2019 decemberében kiesett a versenyből. Bident csak idén március 8-án, az utolsó női jelölt kiesése után kezdte el hivatalosan támogatni. A Biden-Harris csapat megválasztása esetén ő lesz az első női alelnök, ahogy az első fekete és az első ázsiai-amerikai is.

A demokrata győzelemre pedig jelen állás és az ismert kutatási adatok szerint igen komoly esély mutatkozik: augusztus 10-i állás szerint Biden 8,3 százalékkal népszerűbb Trumpnál a közvélemény-kutatások átlagában (az állás 50,2-42,1), ez az eredmény pedig nagyjából június közepe óta stabil.

jelenleg a választók 54,9 százaléka van negatív véleménnyel elnöki teljesítményéről, pozitív fényben pedig csak 43 százalék látja. Ennél is fontosabb azonban, hogy az idei választás legjelentősebb swing state-jeiben, azaz a legizgalmasabb versenyt kínáló, az elektori kollégiumban a mérleg nyelveként szolgáló hat államban, Wisconsinban, Michiganben, Pennsylvaniában, Észak-Karolinában, Floridában és Arizonában mind Biden vezet – igaz, Észak-Karolinában és Arizonában hibahatáron belül, 1, illetve 2,2 százalékos előnnyel. A RealClearPolitics számításai szerint Bidennek 118 „biztos” szavazata van most az államok képviselőiből álló, az elnökválasztást jogilag elvégző elektori kollégiumban, Trumpnak pedig csak 63; emellett 51 elektor állama szavaz valószínűleg Bidenre, 29-é pedig Trumpra.

A fennmaradó elektorok közül 43 olyan államhoz tartozik, amelyben inkább Biden győzelme feltételezhető, 23 pedig olyanhoz, ahol Trumpé. 211 elektor államában (köztük olyan korábbi republikánus bástyákban, mint a 38 elektorral bíró Texas) teljesen kiszámíthatatlan a verseny kimenetele.

Bár 2016-ban Hillary Clinton is végig előnyben volt a felmérésekben Donald Trumppal szemben, majd meglepetésszerűen elvesztette a választást,

és a regnáló Obama elnök helyzete sem volt annyira válságos, mint a világ leginkább elharapózott koronavírus-járványhelyzetével küzdő Trumpé. Ezért a Biden-Harris páros igencsak jó esélyekkel vág neki a novemberi elnökválasztásnak – az pedig, hogy Harris aktivisták közötti csábereje okán hoz-e a konyhára, vagy – ahogy Ben Shapiro konzervatív publicista jósolja – sok Trumpból kiábrándult szavazónak antipatikus harciassága miatt inkább csak visz, a következő hetek felméréseiből bizonnyal kiderül majd.