Sarlatánnak nevezik, Macron tiszteli, Trump hallgat rá – francia tudós osztja meg a világot

Didier Raoult marseille-i tudós, a hidroxi-klorokinos kezelés atyjának neve Franciaországban összeforrt a koronavírus-járvánnyal. A nonkonformista Raoult professzor megkérdőjelezi Párizs járványellenes intézkedéseit, nyilatkozatai élesen megosztják a társadalmat: egyesek veszélyes kuruzslót, mások géniuszt látnak benne, akinek Nobel-díj járna a felfedezéseiért. Raoult „csodaszerének” hatékonyságát még nem igazolta a tudomány, híre viszont a legmagasabb szintekig – egészen a Fehér Házig – eljutott.

Az örök nonkonformista

Hősünk 1952-ben született az akkor még francia gyarmat Szenegálban. A középiskolában nemigen jeleskedett,

Ezután orvosi egyetemre jelentkezett, pályafutása során a „paleomikrobiológia”, vagyis az ősi betegségekkel foglalkozó tudományterület úttörőjé vált. Jelentős eredmények kötődnek a nevéhez a Rickettsia-baktériumok (ezek a kórokozói többek közt a tífusznak) és a mimivírus nevű óriásvírus vizsgálata terén. Egy időben az Aix-Marseille II egyetemet vezette, ma a fertőző betegségekkel foglalkozó marseille-i kórházi-egyetemi intézet (IHU) igazgatója. 2010-ben a nemzeti egészségügyi intézet (Inserm) nagydíjjal ismerte el életművét. Világszerte elismert és idézett tudós, irodája falán sorakoznak a fényképek, amelyeken francia elnökök – Chirac, Sarkozy, Hollande, Macron – társaságában látható. 

Mindezzel együtt a tudós már többször keltett megrökönyödést tudományos körökben. Egy 2010-es könyvében arra szólít fel, hogy lépjünk túl a darwini evolúcióelméleten: kétségbe vonja a fajok közös ősének gondolatát, és arra mutat rá, hogy a vallásos hitek elleni harc jegyében Darwin bálványozásából csináltak új vallást. Később a globális klímaváltozással kapcsolatban tett szkeptikus kijelentéseket: 2013-ban azt írta, az a matematikai modell, amellyel a 20. század végén 95 százalékos bizonyossággal kívánták megjósolni a hőmérséklet emelkedésének mértékét, tévesnek bizonyult, s az efféle jóslatok menthetetlenül „abszurdak”.

Idén áprilisban a L’Obs-nak adott interjújában visszatért a témára, kifejtve: környezetvédőnek tartja magát, ám attól, hogy az emberek többsége igaznak tart valamit, ő fenntartja magának a jogot, hogy kétségei legyenek.

szerinte a NASA műholdképei azt mutatják, hogy a sarki jégmezők mérete nem változott jelentősen, viszont Al Gore személyes vagyona 3 millióról 200 millió dollárra nőtt.

Raoult munkamódszereit számos kritika éri. Nicolas Chevassus-au-Louis tudományos újságíró arra hívja fel a figyelmet, hogy Raoult több mint háromezer tanulmányt jegyez – ez átlagban hetenként egy publikációt jelent. Egy volt kolléga azzal védelmébe Raoult-t, hogy remek megérzései vannak, „aranyásó” módjára dolgozik, s nem egy témát boncolgat húsz éven át. Kutatómunkája során egyszerre több vasat tart a tűzben, többféle lehetőséget elemez, s ha érdekes adatokat nyer, mihamarabb publikálja is őket – még ha ezek nem is rendelkeznek nagy tudományos értékkel. A sietség viszont óhatatlanul kisebb-nagyobb bakikat is eredményez: az Amerikai Mikrobiológiai Társaság egy ilyen miatt például egy évre eltiltotta attól, hogy folyóirataiban publikáljon.

2018-ben az Inserm és Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) megvonta a támogatást Raoult intézetétől, miután egy vizsgálat kiderítette, hogy nem kellően elmélyültek a kutatások, sok területen – így az epidemiológia tekintetében – az IHU dolgozói nem bírnak kellő szakértelemmel, így számos kísérletet helytelenül folytatnak le,

– így például saját folyóiratot adnak ki, hogy publikálhassák a tekintélyes orgánumok által nem közölt szövegeiket. A jelentés rámutat továbbá: Raoult 2011 és 2016 között megjelent 1153 tanulmányából csupán négy nevezhető valóban „figyelemreméltónak”. 

Azok, akik személyesen ismerik őt, arról beszélnek, hogy Raoult olyan karizmával rendelkezik, mint „egy tábornok a csatamezőn”: munkatársai feltétlen bizalmát és tiszteletét bírja, szilárdan állnak mellette Egy barátja szerint

– volt beosztottjai „autoriter” személyiségéről mesélnek, s állítják: igencsak lekezelő vagy megalázó stílusban tud kommunikálni.

