Lezuhant egy szlovák MiG-29-es

Hiába na. Egyszer a hegynek mennek a tótok, most meg kerozin nélkül akartak repülni. Ezeknek csak a birka megy kecske való.

Elég rosszul tette, hogy hazajött NYÁRY KRISZTIÁN A kortársak leírása szerint egyáltalán nem volt vívóalkat az alacsony, rövid karú Fuchs Jenő, mégis a magyar kardvívás kimagasló egyénisége, négyszeres olimpiai bajnok lett. Örök kívülálló volt: sport- és civil teljesítményét ritkán ismerték el, megjárta a munkaszolgálatot és a fogházat, szinte elfeledve halt meg. Nyáry Krisztián a BBC History júliusi számában rajzolta meg a portréját. A 60 éves vívóbajnok a szúróbotot is magabiztosan kezelte. Fuchs Jenő határozott mozdulattal döfte a fagyos földbe az eszközt, akár több százszor is egymás után. Hónapok óta kockáztatta így az életét: aknát keresett. Tartalékos honvédtiszt volt, négyszeres olimpiai bajnok, ráadásul túlkoros – nincs rá világos magyarázat, miért jelentkezett önkéntesen munkaszolgálatra. Talán a büszkeség vitte rá, talán a hazaszeretetét akarta – magának is – bizonyítani. Aznap társaival együtt egy német műszaki alakulat előtt kellett aknát szednie Voronyezs mellett. Hirtelen éles fegyverropogás hallatszott, szovjet katonák lőttek az aknaszedőkre. A szakasz felügyeletével megbízott négy honvéd megpróbált védekezni, de percekkel később már mindegyikük halott volt. Fuchs Jenő pontosan tudta, hogy az oroszok nem fognak különbséget tenni katonák és munkaszolgálatosok között. Rangidősként parancsot adott társainak, viszonozzák a tüzet az elesett honvédek fegyvereivel. A munkaszolgálatos szakasz ezután tűzharcban visszaverte a mongol támadókat, az értékes műszaki felszerelést pedig biztonságba helyezték. A szokatlan hőstettnek hamar híre ment. A német hadosztály- parancsnok 1942 őszén kitüntetésre terjesztette fel Fuchs Jenőt, s ezt a magyar hadvezetés nem akarta vagy nem tudta megkérdőjelezni. A munkaszolgálatosokkal máskülönben embertelenül bánó Jány Gusztáv vezérezredes kijelentette: „Nincs módom felülbírálni a németeket, én csak hőst ismerek!” Így esett, hogy az egész szakaszt hazarendelték a frontról, Fuchs Jenő pedig egyetlen magyar zsidóként átvehette a német Vaskereszt II. osztályú kitüntetését. (Hallod cigó?) Pesten vészelte át a háborút és az üldöztetést. A felszabadulás után nem sokkal német kitüntetése miatt, mint náci kollaboránst, letartóz- tatták. Ezt is emelt fővel viselte, akárcsak munkahelye, a budapesti tőzsde államosítását. Az igazságtalanság ellen harcolt egész életében. Köszönetet egyik rendszerben sem mondtak neki, magányosan dolgozott, elfeledve halt meg. Vaskereszt és fogság Sportkarrierje lezárulásával Fuchs Jenő az ügyvédkedést is abbahagyta. A budapesti áru- és értéktőzsdén vállalt titkári állást. Ezzel megtalálta azt a polgári foglalkozást, ahol végre sikeres lehetett. Egy idő után ő számított a tőzsde motorjának, bevezette a – lényegében mai napig használatos – statisztikai jelentések rendszerét, fontos pénzügyjogi tanulmányokat írt, és kiépítette a börze háttérapparátusát. A világháború kitörésekor úgy érezte, a hazájának szüksége van rá, és tartalékos tisztként frontszolgálatra jelentkezett. Amikor megmondták neki, származása miatt a hazájának legfeljebb csak ingyen munkásként van rá szüksége, emelt fővel közölte a sorozóbizottsággal, hogy akkor munkaszolgálatosként kíván a frontra menni. Munkaszolgálatosként szerzett Vaskeresztje csak Magyarországon számított egyedülállónak: a zsidók hadi alkalmazására vonatkozó magyar szabályozás a németnél jóval szigorúbb volt, a Wehrmacht kötelékében mintegy 150 ezer olyan katona harcolt, aki – bár keresztény volt – részben zsidó felmenői miatt a nürnbergi törvények hatálya alá esett. Miután visszarendelték Budapestre, leszerelték. Még az állását is megtarthatta, ugyanis a tőzsdei cégek kérésére nélkülözhetetlennek minősítették. 1944-ben sárga csillaggal a mellén is dolgozott, amikor az újonnan kinevezett, nyilasbarát tőzsdeelnök összehívta a börze közgyűlését és kijelentette, hogy nincs pótolhatatlan zsidó. Fuchs Jenőnek azonnal mennie kellett, a tőzsdei kereskedés pedig még azon a héten összeomlott. Fuchs a gettóban vészelte át a deportálásokat. Budán még dörögtek a fegyverek, amikor Fuchs Jenő kijött a gettóból, besétált a romos tőzsdepalotába, és a betört ablakú irodájából elkezdte a tőzsde újjászervezését. A tőzsdei cégek megmaradt képviselői hamarosan főtitkárrá választották. Annyira fontos szerepet töltött be az újrainduló magyar gazdasági életben, hogy még Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter és Vorosilov szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke is tárgyalt vele. A tőzsdei kereskedés májusban sikeresen újraindult, Fuchs Jenőt pedig nem sokkal később – sajátos köszönetként – letartóztatták. Nyilvánvalóan tudták róla, hogy nem háborús bűnös, de Vaskeresztje jó apropót szolgáltatott rá, hogy megpróbálják megüzenni neki: tőzsdei vezetőként legyen együttműködő az új hatalommal. Csak rövid ideig raboskodott a Pestvidéki Fogházban, aztán kiengedték, ő pedig folytatta tovább a munkáját. Egészen 1948-ig, amikor a tőzsde utolsó közgyűlésén ő jelentette be munkatársainak, hogy a nyolcvannégy éves budapesti tőzsdét az új hatalom megszünteti. Ezután Fuchs Jenő csendesen vette a kalapját, és soha többé nem jelent meg a nyilvánosság előtt. A magyar kardívás első olimpiai bajnoka 1955-ben, 72 éves korában – ugyanolyan észrevétlenül, mint ahogy élete utolsó éveit töltötte – meghalt. A teljes cikk a BBC History magazin 2017. júliusi számában olvasható.

"A sajtóban megjelent információk szerint a balesetet az okozhatta, hogy a gép tartályaiban nem volt elegendő üzemanyag," Hú, hát ez súlyos ok. Gondolom meglesz az ilyenkor szokásos szigorítás a szabályokon, hogy például a repülőgépeket felszállás előtt kötelező lesz feltankolni üzemanyaggal, a pilótának pedig kötelező lesz ránéznie az üzemanyagszintet jelző műszerre indulás előtt. Ha pedig a pénzt nem sajnálják, akkor még valami sípoló, beszélő berendezést is beépítenek, amelyik nem marad csendben, ha fogytán az üzemanyag.

Valahogy meg kell indokolni szlovák kormánynak, miért kell inkább amerikai vadászgépeket venni.