Visszatérve az EUB ítéletére, az indokolás világosan kimondja, hogy az adópolitika kialakítása nemzeti hatáskör, pontosabban mindaddig, amíg egy adónem közvetve vagy közvetlenül meg nem valósítja az EU-jog által tilalmazott állami támogatás tényállását (vagy más tilalomba egyébként nem ütközik), addig az EUB az adópolitikai intézkedések EU-joggal való összhangját konkrét ügyben sem vizsgálhatja. A multik azért indítottak keresetet, mert úgy ítélték, hiába van csillagászati különbség az általuk realizált árbevétel, és a szerényebb bevételhez jutó vállalkozások között, a vállalkozási különadó igazságtalan rájuk nézve. Érvelésüket ezért főként a különadó sávos természetére építették.
Álláspontjuk szerint azok a cégek, akik a 0 százalékos adósávba estek, mind magyar vállalkozások voltak, miközben a felsőbb adósávokba eső cégek – köztük maguk is – külföldi multik voltak. A Bíróság ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy a tagállamok szabadon határozhatják meg az általuk legmegfelelőbbnek ítélt adóztatási rendszert – így szabadon állapíthatják meg az adott adónem természetét is.
Az EUB rögzítette továbbá, hogy
az, hogy a külföldi multik a sávos adórendszer felső kategóriájába tartoznak, az pusztán annak a ténynek köszönhető, hogy ezek a cégek érik el a magyar piacon a legmagasabb árbevételt
(mint ahogy e logika mentén haladva a 0 százalékos kategória sem kizárólag a magyar cégekre vonatkozik, adott esetben – árbevétele függvényében – egy külföldi multi is tartozhat ebbe a kategóriába).