Mozgalmas évet zár a brit parlament

Az Egyesült Királyság parlamenti munkáját kiszámíthatatlan szavazások, eljárási viták, felfüggesztés, előre hozott választások, és egy szombati ülés (amire a falklandi háború óta nem volt példa) kísérték. És soha ennyi érdeklődés nem irányult még a nemzetközi közvéleményben angol parlamenti ülések iránt, mint idén, a Brexit kapcsán, amely alapvetően meghatározta a napirendet a Westminster-palotában. 

De a színfalak mögött is ok minden történt: hosszú várakozás után online elérhetővé vált a parlamenti szokásjog gyűjteménye, valamint 10 év után leköszönt John Bercow, a legendás, konfliktusvállaló Speaker. Most az utóbbi események hátterét, a kamerák által fel nem tárt, rejtett parlamenti világot mutatjuk be. 

Senkit nem lehet nevén nevezni

Évszázados szokások és a napi politika turbulenciája egyszerre van jelen a House of Commonsban. Az indulatok hevében sem szólíthatják például a képviselők egymást nevükön. Az ősz folyamán emiatt intette meg Bercow a friss és szerepében még tapasztalatlan miniszterelnököt, Boris Johnsont, aki egy vita hevében név szerint utalt az ellenzék vezetőjére, Jeremy Corbynra. Ehelyett a megszólítás „mélyen tisztelt” úr vagy hölgy (Right Honourable Gentlemen/Lady).

A jelen lévő miniszterelnöknek szánt kérdés is ilyesformán hangzik: „Elnök úr, mikor fogja végre a miniszterelnök elárulni döntésének valódi okát?” Az uralkodó és a királyi család nem említhető parlamenti vitában, és nem is lehet vita tárgya, kérdést sem lehet feltenni róluk. 

Elektronikus szavazórendszer nincs, hiszen asztal sincs a képviselők előtt. Ha valaki vitatja a többségi viszonyok alapján kialakuló, közfelkiáltással meghozott döntéseket, a terem kiürítésével, és az „igen” vagy „nem” ajtón való belépéssel számolják meg a szavazatokat. Ezt nevezik „szétválásnak” (division). Erre a szavazásra 8 percük van a képviselőknek, amit csengő jelez az épület minden részén, sőt azon környező pubokban is, ahonnan annyi idő alatt vissza lehet érni az ülésterembe…

A precedensek a 16. századig visszakövethetők

Nincs egy olyan egységes „házszabály”, mint a magyar Országgyűlésben, amely minden lényeges kérdést kimerítően szabályoz. A House of Commons működése négy pilléren nyugszik: a bevett szokáson és gyakorlaton, az esetenként elfogadott, állandó szabályokon (Standing Orders), a házelnök rendelkezésein, valamint a parlament által elfogadott törvényeken (Acts). Bármilyen meglepő is, de a parlamenti eljárásrend olyan, lényeges elemei, mint a törvényjavaslatok elfogadása során az olvasatok (fázisok) száma, a kérdések előterjesztésének módja, vagy a határozati javaslatok benyújtása és elfogadási rendje, mind az első csoportba tartozik, azaz a szokáson alapul, és nincs írott szabályokba foglalva. A szokásjog pedig a precendesek feljegyzésén nyugszik, amelyek a Ház jegyzőkönyvébe (Journals) kerülnek. Ezeket a 16. század második felétől rendszeresen vezetnek a Ház döntéseiről.

Legutóbb a Brexit-szavazások során lehettünk tanúi Bercow házelnök eljárási kérdések fölötti döntési hatalmának, amely ellen nincs fellebbezés. Rajta múlt például, hogy nem lehetett megismételni egy szavazást azonos tárgyú javaslatról – ami valljuk be, a parlament tekintélyét védő döntés. 

A Speakert minden új parlamentnek az alakuló ülésen meg kell választani, lemondása esetén a ciklus menetében is. Bercow, aki sokat tett a parlament kormánnyal szembeni szerepének erősödéséért, idén október 31-ével, 10 év után mondott le. Boris Johnson sajátos angol humorral búcsúztatta őt: a kormányfő Stephen Hawking óta senki nem tett még ennyit az idő kibővítése érdekében, mint Bercow ebben a parlamenti ülésszakban. Utóda a munkáspárti Sir Lindsay Hoyle lett, akit négy fordulóban választott meg a ház, és mind a négyben vezetett az egyre csökkenő számú versenytárs előtt.

