Így ferdített a Magyar Péter-féle Kontroll.hu az Alkotmányvédelmi Tanácsról

Pokol Béla jogi mechanizmusa akkor léphetne működésbe, ha alkotmánysértő módon próbálnák megváltoztatni az alaptörvényt.

Élénk közéleti vita végére tett pontot az Alkotmánybíróság most meghozott döntése, amely alkotmányosnak ítélte a rémhírterjesztés járványveszély idején fennálló szélesebb büntethetőségét. Megerősítve a közéleti szólások szabadsága iránti töretlen elkötelezettségét, a taláros testület kiemelte, hogy a járvánnyal szembeni sikeres védekezés bizonyos körben igazolja az alapjog arányos korlátozását.
A koronavírusos megbetegedések okozta járvánnyal szembeni hatékony védekezés elősegítése érdekében az alkotmányos rendnek megfelelően Magyarországon különleges jogrendet hirdetettek ki. Ezzel egyidejűleg, a különleges jogrend fennállásának idejére – szintén a járvánnyal szembeni védekezés sikere érdekében – a jogalkotó szélesebb körben rendelte büntetni a rémhírterjesztést. A jogalkotói cél a védekezés eredményességét akadályozó vagy azt meghiúsító valótlan tényállításoknak vagy való tények elferdítésének megelőzése. Az új törvényi tényállást élénk közéleti vita övezte. Ebben az új büntető szabályt védelmező álláspontok, valamint a szólásszabadság végét és a kritikus hangok elnémítását vizionáló vélemények egyaránt helyet kaptak. Ez a közéleti vita – az alkotmányos demokráciát dicsérő módon – az Alkotmánybíróság előtt folytatódott. Az új törvényi tényállást kifogásolók álláspontja szerint különleges jogrend időszakában a szólásszabadság korlátozását még szigorúbb mércével kell mérni.
Az Alkotmánybíróságnak tehát azt kellett megítélnie, hogy vajon az új törvényi tényállás az Alaptörvénynek megfelelően korlátozza-e a véleménynyilvánítás szabadságát. A döntést olvasva megállapítható:
a taláros testület tagjait ezúttal sem érheti az a vád, hogy elefántcsonttoronyból szemlélték a világot.
Vizsgálatuk során ugyanis mind az igazságügyi minisztert, mind pedig a legfőbb ügyészt megkeresték azért, hogy tájékozódjanak a jogalkotói akarat és az elsődleges jogalkalmazói tapasztalatok felől. A legfőbb ügyész arról tájékoztatta a testületet, hogy ezidáig tíz büntetőeljárást folytattak a szóban forgó rémhírterjesztés miatt, és az ügyészség mindösszesen egyetlen ügyben emelt vádat.
Kialakult bírósági joggyakorlatról tehát még nem lehet beszélni, bírósági jogértelmezés alkotmányosságát még nem lehet megítélni.
A megalapozott gyanú törvénysértő közlése miatt az ügyészség két ügyben is határozott a gyanúsítotti jogállás megszűnése felől. Ezekben az ügyekben a nyomozó hatóságok a gyanúsítottként kihallgatott személyek Facebook közösségi oldalán közzétett, a járványügyi helyzettel kapcsolatos kritikáját, politikai véleménynyilvánításait tekintették tévesen a törvényi tényállásba ütközőnek. A harmadik ügyben a nyomozó hatóság a nyomozás tárgyát képező, becsületsértés gyanúját keltő cselekményt minősítette tévesen rémhírterjesztésnek. A Legfőbb Ügyészség az ügyészségi jogalkalmazói gyakorlat egysége érdekében 2020. május 25. napján a konkrét bűncselekményt is érintő iránymutatást adott ki. Az ügyészségnek ezeket a határozott nyomozásfelügyeleti intézkedéseit jellemezte Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy, hogy „a jogállam erősségét mutatja, hogy az ügyészség néhány órán belül megváltoztatta a hibás döntést”.
Az Alkotmánybíróság ezt követően megerősítette elkötelezettségét a közügyek vitatását érintő véleménynyilvánítás szabadsága iránt, amelynek jegyében a büntetőjogi törvényi tényállásokat szigorúan szükséges értelmezni. Ugyanakkor
az alkotmánybírók rögzítették, hogy a szóban forgó büntetőjogi szabály a közéleti viták szabadságát nem korlátozza.
Sőt a taláros testület olvasatában a rémhírterjesztés szélesebb büntetésének megteremtése az olyan vélemény hangoztatását sem tiltja, amely éppen a különleges jogrend vagy az az alapján hozott intézkedések mikénti megítéléséről szól. Éppen ellenkezőleg, a vélemények korlátozása a különleges jogrend idején a védekezéshez fűződő társadalmi érdekhez, vagyis a járványveszély sikeres elhárításához kapcsolódik. Az alkotmánybírók ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az új törvényi tényállás a véleményszabadság Alaptörvényben biztosított jogának szükséges vagy arányos korlátozását jelenti.
Az Alkotmánybíróság mostani döntése nem jelent eltérést azon jogállami felfogásoktól, amelyek értelmében a vélemények – bizonyos – hatása kellő alkotmányjogi igazolást nyújt a tartalom korlátozásához, vagyis másként fogalmazva
nemcsak a szólás tartalmát, hanem az azzal kiváltott hatást is vizsgálni kell a korlátozás alkotmányosságának megítélése során.
Valójában a jogállamiság értékei iránti elkötelezettségről tanúskodik, hogy az Alkotmánybíróság azon túl, hogy megállapította az új törvényi tényállás Alaptörvénnyel való összhangját, egy úgynevezett alkotmányos követelményt, vagyis a jogalkalmazóknak címzett értelmezési szabályt is megfogalmazott. A taláros testület – talán éppen az új szabályozás nyomán tetten érhető heves közéleti vitára is figyelemmel – így kívánja biztosítani, hogy a bűncselekmény törvényi tényállását az egyes konkrét ügyekben értelmező bírósági döntések az Alaptörvény szabta keretek között maradnak. Ennek fényében már most megállapítható, hogy
az alkotmányos demokrácia értékei többes győzelmet arattak: a jogalkotói törekvést élénk közéleti vita kísérhette, amelynek végére aztán egy körültekintő alkotmánybírósági mérlegelés tett pontot.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.