25 éve történt a srebrenicai mészárlás

Huszonöt éve, 1995. július 11-én és az azt követő napokban követték el a modern kori európai történelem egyik legsúlyosabb vérengzését: a boszniai polgárháborúban a szerb erők Srebrenica városának környékén több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút mészároltak le.

Jugoszlávia az 1980-as évek második felétől egyre súlyosabb válságba süllyedt, és az országot végül szétfeszítették a gazdasági, politikai és legfőképpen az etnikai ellentétek. 1991 nyarán Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét, példájukat 1992. március 3-án követte Bosznia-Hercegovina. A köztársaságon belüli szerb, horvát és bosnyák közösség konfliktusai miatt egy hónappal később véres polgárháború tört ki, amely csak 1995-ben ért véget. A harcok során mintegy 100 ezer ember vesztette életét, és közel kétmillió kényszerült elhagyni otthonát. A háború egyik legtragikusabb fejezete a boszniai szerb enklávéba ékelődött, túlnyomórészt muszlimok lakta Srebrenicához kötődik, az itt elkövetett vérengzés a nemzetiségi ellentétek, a háborús szenvedések jelképévé vált.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993. április 16-i határozatában öt másik boszniai várossal együtt Srebrenicát is védett övezetté nyilvánította, amely ettől kezdve a világszervezet holland békefenntartóinak védelme alatt állt. A könnyűfegyverzettel ellátott pár száz holland katona azonban nem volt képes ellenállni a jól felfegyverzett, Ratko Mladic tábornok vezette szerb erők támadásának, és 1995. július 11-én átadta nekik a menekültekkel zsúfolt települést. (A holland legfelsőbb bíróság tavaly úgy döntött, Hollandia 10 százalékban tehető felelőssé mintegy 300 boszniai muszlim haláláért, akiket az ENSZ-békefenntartók bázisáról hurcoltak el.) Az alku része volt, hogy a civilek sértetlenül távozhatnak, szállításukra buszokat rendeltek. A szerbek azonban a városon kívüli ellenőrző pontokon - a békefenntartók szeme láttára - leszállították és elhurcolták a férfiakat és a fiúkat, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A nőket, gyerekeket és időseket, több ezer embert a bosnyákok által ellenőrzött területek felé indították. Később a hágai Nemzetközi Törvényszék előtti perben a várost elfoglaló dandár két parancsnoka azt vallotta, hogy a kivégzéseket előre eltervezték, a cél az volt, hogy egyetlen muszlim se maradjon a településen.

A holttesteket a napokig tartó vérengzést követően tömegsírba temették, később a nyomok eltüntetése érdekében földgyalukkal kihantolták és újabb tömegsírokba rejtették. A város környékén több mint 50 tömegsírt tártak fel, és még mindig bukkannak újabbakra. Az exhumálások során előfordul, hogy egy áldozat földi maradványai több helyről kerülnek elő, eltemetni csak akkor engedik őket a hatóságok, ha a holttest legalább kétharmad részét fellelik.

Ratko Mladic évekig bujkált

A történteket a délszláv háborúkban elkövetett háborús bűnök kivizsgálására létrehozott hágai Nemzetközi Törvényszék 2004-ben, az ENSZ Nemzetközi Bírósága pedig 2007-ben népirtásnak minősítette. A fő felelősként megnevezett Ratko Mladic hadseregparancsnok és Radovan Karadzic akkori boszniai szerb elnök évekig bujkált, de végül elfogták és kiadták őket Hágának. Előbbit 40 év letöltendő börtönbüntetésre, utóbbit pedig életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a nemzetközi jogi testület.

A boszniai szerb hatóságok azt elismerik, hogy Srebrenicában szörnyű bűncselekmények történtek, de szerintük a gyilkosságokat nem lehet népirtásnak minősíteni. Először azt állították, hogy a város bevételekor legfeljebb kétezer bosnyák esett el, és mindannyian katonák voltak. A boszniai szerb kormány az események után kilenc évvel, 2004-ben jelentést fogadott el, amelyben elismerte, hogy előre kitervelt, 7800 áldozatot követelő vérengzés történt és bocsánatot kért a mészárlásért. A jelentést azonban 2018 augusztusában a boszniai szerb parlament és a kormány is elvetette, azt állítva, hogy az „a nemzetközi közösség nyomása alatt” készült. Tavaly úgy döntöttek, ismét megvizsgálják a mészárlás körülményeit, mert szerintük a bosnyák áldozatok számát eltúlozzák, a szerbekét alábecsülik. A szerb közvélemény ma is úgy tartja, a srebrenicai mészárlás egyfajta bosszú volt, válasz a boszniai muszlimok által a háborúban a szerbekkel szemben elkövetett kegyetlenségekre.

A tragédia tizedik és tizenötödik évfordulóján Boris Tadic szerb elnök a megbékélés szándékával részt vett a srebrenicai megemlékezéseken, és bocsánatot kért a szerbiai polgárok nevében az elkövetett bűntettekért. Tomislav Nikolic szerb elnök 2013-ban ugyancsak bocsánatot kért a Srebrenicában történtekért, de kijelentette, hogy a bűncselekményeket „a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el”. 2015 júniusában hasonló kijelentést tett Aleksandar Vucic akkori szerb miniszterelnök, jelenlegi államfő is, akit a megemlékezésen kifütyültek.

2009 óta július 11. az emléknap

2009. január 15-én az Európai Parlament Strasbourgban megszavazta, hogy július 11-e legyen a Srebrenicában legyilkolt áldozatok európai emléknapja. Július 11-ét Bosznia-Hercegovina főleg bosnyákok és horvátok lakta országrésze, a Bosznia-hercegovinai Föderáció vezetése 2014-ben gyásznappá nyilvánította.

A mészárlás 25. évfordulójára tervezett nagyszabású rendezvények helyett a koronavírus-járvány miatt csak visszafogottabb megemlékezések lesznek. Az egykori menekülők útját követő 110 kilométeres, háromnapos békemenet megváltoztatott útvonalon, és csak néhány száz túlélő részvételével indult útnak. A várostól északra, Potocari falunál emelt központi emlékhelyen újabb áldozatok maradványait temetik el, eddig több mint hatezer embert helyeztek itt örök nyugalomra. A kutatás még mindig folyik, a hivatalosan ismert 8373 áldozat közül többek földi maradványait máig nem találták meg.

(MTI)

Fotó: A 2020. július 9-én közreadott drónfelvételen sírkövek állnak az 1995-ös srebrenicai mészárlás emlékére kialakított emlékhelyen, a kelet-boszniai Srebrenicától északra fekvő Potocari faluban július 7-én. Az évforduló napján, július 11-én megemlékezést tartanak, amelynek keretében több újonnan azonosított áldozatot eltemetnek, azonban a pontos számot még mindig nem tudják a szervezők, több család ugyanis nem egyezett bele a temetésbe, mert a családtagjaikat csak néhány maradvány alapján azonosították a szakértők.
MTI/AP/Kemal Softic