Ahogy az az ítéletben is áll, az amerikai adatkezelési életviszonyok ugyanis végül „nem úgy lettek szabályozva, hogy megfeleljenek az uniós jogban az arányosság elve által megkövetelt követelményekkel lényegében azonos követelményeknek, amennyiben az e szabályozáson alapuló megfigyelési programok nem a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódnak”, hozzátéve, hogy
az adatkezelési anomáliák előidézésben az amerikai hírszerzés szerepe sem megkerülhető.
A Bíróság szerint emellett hiába áll összhangban maga az adatkezelés az uniós általános adatvédelmi rendeletben foglaltakkal (GDPR), az óhatatlanul is bekövetkező adatvédelmi incidensek esetére a „külsős” országnak is olyan jogorvoslati intézményrendszerrel és garanciákkal kell rendelkeznie, mint amilyenek „itthon” is működnek.
A Bizottság határozata mégis elsiklott a fölött a tény fölött is, miszerint az amerikai jogorvoslati mechanizmus nem biztosít a jogsérelmet szenvedett személyek számára jogorvoslati lehetőséget olyan szerv előtt, amely az uniós jogban megkövetelt garanciákkal lényegében azonos garanciákat nyújtana (például ombudsmani jogvédelem, továbbá annak akár a hírszerzés ellenében is érvényesülő hatékonysága).
A Bíróság végül is erre tekintettel nyilvánította érvénytelenné a Bizottság határozatát.