„Miközben az Európai Unióban arról vitáznak, mely alapszavak sértik a női-férfi egyenjogúságot, a képviselt állampolgárok egy része magasról tesz az egyenlő bánásmódra, és inkább elutazik egy egzotikus vidékre, ahol kihasználhatja az ország emberi jogi hiányosságait. Az ősz halántékú férfiak fiatal ázsiai nőkkel, a jómódú fehér hölgyek pedig szálas izmú, afrikai férfiakkal múlatják az időt. Bangkok vagy Amszterdam? Gambia vagy Baltikum? Egyszeri alkalom, rendszeres utazások, vagy »három hónap múlva esküvő« a zöldkártyáért? A szexturizmusnak ezer arca van – és a jelenség mára a világ egyes térségeiben olyan nagyra nőtte ki magát, hogy már szinte egy önálló kereskedelmi szektort képez.
(...)
Az ECPAT gyermekvédő szervezet szerint a fejlődő országokba utazó szexturisták nem feltétlenül kirívóan gazdagok, de partnerüknél jóval rendezettebb az anyagi hátterük. Az egyre olcsóbb utazási lehetőségekkel élve ezért képesek szegényebb térségekbe menni, ahol könnyen tűnhet úgy, hogy jóval nagyobb hatalommal és státusszal rendelkeznek a helyieknél, mert készpénzzel tudnak fizetni.
Tehát sok esetben nem is feltétlenül a szex a lényeg, hanem a hatalmi egyenlőtlenség megélése – és kihasználása.”