A lobbitörvény hatálya nem terjedt ki számtalan társadalmi, érdekvédelmi szervezetre, a befolyás alá került kamarák pedig csak védőernyőként szolgálták lobbista politikai megbízóik érdekeit.
Németországban az elmúlt hetekben élénk vita zajlott a lobbinyilvántartásról, és ennek kapcsán a 2017-ben négy év után ismét szövetségi parlamenti párttá avanzsált Német Szabaddemokrata Párt (FDP) vezetője, Christian Lindner azt sürgette, hogy a német fővárosban különösen aktív lobbisták és érdekcsoportok részére hozzanak létre kötelező nyilvántartási rendszert, írta meg az Origo. Meglátása szerint a jegyzéknek nemcsak például az ipar képviselőit, hanem a nem kormányzati szervezeteket, például a német környezetvédelmi lobbiháttér képviselőit is tartalmaznia kell. A liberálisok pártjának és Bundestag-frakciójának vezetője kijelentette: világosnak kell lennie, milyen befolyással bírnak és ki finanszírozza őket, ezért szövetségi szinten szükség van egy ilyen nyilvántartásra – olvasható a Századvég NGO-radar elemzésében.
A lobbinyilvántartás, más néven lobbiregiszter vagy átláthatósági nyilvántartás eredeti funkciója szerint egy olyan nyilvánosan hozzáférhető adatbázist jelent, amelyben a lobbistákat rögzítik a tevékenységeikkel kapcsolatos legfontosabb adatokkal együtt. Németországban például Rajna-vidék-Pfalz és Brandenburg tartományok 2011, illetve 2013 óta rendelkeznek ilyen jellegű önkéntes listákkal, míg a Szász-Anhalt tartományi parlament 2015 óta vezeti a maga lobbikönyvét – írja a Századvég. Ausztriában pár éve hatályos egy szigorú nyilvánosságra hozatali követelményeket támasztó kötelező lobbinyilvántartás, amely a költségvetési számadatokat is tartalmazza, és érdemi szankcionálási lehetőségeket is biztosít.
Az Európai Parlament és az Európai Bizottság 2011 júniusában közösen hozták létre a lobbisták önkéntes nyilvántartását (a kopottas uniós szakzsargonban ez lett az „átláthatósági nyilvántartás”), azonban bármilyen kötelező regiszter létrehozása merev ellenállásba ütközne. Az önkéntes bizottsági és EP-nyilvántartás előírja a pénzügyi adatok szolgáltatását is. A Bizottság öt évvel később tett javaslatot egy, a lobbiszervezetek regisztrációjáról szóló új egyezményre, érdemleges előrelépés azonban nincs Brüsszelben, így az uniós intézmények körüli kaotikus lobbihelyzet mindmáig nem lépett transzparens fázisba.
A Századvég emlékeztet, hogy Magyarországon még a baloldali-liberális kormányzás idején, 2006-ban fogadtak el egy úgynevezett lobbitörvényt (2006. évi XLIX.), amely nem bizonyult alkalmasnak a helyzet kezelésére, sőt hatására még inkább elburjánzott a nem transzparens lobbitevékenység. A hivatalos nyilvántartás szerint bár az elfogadott törvény hatályba lépése után, 2007-ben már nem zajlott érdemi jelleggel ilyen tevékenység hazánkban, valójában az történt, hogy a nyomásgyakorló hálózatok lobbiszervei illegálisan keresték meg a közigazgatás potenciális szereplőit, például az országgyűlési és önkormányzati képviselőket. Az eleve „kiherélten” elfogadott törvény hatálya ugyanis nem terjedt ki számtalan társadalmi, érdekvédelmi szervezetre, a befolyás alá került kamarák pedig csak védőernyőként szolgálták lobbista politikai megbízóik érdekeit. A kudarcos jogszabály végül 2011-ig maradt hatályban.
(Origo)
A német Katasztrófavédelmi Hivatal (BBK) alelnöke, René Funk szerint minden német háztartásnak fel kell készülnie az elhúzódó áramkimaradásokra és más vészhelyzetekre.
Orbán még mindig nem azt teszi, amit elvárnának tőle a németek.
Kettészakadt Európáról ír a La Repubblica, alig győzik negatív jelzővel.
Nincsen stabil kormányzás Európa két vezető országában.
A német CDU EP-képviselője szerint meg kell akadályozni, hogy Trump szemében a magyar miniszterelnök legyen „Mr. Európa”.
40 százalékkal élen a Fidesz-KDNP pártszövetség.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
