Dél-afrikai-izraeli író: az annexióval megvalósulna Izraelben az apartheid

Ha Izrael bekebelezi Ciszjordánia egy részét, azzal a Dél-Afrikából ismert apartheid-rendszer modern változata jön létre – jelentette ki az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva Benjamin Pogrund dél-afrikai származású izraeli író. A szerdán megjelent interjúban Pogrund elmondja, hogy évtizedek óta óva int mindenkit, hogy ne hasonlítsa Izraelt a dél-afrikai faji elkülönítésen alapuló elnyomó rendszerhez, de úgy gondolja, hogy ha Izrael bekebelezi Ciszjordánia egyes részeit, akkor ki kell jelenteni, hogy Izraelben megvalósul a dél-afrikai apartheid modern változata.

„Izraeliek fognak irányítani egy megszállt területet, és akiket irányítanak, azoknak nem lesznek alapvető jogaik. Ez apartheid. És kiérdemeljük, hogy ezzel vádoljanak minket. És ez nagyon aggaszt, mert hatalmas veszélynek tesszük ki ezzel magunkat" – fogalmazott a 87 éves Pogrund, aki mintegy 20 éve emigrált Izraelbe, és a dél-afrikai apartheid idején annál a lapnál dolgozott szülőhazájában, amely egyetlenként számolt be az országban a feketék elleni jogsértésekről. Pogrund szerint az annexió terve ostoba, meggondolatlan és arrogáns. Elmondta, hogy mindeddig azért vonakodott ennek a szónak a használatától, mert az apartheid kifejezés „egyedülállóan gonosz”. „Ez egy halálos szó” – mondja. Pogrund lapját, a Rand Daily Mailt az apartheid-kormány nyomására 1985-ben bezárták. Pogrund előbb Londonba, majd az Egyesült Államokba, s végül 1997-ben Izraelbe költözött. Pogrund Ciszjordánia megszállását is zsarnoki, elnyomó és brutális dolognak tartja.

Izrael politikájának bírálói korábban is a zsidó állam szemére vetették már, hogy a palesztinok jogfosztottsága a dél-afrikai feketék helyzetét idézi, de ezt a bírálatot Izrael mindeddig sikeresen hárította, ám az annexió terveivel Benjámin Netanjahu belföldi bírálói körében is egyre többen használják az apartheid szót, amely immár a politikai közbeszédnek is egyre inkább részévé válik Izraelben. „Ilyen egyoldalú lépésekkel nagyon ingoványos területre lépünk" – fogalmazott az AP-nek Gadi Samni nyugalmazott izraeli tábornok, aki egy időben a ciszjordániai katonai közigazgatást vezette a megszállt területen. Samni szerint elkerülhetetlen, hogy az elcsatolt területeken élő palesztinok állampolgárságot és szavazati jogot követeljenek maguknak, és „egyféle apartheidhez” fog vezetni.

Netanjahu támogatói szerint még az összehasonlítás is sértő

Netanjahu kormányának támogatói visszautasítják és sértőnek tekintik ezt az összehasonlítást, rámutatva, hogy az izraeli arab kisebbség rendelkezik szavazati joggal, és bár van diszkrimináció, üzlet és politikai téren is sikeresek. Szerintük Ciszjordánia nem megszállt, hanem vitatott terület. Eugene Kontorovich, az izraeli kormánynak rendszeresen tanácsokat is adó konzervatív elemző központ, a Kohelet Policy Forum vezetője szerint még a felvetés is mélyen sértő. „Az apartheidben egy fehér kisebbség irányította a fekete többségű Dél-Afrikát. Adóztatták és besorozták őket és ők döntöttek az életüket meghatározó minden törvényről” – hangoztatta a konzervatív elemző, kiemelve, hogy Izraelben ezek egyike sem áll fenn, a palesztinok a korlátozott szuverenitással rendelkező Palesztin Nemzeti Hatóság fennhatósága alatt élnek.

Akik mindezt apartheidnek tartják, ugyanakkor úgy gondolják, hogy ennek ellenére Izrael totális kontroll alatt tartja a területet, Izrael dönt arról ki léphet ki és be, ellenőrzi a vízellátást és az egyéb erőforrásokat, továbbá a terület biztonságát is. Izrael jelenleg a telepek fölött most is közvetlen ellenőrzést gyakorol, és itt is palesztinok tízezrei élnek, de lényegesen kevesebb joguk van, mint az ugyanott élő telepeseknek. Pogrund mindeddig azonban úgy gondolta, hogy a megszállásból hiányzik az az intézményes és szándékos rasszizmus, amely a dél-afrikai rendszert jellemezte. Míg Dél-Afrikában az volt a cél, hogy a más bőrszínűek másodrendűek legyenek, az, ahogyan Izrael kezeli a palesztinokat, biztonsági aggályokból fakad – érvelt Pogrund 2014-es könyvében, amelyben azt írja, hogy „diszkrimináció és elnyomás van, de ez nem apartheid”.

Pogrund elmondta, hogy ez a nemzetállamiságról szóló törvény elfogadásával kérdőjeleződött meg benne, amely Izraelt a zsidó nép kizárólagos hazájának nevezi, és mérsékelte az országban élő arabok jogait. Úgy véli, Izrael az annexióval átlépne egy bizonyos határt. Felidézte, hogy mikor Londonban élt, látta, ahogy egy szupermarket vásárlója undorodva tesz vissza a ládába egy fürt szőlőt, amikor meglátta, hogy Dél-Afrikából származik, és attól tart, hogy Izraelre is ez a „stigma” vár, ha elcsatolja a palesztin területeket.

Izrael a leendő palesztin állam nagyobb részének szánt Ciszjordánia mintegy 30 százalékára tervezi „kiterjeszteni szuverenitását” összhangban azzal a tervvel, amelyet Donald Trump amerikai elnök kormánya dolgozott ki a közel-keleti konfliktus rendezésére. A palesztinok és az arab országok is elutasítják a javaslatot. Az Izraelben létrejött nagykoalíciós megállapodás értelmében Benjámin Netanjahu július 1-jén kezdheti meg az annexió előkészítését az Egyesült Államokkal egyeztetve. Izrael 1967-ben, az úgynevezett hatnapos háborúban foglalta el Ciszjordániát, ahol azóta több tucat zsidó telep épült, amelyeken mintegy félmillió ember él, de ezeket a területeket a nemzetközi jog nem ismeri el Izrael részeként, a telepeket pedig a nemzetközi joggal ellentétesnek tartja a nemzetközi közösség jelentős része. A tervezett kétállami megoldás értelmében a leendő palesztin állam az 1967-ben elfoglalt Ciszjordánia és a Gázai övezet területén jönne létre.

(MTI)