Háború törhet ki Oroszország és Kína között a 2020-as években?

Dacára Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin látszólag baráti viszonyának és az Amerika által vezetett nemzetközi rend aláásásában való érdekeik egybevágásának, Oroszország és Kína kapcsolatának továbbra is alapvető elemei a gyanú, a bizalmatlankodás és az ellenségeskedés, melyek rövidesen akár erőszakba is torkollhatnak – állítja Pravin R. Jethwa biztonságpolitikai szakértő az izraeli Begin-Szadat Stratégiai Tanulmányok Központja oldalán kiadott tanulmányában.

A múlt konfliktusai a jövőben folytatódnak?

Mint írja, csak ötven év telt el azóta, hogy a két eurázsiai óriás majdnem kataklizmikus háborúba keveredett – miután Távol-Keleten az akkor vitatott folyami határok mentén állomásozó szovjet csapatokat megtámadták a kínaiak. Szerinte bár Moszkva visszafogta magát a Kínát érintő katonai támadások indításától, az 1969-es határütközetek a mai napig rányomták a bélyeget az orosz történelmi emlékezetre és katonai gondolkodásra. Ezért gondolja úgy, hogy azok az összecsapások nemcsak a múltban határozták meg az orosz-kínai kapcsolatokat, hanem a jövőben is ezt fogják tenni.

Pravin szerint ebben rejlik az egzisztenciális súrlódás, különösen Oroszország számára. Ha ugyanis Moszkvából nézi valaki, Kína mellett – a maga másfél milliárdos lakosságával – az orosz anyaföld nemcsak lakosságában, nemzeti erejében és gazdasági hatalmában törpül el, hanem – orosz szemszögből – aggasztó módon katonai erejében majdnem egyenlő.

A kínai harciasság egyik újkori tette sem kerüli el az orosz tervezők figyelmét szerinte, akikről azonban megállapítja, hogy – azon paradoxon ellenére, hogy Moszkvának és Pekingnek egymással szemben stratégiai érdekei vannak, hogy ellensúlyozzák Amerika hatalmát és befolyását a világügyekben – kénytelenek komoly aggodalommal végignézni Kína gyors és megállíthatatlan felemelkedését a világ vezető hatalmainak sorába.

Rövidtávon nem lesz konfliktus Ravin szerint, az orosz-kínai kapcsolatok valószínűleg még harmonikusak maradnak, főleg annak köszönhetően, hogy Putyin elnök gondosan ápolt kapcsolata Hszivel többek között lehetővé teszi számára, hogy fenntartsa Oroszország nagyhatalmi látszatát, kínai befektetéseket vonzzon, és általánosságban véve világszínvonalú államférfi képében tetszelegjen.

Ezért idegesek Moszkvában

A felszín alatt azonban Pravin már lát orosz idegességre utaló jeleket, ezeknek a kiváltó okai a Kína által könyörtelenül erőltetett Selyemút kezdeményezések, a kényszerítő gazdasági gyakorlatok és a diplomáciai hízelgések Közép-Ázsia egész korábbi szovjet térségében. Noha a kínaiak eddig tartózkodtak a stratégiai-biztonsági jogok érvényesítésétől az Oroszország déli peremén fekvő geopolitikai ívben, szerinte csak idő kérdése, hogy valamely pekingi hipernacionalista tábornok ezt megtegye, amire viszont az oroszok minden bizonnyal féktelen haraggal reagálnának.

De ami inkább egy fegyveres konfliktusba sodorja majd Oroszországot Kínával, az az egyre növekvő valószínűségű kínai területi behatolása lesz Oroszország Csendes-óceánnal határos ritkán lakott távol-keleti régiójába. Mint megállapítja, a jórészt lakatlan, az Amurtól északra és a kelet-közép ázsiai Usszuri folyótól keletre fekvő orosz területekre régóta Kína tart igényt – ezt is jelzi szerinte, hogy a kínai katonai térképen már most is kínai területekként vannak feltüntetve.

A területi követelések a népesség egyenlőtlenségével járnak: több mint 130 millió kínai él az Oroszország Távol-Keletével határos három kínai tartományban, ahol az orosz népesség becslések szerint 8 milliónál kevesebb. Ezért számít arra Pravin, hogy Peking előbb vagy utóbb revíziót fog követelni a cári Oroszországgal kötött 19. századig visszanyúló „egyenlőtlen” határegyezményekkel kapcsolatban. Ez szerinte a következő forgatókönyv alapján valósulhat meg: Kína egy időben távolibb ponton majd hozzáférést vagy földbérleti jogokat követel az orosz Távol-Keleten. Ha ezt nem kapja meg, akkor véleménye szerint a kínai hadsereg egyszerűen csak át fog masírozni Vlagyivosztokig, Oroszország egyetlen melegvíz-hozzáférési pontjához a térségben.

Pravin azt is hozzáteszi: ebben a helyzetben nem világos, hogy Oroszország és Kína miként kerülheti el az elkövetkező évtized konfliktusát. Azonban úgy tűnik, Kína nem fogja feladni terjeszkedő törekvéseit és szomszédaival szembeni területi követeléseit, beleértve az orosz területeket is. Ezért szerinte az elrettentés felelőssége Putyinra vagy utódaira hárul majd a 2020-as években. Ha ez nem fog sikerülni – jósolja – akkor a következő évtizedben háborúra számíthatunk a két atomhatalom között.