Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
San Francisco az első jelentős amerikai város, ahol megtiltották az arcfelismerési technológia alkalmazását. A technológiai újítások felhasználása terén élen járó városban ugyanis előtérbe kerültek az új technológiák felelős felhasználásának és a magánszférára gyakorolt hatásainak a szempontjai. Ugyanakkor nemcsak San Franciscóban, hanem egész Amerikában, illetve szerte a világon egyre fontosabb kérdéssé válik, hogyan lehet egyensúlyt találni a bűnmegelőzést segítő modern kori technológiák és a magánszféra védelme között.
San Francisco az első olyan jelentős amerikai város, ahol nemrégiben az arcfelismerési technológia alkalmazásának tilalmáról is döntöttek a megfigyelési technológiákat korlátozó általános rendelet – „Stop Secret Surveillance Ordinance” – elfogadásának keretében. A rendelet 30 napon belül lép hatályba, és a városigazgatás valamennyi szervére, így a rendőrség működésére is kiterjed. A modern technológiák fejlesztése és a technológiai újítások felhasználása terén vezető város gondolkodásában most éppen ezen technológiák felelős felhasználása, valamint a magánszféra védelmének szempontjai kerültek előtérbe. A városvezetők megfontolása szerint igen vékony a határmezsgye a „jó rendészet” és a „rendőrállam” között, és az arcfelismerési technológia ámulatba ejtő fejlődése – amely ma már zsúfoltabb helyeken és nagyobb tömegben is lehetővé teszi az emberek valós idejű megfigyelését – túl messzire ment. A tilalom ugyanakkor nem vonatkozik a magánemberekre és a cégekre − akik a saját védelmük érdekében továbbra is használhatják az ilyen technológiával felszerelt biztonsági kamerákat −, valamint a szövetségi joghatóság alá tartozó nemzetközi kikötőkre és nemzetközi repülőterekre sem, amelyek az Egyesült Államok fontos határátkelő pontjainak számítanak.
A magánszféra védelmét övező megfontolásokon túl az arcfelismerési technológiát az a vád is éri, hogy bizonyos etnikai csoportokat vagy kisebbségeket aránytalan hátrányokkal sújt. Ez azért van így, mert ezt a technológiát majdnem minden alkalommal fehér bőrű férfiak arcát tartalmazó adatbázisokkal „tanítják be”. Ez pedig azt jelenti, hogy a nők, illetve a színes bőrűek azonosításában a jelenleg forgalomban lévő arcfelismerési rendszerek nem biztosítanak olyan pontosságot, mint a fehér férfiak esetében, és több alkalommal tévesen azonosítják a gyanúsítottakat, ami alaptalan letartóztatásokhoz vezet. Ennek megfelelően a jogvédő szervezetek egyöntetűen támogatták a tilalmi rendelet megalkotását kihangsúlyozva azt a mindenkit megillető észszerű igényt és jogot, hogy amennyiben a városban jár-kel, akkor ne váljon állandó megfigyelés tárgyává. Ugyanakkor nem mindenki támogatja a teljes tilalom bevezetését. A bűncselekmények megelőzése érdekében alapított társadalmi szervezetek, valamint a technológiai vállalatok egyaránt azon az állásponton vannak, hogy kellő jogi garanciák megalkotása mellett az arcfelismerő rendszerek továbbra is jó szolgálatot tehetnének az általános elrettentés, vagyis a bűncselekmények megelőzése terén.
A Kaliforniában lévő Oakland, valamint a Massachusettsben található Summerville is azok közé a városok közé tartoznak, amelyek San Francisco nyomdokain járva tervezik betiltani az arcfelismerő rendszerek alkalmazását. Rajtuk kívül pedig a szövetségi törvényhozásban is láthatók olyan törekvések, amelyek hatékonyabb garanciákat kívánnának előírni a technológia felhasználásához. A következő időszak egyik érdekes kérdése lesz, hogy a rendkívül gyors technológiai fejlődés közepette a jogalkotók milyen megoldással találnak egyensúlyt a bűnmegelőzést segítő és a biztonságot növelő modern kori technológiák, valamint a magánszféra védelmének érdeke között.
Az összefoglalót Sándor Lénárd készítette.