Newman és négy szerzetesnővér: szenteket avatott Ferenc pápa Rómában

Október 13-án, vasárnap délelőtt Rómában, a Szent Péter téren Ferenc pápa szentté avatta John Henry Newman angol bíborost, az olasz Giuseppina Vannini nővért, az indiai Mariam Thresia Chiramel Mankidiyan nővért, a brazil Dulce Lopes Pontes nővért és a svájci harmadrendi ferencest, Marguerite Bays-t.

John Henry Newmant még 2010-ben avatta boldoggá XVI. Benedek pápa, a többieket II. János Pál emelte a boldogok sorába. Newman okán a szertartáson részt vett Károly herceg is.

John Henry Newman bíboros 1801-ben született Londonban. Fiatalon diakónussá szentelték az anglikán egyházban. 1847-ben szentelték pappá, majd létrehozta a Néri Szent Fülöp Oratóriumot Angliában. XIII. Leó pápa bíborossá kreálta. 1890-ben hunyt el Birminghamben, XVI. Benedek pápa is ott avatta boldoggá 2010. szeptember 19-én. Newman XVI. Benedek egyik kedvenc teológusa volt, egyben az angol konzervatív gondolkodás meghatározó személyisége. 

Kórház a tyúkólban

Dulce Lopes Pontes a brazíliai Bahia állambeli Salvador városban született 1914-ben. Hatévesen elvesztette édesanyját, nevelését nagynénjei vették át. 13 éves korában az egyikük magával vitte, hogy megmutassa neki a város legszegényebb részeit, és ez a látogatás felébresztette érzékenységét. 18 éves korában belépett az Isten Anyja Szeplőtelen Fogantatása Misszionáriusai (SMIC) kongregációba. Dulce nővér megalapította a bahiai keresztény munkásemberek mozgalmát, a Szent Ferenc munkásainak unióját is. Később betegeket kezdett befogadni a bahiai Salvador egy szigetén elhagyott házakba. Miután kilakoltatták, egy volt halpiac területén található épületbe költöztette őket, de az önkormányzat ezt sem engedélyezte. Nem maradt más hely a hetven, orvosi kezelésre szoruló ember számára, mint a rendház tyúkólja, amelyet Dulce nővér rövid idő alatt átmeneti kórházzá alakított. Így indult az egyik alapítása, a Szent Antal kórház, amelyet végül hivatalosan 1959-ben nyitottak meg 150 férőhellyel. Ma már 3 ezer embert látnak el naponta a kórházban. Dulce nővér alapításait ma Obras Sociais Irmã Dulce, azaz Irmã Dulce Szociális Művek néven ismerik, mely a brazil törvények szerint magán-szeretetszolgálatként működik. Oktatási központot is működtetnek Szent Antal néven a Simőes Filho régióban, Bahia államban.

Dulce Lopes Pontest 1988-ban José Sarney brazil elnök és Szilvia svéd királyné támogatásával Nobel-békedíjra jelölték. Élete utolsó harminc évében egészsége megromlott, légzésfunkciója harminc százalékra csökkent. 1992-ben hunyt el. A boldoggá avatásához szükséges csoda 2001-ben történt, amikor a ma 42 éves Cláudia Cristiane Santos túlélt egy szülés utáni, csillapíthatatlan vérzést. Az orvosok már feladták a reményt, de a vérzés hirtelen elállt, amikor családtagjai Dulce nővér közbenjárását kérték, és imaláncba kezdtek José Almí de Menezes atya vezetésével. 

A betegápoló

Giuseppina Vannini Rómában született 1859-ben. Négyéves korában elveszítette édesapját, három évvel később édesanyját is, később árvaházba került. Óvónői képesítést szerzett, és 21 évesen belépett a Szeretet Nővérei sienai noviciátusába. Egészségügyi okokból nem sokkal később visszatért Rómába, ahol a probáció idejét is töltötte. Végül a rend alkalmatlanság miatt elutasította felvételét. 

