Péter 24 óra leteltével felhívta a hatóságokat, akik azt mondták, hogy a sok minta miatt 48 órán belül lesz eredménye. Ezt hallva jelezte a telefonban, hogy a mintavételkor neki 24 órát mondtak, amire a következő választ kapta: „ja, akkor elnéztem, 36 óra lesz”. Fogalmuk nem volt, hogy mikor lesz eredményem – mondta Péter, aki 48 óra után újra felhívta az osztrák hatóságokat, ahol közölték vele, hogy keresse az innsbrucki virológiát a koronavírusteszt eredményéért. Péter közben többször is beszélt a doktornővel, aki mintát vette tőle, és azt az információt kapta, hogy az eredmények már elérhetőek. A következő telefon a virológiát tárcsázta, ahol közölték Péterrel, hogy nem találják a mintáját, valószínűleg valami rosszul lett rögzítve.
„Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem feladom. Tudtam, hogy rájuk nem számíthatok”
– mesélte Péter, kiemelve, hogy akiket teszteltek, azokat nem engedték ki a szobájukból, segítséget viszont sem a hatóságoktól, sem az egyetemtől nem kaptak. A kollégium egy darab e-mailt küldött – miután kiderült, hogy valaki beteg a kollégiumban –, amiben az állt, hogy a munkatársaik egészsége érdekében nem lesz portaszolgálat az épületben.
„A kör bezárult. Se kollégiumi, se egyetemi, se hatósági tájékoztatás” – mesélt az abszurd helyzetről az egyetemista. A kollégiumban ekkor már több pozitív diák is volt, azonban Péter a hivatalos tájékoztatás hiányában nem tud pontos számot mondani. Két spanyol lányt, akik egy szobában, voltak biztosan pozitívra teszteltek. „Kint ültek az ablakban, és énekeltek a koronavírusról.
Megkérdeztem őket, hogy milyen lett a tesztjük: akkor mondták, hogy mindkettőjüknek pozitív”