Negyven évvel később

„Kérdezhetjük: az történt tehát, hogy a baby-boomer generáció fenyegetésétől tartva összeállt egy régi rend, és felsorakozott a hatvanas években mindenütt dübörgő társadalmi mozgalommal szemben? Azaz egy olyan mozgalommal szemben, aminek most is a tanúi vagyunk?

Negyven évvel azután, hogy a konzervatív forradalom a kommunista összeomlás farvizén meghódította a világot, Ronald Reagan és Margaret Thatcher örökségéből lassan nem marad semmi.

Először a 2008-as pénzügyi válság rengette meg a piac láthatatlan kezébe vetett bizalmat. Ebben az időszakban történt, hogy a társadalmi és pénzügyi egyenlőtlenségek elutasítása a politikai vita homlokterébe került. Azután jöttek a látványos tiltakozások az állam és a közszolgáltatások visszaszorulása ellen, amelyből az új politikai erők húztak hasznot: szélsőjobboldaliak, szélsőbaloldaliak, és az olyan mozgalmak amelyek mindkét szélsőséget meglovagolták – például a sárgamellényesek vagy az Öt Csillag.

Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában – ugyanott, ahol Ronnie, illetve Maggie győzedelmeskedett – a legszegényebb »született« britek és amerikaiak rájöttek, mennyire sokat veszítettek a konzervatív forradalom virágzása alatt. A brexittel és Donald Trump megválasztásával egyszerre utasították el az európai egységet és a szabad kereskedelmet, mint annak az eszmének a gyümölcseit, amit tévesen liberalizmusnak neveznek... És ekkor érkeztünk el a nagy európai fordulóponthoz.”