Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
Szeptember 1-jén két egykori keletnémet tartományban rendeztek tartományi választásokat, Brandenburgban a harminc éve kormányzó szociáldemokraták, Szászországban a CDU kapta a legtöbb szavazatot, de a választások legnagyobb nyertese kétségkívül az AfD volt. A kérdés, hogy mihez kezd a rendszerkritikus párt a nagy támogatottsággal.
Vasárnap este hat órakor bezártak a szavazókörök a két kelet-németországi tartományban, Brandenburgban és Szászországban. Az előzetes esélylatolgatások a rendszerkritikus populista Alternative für Deutschland (AfD) át- vagy előretörését tartották valószínűnek, az első eredmények alapján pedig úgy tűnik, hogy
A szélsőjobboldali párt mindkét tartományban a második legnagyobb erő lett; Brandenburgban a szociáldemokraták, Szászországban a kereszténydemokraták végeztek az első helyen.
Brandenburg
Az ARD mérése szerint a brandenburgi tartományi választás idén nagy érdeklődés mellett zajlott, a részvételi arány 61% körüli volt, habár a németek általában kevésbé lelkesednek a tartományi választásokért.
Az első hivatalos eredmények alapján idén sem szakadt meg az SPD brandenburgi győzelmi sorozata, az ARD és a ZDF adatai szerint a szavazatok 26%-át szerezték meg a szociáldemokraták. A második legtöbb szavazatot az AfD-re adták le, a választópolgárok 23,5%-a voksolt rájuk. A kereszténydemokraták 15,5% körül, az egykori keletnémet állampárt személyi állományából is táplálkozó Die Linke 10,5%-on végzett. Az ötödik legtöbb szavazatot a Zöldek szerezték meg, a választók 11%-a szavazott nekik bizalmat. Az 5%-os küszöböt a Freie Wähler és egy helyi párt listája ugrotta még meg.
Az öt évvel ezelőtti eredményéhez képest 8%-ot rontott a Die Linke, majdnem ugyanennyit a CDU, 6-ot pedig az SPD –
mint 2014-ben.
„Brandenburg döntött!” (Facebook/AfD Brandenburg)
A jövőbeli koalícióépítést biztosan nem könnyíti meg a jelenlegi felállás. A nyolcvannyolc fős brandenburgi törvényhozásban negyvenöt mandátumot kell megszerezni az abszolút többséghez. Az öt évvel ezelőtti eredmények szűk többséget biztosítottak az SPD–Die Linke-koalíciónak, ekkor 47 széket birtokoltak a potsdami Landtagban. Mostani eredményeik alapján csak 35 székük lenne, a koalícióépítésbe így mindenképpen be kellene vonniuk még más partnereket is.
Ha sikerülne megegyezniük a Zöldekkel, 45 székre számíthatnának, vagyis elméletileg abszolút többségük lenne a törvényhozásban, ami igencsak szűkös –
Ha meg tudnának egyezni a 15 mandátumot szerző kereszténydemokratákkal, ötven székük lehetne, ez pedig már kényelmes többség lenne – ez egy vörös-vörös-fekete koalíciót jelentene. A Die Linke színeiben politizáló Diana Golze azt mondta a Märkische Allgemeine Zeitungnak, hogy „szívesen beszélnének” egy lehetséges vörös-vörös-zöld koalícióról, de a CDU-s Ingo Senftleben is szívesen beszélgetne mindenkivel a hogyan továbbról.
Andreas Kalbitz, az AfD listavezetője elégedett volt a párt teljesítményével. A belső célt, vagyis a 20% feletti eredményt sikerült elérni, így az AfD megkerülhetetlenné vált a tartományi politikában. „Minden most kezdődik el. Jó munkát végeztünk. Ma este tényleg van okunk az ünneplésre” – összegzett Kalbitz.
Szászország
Nagy lehetett a megkönnyebbülés Drezdában az első felmérések megjelenésekor, ezek tanúsága szerint ugyanis a kereszténydemokraták magabiztos előnnyel, a szavazatok egyharmadát megszerezve nyerték meg a szászországi választást. A második helyen itt is az AfD végzett, a választók 27,5%-a voksolt rájuk, a harmadik helyre pedig a Die Linke futott be 10,5% körüli eredményével. Miközben a Zöldek a szavazatok körülbelül 8,5%-át szerezték meg,
7,5% körül végeztek. A szabad demokraták idén nem jutottak be a szászországi törvényhozásba.
