Korábban is sejthető volt, hogy nem minden esetben volt garantált a teljes bírói függetlenség az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntéseinél. Az azonban a mandiner.hu-n most bemutatott tanulmány szerzőit is meglepte, hogy mennyire súlyos összefonódásokra derült fény, különösen, ami a Nyílt Társadalom Alapítvány meghatározó szerepét illeti - az NGOs and the Judges of the ECHR, 2009 – 2019 (Az NGO-k és az EJEB bírái, 2009-2019) című tanulmány vezető szerzőjét Joób Kristóf kérdezte.
Grégor Puppinck (45) francia jogász, publicista, emberi jogi szakértő. Az általa vezetett emberi jogi kutatóintézet, a strasbourgi székhelyű European Center for Law and Justice (ECLJ) az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) különleges külső tanácsadó szerveként működik 2007 óta. Puppinck az Európa Tanács hivatalos szakértője, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) vallásszabadsággal foglalkozó szakértői tanácsának is tagja.
Mit emelne ki a most bemutatott jelentés eredményei közül az NGO-k által gyakorolt befolyásolással kapcsolatban?
Először is be kell vallanom, hogy a jelentés megállapításai sokkal fontosabb összefüggésekre mutattak rá, mint amire számítottam volna. Az nem volt meglepetés számomra, hogy kiderül majd néhány bíróról, hogy valamelyik NGO alkalmazásában állt korábban, de arra nem számítottam, hogy ilyen magas lesz az arányuk.
És mi volt az előzetes várakozása?
Maximum 10, de inkább csak 6-8 eset. Ehhez képest legalább 22 olyan esetre bukkantunk, amikor kimutatható volt a szoros együttműködés egy bíró és valamely NGO között. És
különösen meglepett, amikor szembesültem azzal, hogy mekkora jelentősége van ennek az informális hálózatnak az (EJEB) működésében.
Ráadásul a finanszírozási szempontból is érdekes az a hét NGO, amelyet olyanként azonosítottunk, mint amelyik bírót delegált az EJEB-hez. A kutatásnál két kritériumot alkalmaztunk. Olyan bírókat kerestünk, akik olyan NGO-khoz kötődnek, amelyek aktívak a bíróság előtt zajló ügyekben is. Nem annyira az érdekelt bennünket, hogy a bírák kötődnek-e általában valamely NGO-hoz, hanem sokkal inkább az, hogy a bíróság eljárásaiban aktív szerepet vállaló szervezetekhez van-e kapcsolódási pontjuk. Így azonosítottuk azt a hét NGO-t, amelyek megfelelnek ennek az elvárásnak.
A másik szempont, amit vizsgáltunk, jobban kötődik a bíróságon belül alkalmazott etikai gyakorlathoz, ugyanis
a 22 azonosított bíróból 18 olyan ügyekben járt el, amelyekben az őket korábban alkalmazó NGO is érintett volt.
Ez pedig nem csupán morális, hanem már összeférhetetlenségi kérdés.
Vagyis az első rész inkább az NGO általános befolyását vizsgálja, viszont a jelentés második része már specifikusan az összeférhetetlenséggel foglalkozik, ami jogi kérdés. Ez a rendkívül magas arány, vagyis hogy 22-ből 18 bíró ilyen közvetlen módon érintett, meglepetésként hatott ránk.
A jelentésben külön hangsúlyozzák, hogy miközben az NGO-k befolyása általában véve folyamatosan növekszik a nemzetközi intézményekben, különösen szembeötlő ez a jelenség ez az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó szervezetekben. Mit gondol, mi állhat emögött?
Igen, más területeken is megfigyelhető a befolyás erősödése, de valóban, különösen igaz ez az emberi jogokra. Az emberi jogokkal foglalkozó intézetek speciális szaktudást és képzettséget feltételeznek. Az emberi jogokkal foglalkozó testületek valós politikai befolyással rendelkeznek, amely a nemzetállamokat is érinti. Az NGO-k esetében az ilyen ügyekkel való foglalkozás az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a nemzetállamokra is politikai befolyást gyakoroljanak a nemzetközi bíróságok előtt folyó ügyekben.
Van ennek esetleg ideológiai oka is? Mi magyarázza, hogy pont ezen a területen törekednek nagyobb befolyás elérésére, miközben koncentrálhatnának más területekre, például gazdasági kérdésekre is. Mégis az derül ki, hogy éppen ez a terület különösen érdekes a számukra.
Először is, mert nagyon hatékony. Másodszor pedig, igen, ezek
az NGO-k jól körülhatárolható ideológia alapján működnek, és az emberi jogi kérdések kiváló eszközt jelentenek a számukra abból a szempontból, hogy érvényre is juttassák azt.
És az is igaz, hogy nagyon szerepet játszanak az emberi jogok értelmezésének megváltoztatásában. Az értelmezésnek erről a változásáról elmondhatjuk, hogy posztmodern, rendkívül individualista irányba mutat. És az emberi jogokkal kapcsolatos ügyek kiválóan alkalmasak arra, hogy ezt az ideológiát nemzetállami szinten is terjeszteni, erősíteni lehessen. Bizonyos szempontból nehézséget is okoz, hogy megkülönböztessük a posztmodern ideológiát az NGO-k által hirdetett emberi jogi felfogástól. Úgy is mondhatjuk, hogy ezek az ideológiák foglyul ejtették az emberi jogok ügyét.
