Szurkov orosz államideológusként is pozícionálta magát. A Nyezaviszimaja Gazeta című napilapban tavaly februárban megjelent cikkében például arról értekezett, hogy a demokrácia illúzió, Oroszország pedig, amelyben új típusú állam van kialakulóban, az évszázad végéig a putyinizmus útján fog fejlődni. Úgy vélekedett, hogy az orosz történelemben négy olyan alapvető államszervezési modell ismert, amelyet az alapítójukról neveztek el: III. Iváné, Nagy Péteré, Leniné és Putyiné. Ez utóbbi „nagy politikai gépezete felpörög”, és Oroszország még sokáig „Putyin állama” marad, mint ahogy a jelenlegi Franciaország de Gaulle ötödik köztársaságának tekinti magát, Törökország továbbra is Mustafa Kemal Atatürk „hat nyíl¨ ideológiájára támaszkodik, az Egyesült Államok pedig az alapító atyák értékeire.
Évekkel ezelőtt Szurkov azt állította, hogy az orosz politikai rendszer „jelentős exportpotenciállal” is rendelkezik, egyes elemeit külföldön is tanulmányozzák és alkalmazzák. Emlékeztettet arra, hogy Putyin a 2007-es müncheni biztonságpolitikai konferencián elmondott, az egypólusú világrendet ostorozó beszéde még disszidens megnyilvánulásnak tűnt, de az ott elhangzottakat ma már „magától értetődőek – Amerikával mindenki elégedetlen, mások mellett maguk az amerikaiak is”.
Vlagyimir Szurkov, akit az amerikai Foreign Policy magazin tavaly januárban a világ száz legbefolyásosabb gondolkodója közé sorolt, 2008 májusa és 2011 decembere között az orosz elnöki apparátus belpolitikáért felelős helyettes vezetője volt. Neki tulajdonítják a „szuverén demokrácia” fogalmának megalkotását és egyebek között a Kreml-párti Nasi (A mieink) mozgalom elindítását.