Az örök Orbán-konfliktus

„Európa legnagyobb és legfontosabb pártszövetsége válságban van. Az Európai Néppárt mélyen megosztott, a vezetése gyenge, iránytű nincs. Nincs egyértelmű álláspontja olyan központi európai témákban, mint a jogállamiság fejlődése, vagy éppen az eurózóna jövője. És képtelenek megválaszolni a kérdést: hogyan akarnak a felvilágosult(abb) konzervativizmus képviselői az újnacionalistákkal és jobboldali populistákkal bánni? »Van ma egy jobbra tolódás Európában. Elismerhetjük ezt, és megpróbálhatjuk behálózni az új pártokat. Vagy kockáztathatjuk a befolyásunk hosszútávú és egyértelmű elveszítését« – magyarázza egy magas rangú EPP-s politikus. 

»Purista megközelítéssel kell élnünk, és óvatosnak kell lennünk« – magyarázza Monika Hohlmeier CSU-s EP-képviselő. A Fidesz meghosszabbított felfüggesztése szerinte nem megoldás. »A Fidesznek a Néppártban kellene tudnia maradni. Mindent meg kell tennünk, hogy a szélsőjobb ne erősödjön meg Európában« – mondja Hohlmeier. Orbán kormánya gazdasági szempontból »példamutató«, de a jövőben »egyértelmű jogállami magatartást« várnak tőle – hangsúlyozza a CDU-s politikus. Nem csak a cseh, szlovén, szlovák, román és bolgár konzervatívok gondolkodnak Hohlmeierhez hasonlóan. Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban is tartanak a hatalomvesztéstől. A másik oldalon a Benelux-államokból és Skandináviából származó EPP-tagpártok a Fidesz azonnali kizárását követelik. Németország és Ausztria közvetítőként tekint magára. 

És Orbán? Ő hallgat. A magyar ki akarja várni, hogy az olasz populistáknak Matteo Salvinivel sikerül-e újra miniszterelnököt adni, és hogy a Fidesznek az olasz Legával, a PiS-szel és még néhány kiugrott EPP-s párttal sikerül-e egy új, ütőképes frakciót alapítania a Parlamentben. Orbán elsősorban úgy spekulál, hogy a hétéves költségvetésről szóló viták során az EPP-tagság jobb tárgyalási pozíciókat jelenthet. A magyarok rengeteg új EU-milliárdja forog kockán.”