És az eredeti felfogáshoz képest sokkal szélesebben értelmezik az emberi jogokat…
Igen, pontosan. A posztmodern ideológia erős és mély befolyását érzékelhetjük az emberi jogi kérdések terén. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos lenne „kiszabadítani” az emberi jogok ügyét ezen ideológia ölelő karjaiból. Az a probléma, hogy ezek
az NGO-k nyomást gyakorolnak a bíróságokra annak érdekében, hogy döntéseiket a baloldali-progresszív programjuk alapján hozzák.
Ezzel pedig lerombolják az emberi jogokkal kapcsolatos összeurópai konszenzus lehetőségét. Ennek a folyamatnak vagyunk sajnos jelenleg a tanúi.
Megállapítható, hogy mi ennek a törekvésnek a célja? Kijelenthető, hogy az a progresszív baloldali ideológia is valamiféle történelmi végcél felé törekszik, mint ahogyan annak idején a marxisták hirdették?
A céljuk egyfajta álom. Ez az álom egy szélsőségesen individualista és liberális társadalomról szól. Olyanról, amelyben az egyén elszakad a gyökereitől, megszabadul mindenfajta hagyományos identitástól és természetes korláttól, beleértve a családot, a hagyományos nemiséget, testi korlátokat. Az abszolút szabadság és emancipáció eléréséről szól ez az extrém liberális ideológia.
És ezek az NGO-k, hatot említ különösen érintettként a tanulmány, annak ellenére, hogy függetlennek vallják magukat, mégis közel állnak egymáshoz ideológiai tekintetben?
Igen, és fel is merül a kérdés, hogy mennyiben vallhatnának lényegileg eltérő felfogásokat, miközben a finanszírozásuk nagy része ugyanattól a szervezettől, a Nyílt Társadalom Alapítványtól származik. Ennek a szervezetnek különösen nagy a befolyása Magyarországon, Bulgáriában és Lengyelországban is. Így erősen vélelmezhetőnek tűnik, hogy ideológiai alapjuk is közös.
Igen, külön ki is emeli a tanulmány, hogy a leginkább érintett hat szervezet mind a Nyílt Társadalom Alapítványhoz kötődik. Az érdekes kérdés viszont az, hogy mit tehetnek a jelen történeti helyzetben a nemzetállamok ennek a befolyásolásnak a korlátozása érdekében?
Ezzel kapcsolatban fontos emlékeztetni, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének nemzetállamok az aláírói. Éppen ezért alapvetően rajtuk múlik, hogy lehet-e változtatni a jelenlegi helyzeten. Például úgy, hogy a 47 aláíró állam felszólítja az EJEB-et, hogy hagyjon fel azzal a gyakorlattal, amely lehetővé teszi, hogy a nyilvánvaló összeférhetetlenségek ellenére is dolgozhatnak bizonyos bírók a testületben, és részt vehetnek az ítélethozatalban. Például olyan szabályok elfogadásával, amelyekkel kiküszöbölhetők az ilyen összeférhetetlenségek. Ezzel kapcsolatban meg is fogalmazunk néhány ajánlást a tanulmányban. Például
a bírák és az NGO-k kapcsolatára vonatkozó nagyobb transzparencia is sokat segíthetne
ebben, illetve az NGO-k és a perekben érintett felek közötti kapcsolatok tisztázása is nagyon fontos lenne ebből a szempontból. Ez utóbbi azért lenne lényeges, mert több olyan esettel is találkoztunk, ahol a kereset névleges benyújtója mögött valójában egy NGO bújt meg. Erre az lehetne a megoldás, ha kötelezővé tennék az NGO-k számára, hogy tegyék láthatóvá, mikor állnak valós kezdeményezőként ők egy kereset benyújtása mögött.
És mit tapasztal, érzékelhető szándék az érintett országok részéről arra vonatkozóan, hogy keresztülvigyék ezeket a változtatásokat?
Először is utalnom kell arra, amit korábban már jeleztem: mindeddig senki számára nem volt nyilvánvaló, hogy a probléma ilyen nagyságrendű. A probléma ismert volt, de tabuként kezelték, senki nem beszélt róla nyíltan.
És mi a helyzet most? Még mindig nem akarnak tudomást venni róla?
Éppen ezért fontos ez a jelentés, mert arra számítunk, hogy a megállapításai kellőképpen a problémára irányítják a figyelmet, és végre cselekvésre késztetik az érintett államokat.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Izraeli források szerint az amerikai lapban publikáló gázai orvos valójában a Hamász terrorszervezet magas rangú tisztje.
A Tisza Párt alelnöke az Európai Parlament szakbizottságát képviseli a Soros-támogatást élvező NGO-nál.
Az NGO-finanszírozás növelése mögött világos politikai szándék rajzolódik ki.
Egyszerűen lesöpörték az asztalról a magyar javaslatot.
„A külföldi segélyezésnek a szövetségeseket kell támogatnia és az amerikai nemzeti érdekeket kell előmozdítania, nem pedig az NGO-hálózat túlfizetett vezetőinek zsebét tömnie” – jelentette ki az amerikai külügyminisztérium.
Róma új migrációs programja óriási felháborodást váltott ki: a befogadó családoknak nem jár egyetlen cent sem, miközben egy NGO 400 ezer eurót kap a „koordinációért”.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