Online szokásjog

A szakmai közönség számára különleges szenzáció volt az Egyesült Királyságban, hogy a parlamenti szokásjogot összefoglaló kódex hosszas várakozás után végre ingyenesen, online elérhetővé vált. A hagyományőrzés vadhajtásának tekinthetjük, hogy az egykori parlamenti hivatalnok (azaz clerk), Erskine May először 1844-ben megjelent, azóta 25 kiadást megért, díszes kiállítású, több mint 1000 oldal terjedelmű műve csak könyvtárakban, vagy igen borsos, 330 fontos áron volt elérhető. Most bárki bármikor online tanulmányozhatja.

May könyvét eddig igazán behatóan csak a parlamenti eljárásokról szóló „szent” és „titkos” tudás mitikus őrei, a clerkek ismerik, akik a mai napig talárt és csokornyakkendőt (és Bercow 2016-os, a viseletet liberalizáló döntéséig parókát!) viselve ügyelnek az ülések alatt a megfelelő eljárásra.

– írja egy munkájukról szóló szakkönyv. 
A clerk évtizedek alatt tanulja meg a tradíciókban gazdag parlamenti procedúrát, és válik egy életút alatt észrevétlenül nélkülözhetetlenné. Három fő feladata van: támogatni a plenáris ülések vezetését, működtetni a bizottságokat, és ellátni az egyéb szervezési feladatokat. De ők javítják a parlamenti beadványokat, törvényjavaslatokat, kérdéseket, tanácsukat minden politikai oldal képviselői kikérik és elismerik. 

A House of Commons clerk-jeinek száma ma 100 fölött van, ami jóval több, mint May idején, de jóval kevesebb, mint hasonló külföldi parlamentek hivatali létszáma. 70%-uk férfi, kivétel nélkül brit etnikumú, és változatos diszciplínákban, de többnyire magániskolákban, majd „Oxbridge-ben” (azaz a két híres történelmi egyetem valamelyikén) edukált, széles műveltségű személy, sokuk tudományos fokozattal is rendelkezik és rendszeresen publikál.

Látható, hogy a brit parlamentre a fontolva haladás, a folyamatos, de nem látványos újítás volt mindig jellemző. A parlamenti szokásjog lényegében a „Hosszú Parlament” (1640-1660) eljárásrendje óta nem változott, ám egyre kevésbé felelt meg a 19. században a viktoriánus kor jogalkotási követelményeink: egyszerre kellett eleget tenni a kormány által diktált, egyre sűrűbb napirendnek és a parlamenti képviselői jogok védelmének. 

Angol törvényhez csak angol szavazat

A hagyomány ellenére a brit parlamenti működés számos innovatív elemeket tartalmaz. Ilyen volt a bizottsági rendszer 1979-es teljes újratervezése, amikor létrejöttek a kizárólag a kormány ellenőrzésére szakosodott állandó, és a törvényjavaslatokat tárgyaló eseti bizottságok, a kontinens bizottsági rendszereivel éppen ellentétes logika szerint. Idén ünneplik a parlamenti közvetítések megindulásának 30 éves évfordulóját. 2015-ben vezették be az „angol törvényhez csak angol szavazat” (English Votes for English Laws, EVEL) eljárást, amely a walesi, skót és északír képviselőket kizárja a csak Angliát érintő törvényhozásból. 

Az archaikus külsőségek mögött tehát nagyon is élő, felelős parlamenti munka folyik, a demokrácia játékszabályai szerint.

De a konvenciók, rituálék nem csökkentik a viták hevességét és színvonalát. Érdemes belenézni az interneten is követhető közvetítésekbe, például a legendás Prime Minister’s Questions (PMQ) órába, azaz a miniszterelnöknek feltett kérdésekbe (minden szerdán déltől, magyar idő szerint 13:00-kor), amelyek élőben követhetők, vagy a legnépszerűbb videómegosztó oldalon visszanézhetők. Az angol példa mutatja, hogy hagyomány és demokrácia nem zárják ki egymást. Ne hagyjuk, hogy kijátsszák a kettőt egymás ellen!