2017-ben munkahelyének tizenkét kutatója névtelen levélben vallott arról, Raoult élhetetlen munkakörülményeket teremt, néhány kollégát pedig, akit kiszemelt magának, folytonosan kigúnyolja, vagy „macsóista” megjegyzéseket tesz rájuk. Egyesek szerint az is elfordult, hogy az intézetben „egy kutató” kérésére egy tudományos kísérlet eredményeit is megbuherálták. Raoult viszont úgy látja, ez csupán néhányak véleménye, miközben intézetében hétszázan dolgoznak. Szexuális zaklatási vádak is felmerültek az intézet egyes tudósaival szemben, Raoult azzal reagált, hogy köszöni a sajtónak, hogy „bordélyházként” mutatták be az IHU-t, fel is szereltetett az épületben egy óvszerautomatát.

Az bizonyos, hogy Raoult szeret provokálni. Arra a kérdésre, hogy az elmúlt években miért változtatta meg megjelenését (szakállat és hosszú hajat növesztett, mocis gyűrűket hord), mosolyogva elmondta: azért, mert ezzel kiakasztja a környezetét. 2010-ben a Le Monde-nak angol kifejezéssel maverick-ként, független, dacos személyiségként írta le magát, máshol pedig arról vallott, kerüli a „tudományos autópályákat”.

Huszonegyedik századi Verne-hős

Didier Raoult sose aggódta túl magát az általa kezdetben „influenzácskának” titulált koronavírus miatt. Januárban egy, az intézete által közzétett videóban azt mondta, a világ teljesen megőrült, „három kínai halála miatt” az egész bolygó rémüldözik. Még februárban is úgy gondolta, hogy a járványhelyzet „sok hűhó semmiért”. Február végén aztán már arról számolt be, hogy remek hírek érkeznek Kínából: ottani kutatók vizsgálatai szerint a klorokin nevű maláriaellenes szer hatékony lehet a koronavírusos betegek gyógyításában – szerinte már a SARS-CoV-val szemben is hatásosnak bizonyult, csak ezt „elfelejtették”. Azt is kifejtette, hogy „a koronavírus valószínűleg a lehető legkönnyebben kezelhető légzőszervi fertőzés”.

A következő hetekben Raoult megszólalásaival volt tele a média.

és a tömeges tesztelés fontosságát hangsúlyozta. Csakhamar tanulmánnyal állt elő, amiben egy 36 páciensen végzett vizsgálat eredményeit mutatta be: a klorokin hidroxi-származékának és az azitromicinnek a kombinációjával hat nap után csökkentette a vírushordozó betegek arányát. Tudóskollégái hidegen fogadták Raoult felfedezéseit. Rámutattak arra, hogy kísérlete módszertanilag komolyan vehetetlen, hogy csupán a betegek orrában-szájában kimutatható vírusszintet vizsgálták, általános állapotuk alakulását nem. De azt is nyomatékosították, hogy a klorokin hatásával kapcsolatban csak kezdetleges adatok állnak rendelkezésünkre, így fontos az óvatosság: bár valóban hatásosnak bizonyulhat a szer, komoly mellékhatásai is lehetnek egyes páciensekre.

Hiába azonban a figyelmeztetés,

s miután bejelentette, hogy az IHU-ban minden hozzájuk bejelentkező lázas beteget tesztelnek koronavírusra, a fertőzötteket pedig a klorokinos kezelésnek vetik alá, tömegek álltak sorban az intézet előtt. A Raoult-láz kiterjedt az országra, és nem is nehéz megérteni, miért lett ennyire népszerű: a kényszerűen óvatoskodó, rémes hónapokat előrevetítő tudományos-politikai elittel szemben itt volt egy vitathatatlan szaktekintély, aki a csodaszerről szóló szövegeivel reményt öntött az emberekbe. Már csak extravagáns külseje is azt sugallja, hogy kívülálló, de kinézete és színes múltja segítette a mémesedését is, amihez Raoult egy idő után tudatosan járult hozzá. Jérôme Sainte-Marie politikai elemző szerint alakja Jules Verne magányos tudósait vagy épp A nagy Lebowski Tökijét idézi fel. Az Unherd szerzője úgy látja őt, mint „egyfajta orvosi-tudományos Éric Cantonát”. (Apropó: a marseille-i születésű futballista-színész szenvedélyes hangon állt ki „idolja”, Raoult mellett.)

Március végén Raoult bejelentette, hogy nem vesz részt Macron tudományos tanácsának ülésein. A Paris Match-nak így magyarázta döntését:

„a konszenzus Pétain marsallokat eredményez”. Szerinte kollégái azt sem tudták, miről beszélnek, a vakcina kifejlesztéséért folytatott hajsza pedig értelmetlen. Közben váltig állítja, hogy nem harcol senki ellen, csupán „előnyben” van. 