A választópolgárok kétharmada az urnákhoz járult vasárnap, ami jóval magasabb reszvételi arányt jelent, mint öt évvel ezelőtt (akkor csak minden második választásra jogosult ment el szavazni a tartományban). Nemcsak a részvételi arány sokkal magasabb idén, mint 2014-ben, hanem az AfD-választóké is: a radikális pártra 18%-kal többen szavaztak idén, mint nöt éve. Mindez leginkább a kereszténydemokraták és a Die Linke kárára történt, akikre 7, illetve 8%-kal kevesebben szavaztak, mint az előző választáson. Az AfD-n kívül egyébként a Zöldek, illetve a be nem jutott szabaddemokraták és a Freie Wähler tudták növelni támogatottságukat 1-3%-kal.
Michael Kretschmer (CDU) folytathatja majd Szászországban. (MTI/EPA/Filip Singer)
Szászországot 2014 óta nagykoalícióban kormányozták a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták, ami elméletileg idén is folytatható lesz – de ketten nem lesznek elegendők a többséghez. A szász törvényhozás száztizenegy székéből ötvenhatot kell birtokolnia annak, aki abszolút többséget szeretne. A választás eredményei alapján ez biztosan nem marad így a jövőben: a CDU 45, az SPD 10 mandátumhoz jutott – úgy tűnik tehát, hogy a szász választók sem kíváncsiak már a nagykoalícióra.
Elméletileg bevonhatók lennének a Zöldek is, akik 11 mandátumot szereztek vasárnap, így kényelmes többsége lehetne a koalíciónak hatvanhét székkel. Egy ilyen felállással már öt évvel ezelőtt is kísérleteztek a pártok, de a CDU és a Zöldek közötti tárgyalások kudarcba fulladtak az energia- és az oktatáspolitikai víziók közötti különbségek miatt.
Michael Kretschmer, Szászország kereszténydemokrata miniszterelnöke a múltban többször is kizárta az AfD-vel és a Die Linkével való együttműködést, mint ahogy a kisebbségi kormányzás lehetőségét is.
Jörg Urban szászországi AfD-vezető ugyanakkor máris új választások kiírásáról beszél. A Mandiner korábbi választási cikkében már szóltunk a radikális jobboldali párt szászországi listás elbuktatásáról, aminek következményeként a párt csak korlátozott számú jelöltet vehetett fel a listájára. A választás eredménye alapján az AfD-nek jelenleg 38 mandátuma volna a szász törvényhozásban, ami nyolccal több, mint ahányan a párt listájáról bejuthattak volna a Landtagba. Urban azt mondta: „Már a választás előtt szóltunk, hogy mindenképpen jogi útra tereljük a dolgot, függetlenül attól, hogy megszerezzük-e az összes helyet vagy nem”.
A győzelem kétes értéke
A vasárnapi eredmények alapján úgy tűnik,
Németország keleti részén. A CDU és az SPD mindkét tartományban súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni. Noha Brandenburgban és Szászországban is megőrizték első helyüket, az AfD ilyen mértékű megerősödése mellett nem lesz könnyű a koalícióépítés és aztán a politikacsinálás egyik tartományban sem.
Az is látszik, hogy a szavazók jelentős része valóban az AfD-t tartja alternatívának. A szélsőjobboldali párt mindkét tartományban két számjegyű növekedést ért el a támogatók számának tekintetében, miközben a Zöldek csak 2-4 százalékkal értek el jobb eredményeket, mint 2014-ben – úgy tűnik, a párt témái nem rezonálnak túl jól a keletnémet választóknál. Ezeket az eredményeket kézenfekvő lehet a választók kiábrándulásával és a merkeli politika csődjével magyarázni – és ezek tényleg megalapozott indokok –, de nem szabad megfeledkeznünk a Zöldek kisebb mértékű beágyazottságáról sem a keleti országrészben. Ez egy olyan fegyvertény, ami – a Kelet mindennapjait azóta is meghatározó közismert problémák, mint például a munkanélküliség mellett – még hosszú ideig gátolni fogja a párt áttörését az egykori keletnémet tartományokban.
De nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az AfD látványos eredményei ellenére sem tudott győzni egyik tartományban sem. Tény, hogy a párt megkerülhetetlen tényezővé vált Szászországban és Brandenburgban, ennek ellenére
A néppártok már jóval a választások előtt nyilvánvalóvá tették, hogy nem kívánnak együttműködni az AfD-vel, és ez legalább annyira a saját választók felé tett gesztus, mint amennyire annak a kinyilvánítása is, hogy nem tartják kormányzóképes erőnek a populista pártot.
Az már csak a megerősödött AfD-n múlik, hogy mire használja a nagy támogatottságot: képesek lesznek-e rácáfolni a többi párt előítéleteire és konstruktívan hozzáállni a törvényhozásbeli munkához, vagy széljobbos trollkodásba megy-e át részükről a következő ciklus? A választ legkésőbb öt év múlva megtudjuk, addig is – október 27-én – felkészül: Türingia.
nyitókép: MTI/EPA/Jens Schülter