32 éves volt, amikor elment Luigi Tezza kamilliánus atyához, hogy tanácsot kérjen tőle. Tezza, aki nem sokkal korábban azt a feladatot kapta, hogy állítsa vissza a Szent Kamill Leányai rendet, Juditra bízta ezt a küldetést, aki létre is hozta azt. Judit a Giuseppina nővér nevet vette fel és kinevezték elöljárónak. Az új rend küldetése a betegápolás volt, beleértve a házi betegápolást is.

Szent Kamill leányai növekedtek számban, de még várniuk kellett az egyházi hatóságok végleges megerősítésére. XIII. Leó pápa azonban úgy döntött, nem engedi új közösségek alapítását Rómában, ezért a nővéreknek el kellett menniük a városból. A sajtó azonban csodálta a tevékenységüket, és a vikárius bíboros is támogatta őket, elérte, hogy „kegyességi társaságként” közösségek alakulhassanak az irányítása alatt. Giuseppina anyának sikerült elterjeszteni a társaságot Olaszország más részeiben és Argentínában is. Bár egészsége ingatag volt, nem kímélte magát, sorra látogatta minden évben a házakat. Sikerült elérnie, hogy 1909. június 21-én megalakult a Szent Kamill Leányai Kongregáció. Miután 1910-ben végiglátogatta az olasz és a francia házakat, 1911. február 23-án súlyos szívelégtelenségben meghalt. Tizenhat házat hagyott hátra Európában és Amerikában, 156 fogadalmas nővérrel. 1994-ben II. János Pál avatta boldoggá.

A stigmatizált nővér

A svájci Margarita Bays 1815. szeptember 8-án született La Pierraz-ban, Fribourg közelében. Az életét Istennek szentelte, úgy döntött, hajadon marad. Varrónőként tevékenykedett, miközben sokat imádkozott, mindennap járt misére. Szabadidejében hitoktatást is vállalt, segítette a szegényeket, a betegeket, a haldoklókat. 1854. december 8-án csodálatos módon meggyógyult vastagbélrákból, éppen akkor, amikor IX. Piusz kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Ezzel egy időben megkapta a stigmákat, amelyeknek misztikus eredetét számos orvosi vizsgálat után püspöke elismerte. Belépett a ferences világi rendbe. 1889. június 27-én Siviriez-ben halt meg.

1995. október 25-én II. János Pál avatta boldoggá, miután elismert egy csodát: Marcel Ménétrey tizenkilenc éves diák 1940-ben túlélt egy hegymászóbalesetet, és ennek következtében pap lett.

Az ápoló és nevelő

Mariam Thresia Mankidijan nővér 1876-ban született az indiai Kerala államban, elszegényedett nemesi családban. Édesanyja, aki keresztény szellemben nevelte, 12 éves korában meghalt. Mariam már nagyon fiatalon a betegek és haldoklók gondozásának szentelte az Úrnak felajánlott életét. Mivel nem sikerült szerzetesnek vagy remetének állnia, három barátnőjével a plébánián szolgálatot teljesítve látogatták a rászorulókat, az árvákat, a súlyos betegeket, a feketehimlőben és leprában szenvedőket is. Kezdetben az egyházi hatóságoknak és a városlakóknak sem tetszett, hogy a helyi szokással ellentétben egyedül járják az utcákat. Mariamnak misztikus tapasztalatai voltak, megtapasztalta a keresztre feszítés és a stigmák fájdalmát. Ez azonban akkoriban félreértésekre adott okot, gyanakvást ébresztett.

Miután rövid időt töltött a sarutlan kármeliták közösségében, Mariam Thresia Mankidijan felhatalmazást kapott a püspöktől, hogy megalapítsa a Szent Család Nővérei kongregációt, amelynek fő célja az imádságon és elmélkedésen kívül a lányok keresztény nevelése, a súlyos betegek, haldoklók ápolása, a leginkább rászorulók megsegítése volt. Mariam tizenkét éven át vezette az új alapítást, novíciákat nevelt, három új konventet, két iskolát, két kollégiumot, egy tanulmányi házat és egy árvaházat alapított, miközben a világban dúlt az első világháború. Egy elüszkösödött seb miatt halt meg 50 éves korában, 1926-ban. A kongregáció az egész világban elterjedt, 2000-ben 1592 szerzetesnővérük és 119 novíciájuk volt.