A szászországi koalícióépítés ügye tehát még egyáltalán nem lefutott meccs.
Jörg Urban szászországi AfD-vezető ugyanakkor máris új választások kiírásáról beszél. A Mandiner korábbi választási cikkében már szóltunk a radikális jobboldali párt szászországi listás elbuktatásáról, aminek következményeként a párt csak korlátozott számú jelöltet vehetett fel a listájára. A választás eredménye alapján az AfD-nek jelenleg 38 mandátuma volna a szász törvényhozásban, ami nyolccal több, mint ahányan a párt listájáról bejuthattak volna a Landtagba. Urban azt mondta: „Már a választás előtt szóltunk, hogy mindenképpen jogi útra tereljük a dolgot, függetlenül attól, hogy megszerezzük-e az összes helyet vagy nem”.
A győzelem kétes értéke
A vasárnapi eredmények alapján úgy tűnik,
rohamléptekkel folytatódik a néppártok hanyatlása
Németország keleti részén. A CDU és az SPD mindkét tartományban súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni. Noha Brandenburgban és Szászországban is megőrizték első helyüket, az AfD ilyen mértékű megerősödése mellett nem lesz könnyű a koalícióépítés és aztán a politikacsinálás egyik tartományban sem.
Az is látszik, hogy a szavazók jelentős része valóban az AfD-t tartja alternatívának. A szélsőjobboldali párt mindkét tartományban két számjegyű növekedést ért el a támogatók számának tekintetében, miközben a Zöldek csak 2-4 százalékkal értek el jobb eredményeket, mint 2014-ben – úgy tűnik, a párt témái nem rezonálnak túl jól a keletnémet választóknál. Ezeket az eredményeket kézenfekvő lehet a választók kiábrándulásával és a merkeli politika csődjével magyarázni – és ezek tényleg megalapozott indokok –, de nem szabad megfeledkeznünk a Zöldek kisebb mértékű beágyazottságáról sem a keleti országrészben. Ez egy olyan fegyvertény, ami – a Kelet mindennapjait azóta is meghatározó közismert problémák, mint például a munkanélküliség mellett – még hosszú ideig gátolni fogja a párt áttörését az egykori keletnémet tartományokban.
De nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az AfD látványos eredményei ellenére sem tudott győzni egyik tartományban sem. Tény, hogy a párt megkerülhetetlen tényezővé vált Szászországban és Brandenburgban, ennek ellenére
még mindig páriának számít a többi párt és a választópolgárok jelentős részének szemében.
A néppártok már jóval a választások előtt nyilvánvalóvá tették, hogy nem kívánnak együttműködni az AfD-vel, és ez legalább annyira a saját választók felé tett gesztus, mint amennyire annak a kinyilvánítása is, hogy nem tartják kormányzóképes erőnek a populista pártot.
Az már csak a megerősödött AfD-n múlik, hogy mire használja a nagy támogatottságot: képesek lesznek-e rácáfolni a többi párt előítéleteire és konstruktívan hozzáállni a törvényhozásbeli munkához, vagy széljobbos trollkodásba megy-e át részükről a következő ciklus? A választ legkésőbb öt év múlva megtudjuk, addig is – október 27-én – felkészül: Türingia.
nyitókép: MTI/EPA/Jens Schülter