Rémhírterjesztésről, alkotmányosan

A koronavírusos megbetegedések okozta járvánnyal szembeni hatékony védekezés elősegítése érdekében az alkotmányos rendnek megfelelően Magyarországon különleges jogrendet hirdetettek ki. Ezzel egyidejűleg, a különleges jogrend fennállásának idejére – szintén a járvánnyal szembeni védekezés sikere érdekében – a jogalkotó szélesebb körben rendelte büntetni a rémhírterjesztést. A jogalkotói cél a védekezés eredményességét akadályozó vagy azt meghiúsító valótlan tényállításoknak vagy való tények elferdítésének megelőzése. Az új törvényi tényállást élénk közéleti vita övezte. Ebben az új büntető szabályt védelmező álláspontok, valamint a szólásszabadság végét és a kritikus hangok elnémítását vizionáló vélemények egyaránt helyet kaptak. Ez a közéleti vita – az alkotmányos demokráciát dicsérő módon – az Alkotmánybíróság előtt folytatódott. Az új törvényi tényállást kifogásolók álláspontja szerint különleges jogrend időszakában a szólásszabadság korlátozását még szigorúbb mércével kell mérni.

Az Alkotmánybíróságnak tehát azt kellett megítélnie, hogy vajon az új törvényi tényállás az Alaptörvénynek megfelelően korlátozza-e a véleménynyilvánítás szabadságát. A döntést olvasva megállapítható:

Vizsgálatuk során ugyanis mind az igazságügyi minisztert, mind pedig a legfőbb ügyészt megkeresték azért, hogy tájékozódjanak a jogalkotói akarat és az elsődleges jogalkalmazói tapasztalatok felől. A legfőbb ügyész arról tájékoztatta a testületet, hogy ezidáig tíz büntetőeljárást folytattak a szóban forgó rémhírterjesztés miatt, és az ügyészség mindösszesen egyetlen ügyben emelt vádat.

Kialakult bírósági joggyakorlatról tehát még nem lehet beszélni, bírósági jogértelmezés alkotmányosságát még nem lehet megítélni.

A megalapozott gyanú törvénysértő közlése miatt az ügyészség két ügyben is határozott a gyanúsítotti jogállás megszűnése felől. Ezekben az ügyekben a nyomozó hatóságok a gyanúsítottként kihallgatott személyek Facebook közösségi oldalán közzétett, a járványügyi helyzettel kapcsolatos kritikáját, politikai véleménynyilvánításait tekintették tévesen a törvényi tényállásba ütközőnek. A harmadik ügyben a nyomozó hatóság a nyomozás tárgyát képező, becsületsértés gyanúját keltő cselekményt minősítette tévesen rémhírterjesztésnek. A Legfőbb Ügyészség az ügyészségi jogalkalmazói gyakorlat egysége érdekében 2020. május 25. napján a konkrét bűncselekményt is érintő iránymutatást adott ki. Az ügyészségnek ezeket a határozott nyomozásfelügyeleti intézkedéseit jellemezte Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy, hogy „a jogállam erősségét mutatja, hogy az ügyészség néhány órán belül megváltoztatta a hibás döntést”.

Az Alkotmánybíróság ezt követően megerősítette elkötelezettségét a közügyek vitatását érintő véleménynyilvánítás szabadsága iránt, amelynek jegyében a büntetőjogi törvényi tényállásokat szigorúan szükséges értelmezni. Ugyanakkor

az alkotmánybírók rögzítették, hogy a szóban forgó büntetőjogi szabály a közéleti viták szabadságát nem korlátozza.

Sőt a taláros testület olvasatában a rémhírterjesztés szélesebb büntetésének megteremtése az olyan vélemény hangoztatását sem tiltja, amely éppen a különleges jogrend vagy az az alapján hozott intézkedések mikénti megítéléséről szól. Éppen ellenkezőleg, a vélemények korlátozása a különleges jogrend idején a védekezéshez fűződő társadalmi érdekhez, vagyis a járványveszély sikeres elhárításához kapcsolódik. Az alkotmánybírók ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az új törvényi tényállás a véleményszabadság Alaptörvényben biztosított jogának szükséges vagy arányos korlátozását jelenti.

Az Alkotmánybíróság mostani döntése nem jelent eltérést azon jogállami felfogásoktól, amelyek értelmében a vélemények – bizonyos – hatása kellő alkotmányjogi igazolást nyújt a tartalom korlátozásához, vagyis másként fogalmazva

nemcsak a szólás tartalmát, hanem az azzal kiváltott hatást is vizsgálni kell a korlátozás alkotmányosságának megítélése során.

Valójában a jogállamiság értékei iránti elkötelezettségről tanúskodik, hogy az Alkotmánybíróság azon túl, hogy megállapította az új törvényi tényállás Alaptörvénnyel való összhangját, egy úgynevezett alkotmányos követelményt, vagyis a jogalkalmazóknak címzett értelmezési szabályt is megfogalmazott. A taláros testület – talán éppen az új szabályozás nyomán tetten érhető heves közéleti vitára is figyelemmel – így kívánja biztosítani, hogy a bűncselekmény törvényi tényállását az egyes konkrét ügyekben értelmező bírósági döntések az Alaptörvény szabta keretek között maradnak. Ennek fényében már most megállapítható, hogy

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.