Trumpig jutott a kezelés híre

Nem kellett sokat várni, hogy a Raoult-jelenség politikai üggyé váljon. A tudós minden oldallal korrekt kapcsolatokat ápol, de különösen jó viszonyban van a helyi jobboldali politikusokkal, így nem meglepő módon a Marseille-környéki republikánusok szorgalmazták először a klorokinos kezelés általánossá tételét. Annál is inkább, mert többen közülük – így Christian Estrosi nizzai polgármester és Martine Vassal marseille-i polgármester-jelölt – Raoult gyógymódjával lábaltak ki a betegségből. Renaud Muselier, Provence-Alpes-Côte d'Azur régiós tanácsának elnöke nem győzi elég hangzatos jelzőkkel illetni őt:

A Raoult iránti szimpátia azonban nem korlátozódik a republikánusokra. Ségolène Royal volt szocialista elnökjelölt elítélte a doktort érő heves támadásokat. Marine Le Pen is kiállt a klorokin széleskörű használata mellett, a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon pedig blogján így fogalmazott Raoult-lal kapcsolatban: „Túlságosan is utálják a kifinomult emberek, hogy ne keltse fel az érdeklődésünket.” 

Hogy kikre gondolhatott Mélenchon? Például Daniel Cohn-Benditre, aki azt követelte, Raoult „fogja be a száját, legyen orvos, és ne egyfolytában azt hajtogassa, hogy mekkora zseni ő – elegem van az ilyen faszikból”. Olivier Véran egészségügyi miniszter május elején úgy vélekedett, Raoult szövegei „nem felelősségteljesek”, és inkább hallgat olyan szakértőkre, „akik nem azt hajtogatják, hogy koronavírusban kevesebben halnak meg, mint rollerbalesetben”. Az orvostársadalom és a liberális értelmiség részéről nem sok szimpátiára számíthat a tudós, de kritizálta őt a tekintélyes filozófus, Alain Finkielkraut is, mondván, a tudós nem mindig viselkedik „méltó” módon. A doktor népszerűsége azonban nem csappant meg: a Facebook se szeri, se száma az őt támogató csoportoknak,

egy áprilisi felmérés szerint a franciák 59 százaléka hitt a Raoult-féle gyógymód hatékonyságában.

Közben külföldön is terjed a híre: felhívta őt Tony Abbott volt ausztrál miniszterelnök, a grúz kormány Facebookon kereste meg. Két amerikai, Gregory Rigano ügyvéd és James Todero bitcoin-befektető még a klorokinos kezelésről beszámoló tanulmány megjelenése előtt felvették a kapcsolatot Raoult-lal, a biztató adatokat pedig egy Google-doksiban összegezték, amit egymásnak küldözgettek a Szilícium-völgy fejesei, majd a linket Elon Musk is megosztotta a Twitteren – a posztot több mint 13 ezren osztották meg. Rigano Tucker Carlson Fox News-os műsorában is megjelent, ahol azt tódította, Raoult gyógymódja a betegek „100 százalékánál” hatékony a kór ellen. Hamarosan az egész amerikai jobbos média ecsetelte a hidroxi-klorokin hatásait, és

Néhány napja elmondta, hogy ő is hidroxi-klorokint szed megelőzésképpen.

Ugyanakkor továbbra is sok a kérdőjel: újabb tanulmányok azt jelzik, hogy Raoult módszere nem igazán hatásos. A klorokin állítólag szívproblémákat is okozhat, több kórházban, ahol bevetették a gyógyításban, mára felhagytak a használatával.

Macron kivár

Már csak egy kérdés marad: hogyan viszonyul a doktorhoz Emmanuel Macron? Fontos tudni: a közvélemény rezdüléseire oly érzékeny elnök maga kérte, hogy – a párizsi establishment ellenvetései dacára – a járvány kezdetén összehívott tudományos tanácsadó testületben helyet kapjon Raoult is (ennek munkájából vonta ki aztán magát a tudós). Az elnök WhatsAppon keresztül és SMS-ekben folyamatosan kommunikál Raoult-lal, április elején pedig személyesen is ellátogatott az intézetébe, noha a hírek szerint a találkozó hangulatát némileg lerontotta a tudományos tanács szintén jelenlévő elnöke, Jean-François Delfraissy, aki megkérdőjelezte Raoult eredményeit. A látogatás mindenesetre meggyőzte az elnököt arról, hogy a doktor nem sarlatán.

és sürgette, hogy a lehető leggyorsabban teszteljék a hidroxi-klorokinos terápiát. Az elnök nem kötelezte el magát Raoult módszere mellett, de nem is zárja ki, hogy működhet (márciusban egyébként szigorú feltételekkel, de egyes esetekben engedélyezték a használatát). Hiszen ha kiderül, hogy a doktornak van igaza, az Élysée-palota egyik munkatársa jóslata szerint nem csupán Nobel-díjat fog kapni, de akár marseille-i polgármester is lehet belőle, repülőteret neveznek el róla… ebben az esetben Macron pedig mondhatja azt, hogy na, ugye.

Bárhogy is legyen, Raoult doktor töretlenül optimista: állítja, hogy a járvány a végéhez közelít, és nem várható második hullám. És persze folytatja az establishment provokálását: egy interjúban nemrég úgy fogalmazott, „a YouTube-on található híradások színvonalasabbak, mint amiket a hagyományos médiában adnak”, magát pedig e média „megbéklyózhatatlan riválisának” titulálta.