A nyugati rendszer olyan autoriter lesz, mint a kínai – Peter Sloterdijk a karanténok koráról

Peter Sloterdijk (1947-) Németország egyik legbefolyásosabb véleményvezére, filozófus, tévés műsorvezető, gondolkodására Nietzsche és Heidegger volt nagy hatással. Magyarul megjelent könyvei: A gondolkodó a színpadon – A Jó Hír megjavításáról; Harag és idő; Világra jönni – szót kapni; A varázsfa.

Cikkünk a Le Point francia hetilap Sloterdijkkkal készült, március 18-án megjelent interjújának szemléje.

***

A „túlreagálás korában” élünk Peter Sloterdijk szerint: a Newton által leírt és Starobinski által politikai-kulturális síkon tanulmányozott akció-reakció elve helyett legalább egy évszázada egy aszimmetrikus helyzet érvényesül, ahol az akció, a cselekvés úr.

„Modernnek lenni azt jelenti, hogy hiszünk a cselekvés elsőbbrendűségében” – fogalmaz a filozófus, hozzátéve:

Sloterdijk úgy látja, a koronavírusra hiperallergiás választ adtunk: „csupán azért, mert a makrobiológiai univerzum egyik új tagja, amelyről még alig tudunk valamit, fertőzni kezd, bezárjuk az iskolákat; miközben tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekek nem veszélyeztetettek, mivel valamiféle különös immunitást élveznek. Ezek után mindenkibe azt sulykolják bele, hogy érezze magát veszélyben. Az ember pedig olyannyira hajlamos fenyegetettnek képzelni magát, hogy az európai lakosság jelentős része már úgy gondolja, egy kiveszőben lévő fajhoz tartozik!”

Jelen pillanatban a biztonság- és rendteremtő hatalom, a „szekurokrácia” megteremtésének vagyunk tanúi, amely a jóindulatú „medikokrácia”, vagyis az orvosi elit külsőségeit ölti fel – véli Sloterdijk.

„A vírus előnye az (feltéve, hogy egy spontán mutáció eredménye, és nem – mint arra tökéletes futball-labda alakja következtetni engedne – a biológiai hadviselés laboratóriumainak terméke), hogy a természetnek tulajdoníthatjuk a megjelenését. Márpedig a természetes agresszorokkal szemben ritkán kérdőjelezik meg az önvédelem jogát” – fejtegeti a gondolkodó, aki hangsúlyozza: miközben naponta közlik a betegségben elhunytak számát, arról nem vesznek tudomást az emberek, hogy normális helyzetben Németországban például naponta háromezer ember hal meg, többségében a modern kor nyavalyái miatt.

„A kínai eredetű új vírus nem más, mint egyike az átlagos emberi halálozás álneveinek” – állítja. „Fogalmazzunk úgy, hogy a kortárs ember stresszrendszere általában alulterhelt. Az emberi faj új ellenségével szemben viszont magához tér.”

Sloterdijk szerint a kollektív felettes én azt parancsolja a vezetőknek, hogy minden „anyai” feladatukat teljesítsék: így például a 80 körüli várható élettartam esetében, amit „mindenáron” fenn kell tartaniuk, különben a nép elárulva érzi magát. Így hát

egyben pedig megszabadulnak a felelősségtől is: ha tízszer többet teszünk, mint kellene, senki nem hibáztathat bennünket, hogy gondatlanok voltunk. 

Macron, az utolsó európai 

Sloterdijk szerint a koronavírus elleni harc „álháború”, nem mérhető össze egy valódi katonai mozgósítással, sőt „háborúra buzdító metaforákkal szerelnek le bennünket”.

„A francia elnök csodálójaként azt kívánom, inkább a békés retorikát ajánlják neki a tanácsadói” – mondja a filozófus. Arról is beszél, hogy a betegség nem káoszt eredményez, hanem

Ez némiképp hasonlít arra a szükségállapotra, amiről a húszas-harmincas évek politikai gondolkodói, így például Carl Schmitt álmodtak, aki szerint a szuverén az, aki a veszélyhelyzetről dönt, s egy döntés érvényességét nem a tartalma, hanem az határozza meg, hogy legitim tekintély hozta-e meg. „Felteszem magamban a kérdést: teljesen megőrültünk? Lezárjuk a határokat, mikor mindenki tudja, hogy a vírus útlevél nélkül utazgat” – értetlenkedik. 

„Azzal, hogy az emberek az erkélyeken zenélnek, kigúnyolják önnön behódolásukat az orvosi-kollektivista diktatúra előtt” – magyarázza a filozófus, aki nem hisz abban, hogy az élet globális lelassulása „valami jóhoz” vezetne. A 14. századi pestis nem állította meg Európa fejlődését, a koronavírus sem fogja megakadályozni Kína felemelkedését. Hozzáteszi:

– mondja a német filozófus.

Szerinte „a főbenjáró hiba ugyanaz nálunk, mint náluk: védünk szinte mindenkit, aki nem nagyon veszélyeztetett, miközben megfeledkezünk a nagy kockázati faktorú csoportok védelméről”. 

Az európai népek a krízis idején a nemzetállamokhoz fordulnak segítségért. Létezik-e még Európa másutt, mint Macron beszédeiben? – teszi fel a kérdést a Le Point interjúkészítője. „Nagyon boldog vagyok, hogy Európában még akad legalább egy európai” – felel Sloterdijk.

Szerinte Európa nem halott, a nemzetállami megoldások nem feltétlenül a bezárkózást jelzik, hanem azt, hogy a jelenleg törvényes cselekvési lehetőségek a tagállami hatáskörre korlátozódnak, ezen korlátozásokat viszont felszámolják a válság után, „még ha ez nem is tetszik azoknak, akik most egyfajta megelégedést éreztek – mintha a globalizáció, a világszintű verseny, a mobilitás diktatúrájának nyomása eltűnt volna. Mindez többé-kevésbé gyorsan újra feléled majd, s erősebben, mint azelőtt, a károk jóvátételének ürügye alatt”. 

Addig is hogyan töltsük el az időnket? – kérdi az újságíró. Sloterdijk Boccaccio Dekameronját ajánlja Camus A pestise helyett, utóbbi ugyanis a nácizmus elleni küzdelemről szól, a Dekameron viszont utat mutat a mostani helyzetben:

Vagy éppen – mondja Sloterdijk – figyelmet fordíthatunk „egy nem létező tudományra, a labirintológiára is”. „Egy labirintusban arra kell számítanunk, hogy első próbálkozásra nem találjuk meg a kivezető utat. Minden azon múlik, hogy meg tudjuk-e jegyezni az útelágazásokat. A tétlenség és az elzárkózás közötti útelágazásnál a magát észszerűnek tartó világ a második opció mellett döntött, bármilyen őrültnek is tűnik ez a mértéktelen diktátumaival. (…) Minthogy mindenáron el akartuk kerülni az ismeretlen agresszor terjedését, olyan útra tértünk, ami zsákutcának bizonyul majd” – jelenti ki végül a német filozófus.
 

***

A koronavírus, a járvány és az egész életmódunkat átalakító karantén a kortárs gondolkodás nagy alakjait is megszólalásra késztették. A Mandiner ezért elkezdte Korona-gondolatok cikksorozatát, amiben a legkülönbözőbb országok nemzetközi hírű, legkülönbözőbb nézetrendszerű gondolkodóinak friss megszólalásait szemlézzük.

Eddig szemléinket (többek között Yuval Noah Harari, Alain Finkielkraut, Douglas Murray és Slavoj Žižek gondolatait) a linkeken olvashatják!