Erdély létfontosságú kapcsolódás Nyugat-Európa felé – Román szociológus a Mandinernek

Sólyom István (Kolozsvár) interjúja

Barbu Mateescu Bukarestben született 1981-ben, tanulmányait a Pennsylvania Egyetemen végezte, politikai szociológia szakirányon. A Sociollogica blog szerzője, politikai választási tanácsadói és városfejlesztési projektekben vesz részt, írásai a Dilema Veche, Revista 22 folyóiratokban, a Contributors véleményoldalon jelentek meg. A bukaresti román társadalomtudós nemrég költözött Kolozsvárra, és számos tekintetben rácsodálkozott Erdély és az erdélyi nagyváros Regáttól eltérő jellegzetességeire.

Blogjában erdélyi és kolozsvári tapasztalatairól így ír:

„A számok alapján igen, elveszett egymillió szász és sváb, a magyar etnikumúak kivándorlása jelentős volt és így tovább. Ez vitathatatlan szerencsétlenség. Ha viszont a Regátból érkezel, akkor nehéz elképzelni, milyen volt Erdély hajdanán, tekintettel arra, hogy mennyi minden működik most olyan standardok szerint, melyekről Bukarestben vagy a Regátban még csak nem is álmodhatsz. (...) Sok erdélyi városnak mutatósabb központja van, de Kolozsváron a dolgok úgy vannak elrendezve, hogy pontosan abban a hangfekvésben halld a harangszót, mely azt üzeni neked, minden pórusodon keresztül, hogy olyan helyen tartózkodsz, mely tökéletesen összekapcsolódik azzal a világgal, mely valahol messze, Bretagne partjainál ér véget, Strasbourgon, Trieren, Münchenen, Bécsen és megannyi máson keresztül.”

Többek között ezekről a tapasztalatairól is kérdeztük nagyinterjúnkban!

***

Barbu Mateescu

Nemrég költözött Bukarestből Kolozsvárra, ahol egy év után blogjában foglalta össze tapasztalatait, és nem fukarkodott a dicséretekkel. Elege lett Bukarestből? 

Bukarestnek számos jó tulajdonsága van, de a kommunizmus idején elkövetett súlyos településrendezési hibákat 1989 után nem orvosolta a helyi vezetés. Sőt, további, megbocsáthatatlan tévedéseket követtek el, amelyek nem méltók egy európai városhoz. Bukarest hosszú ideig vonzerőt fog jelenteni a tehetségek és szakemberek számára, mindig lesznek ott jó barátaim, de

Mit kapott és mit nem kapott Erdély Romániától száz év alatt?

Szociológusként elsősorban a népesség kérdéskörére összpontosítok. Az erdélyi humánerőforrás hatalmas veszteségeket szenvedett a magyar lakosság két nagy, Magyarországra történő kivándorlási hulláma – 1918-1920 és a 1980-1990-es évek – következtében. Ehhez hozzáadódik a német nemzetiségűek – szászok és svábok – Nyugat-Németországnak történő eladása,

Ezen folyamatokat megszenvedte az erdélyi közigazgatás, a kézművesség és kisipar, a kultúra, az egyetemi közeg, és így tovább. Romániát ezekért különböző mértékű felelősség terheli, de függetlenül a nézőpontoktól és a személyes véleményektől, e történések figyelembe vétele nélkül nem értelmezhető mindaz, ami történt Erdéllyel az elmúlt 100 évben.

Pozitívum, hogy Erdély erősen iparosított régióvá vált, Brassó, Kolozsvár és Temesvár elsőrangú gazdasági központokká fejlődtek a kommunista gazdaságon belül. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem a kommunizmus idején a három legjelentősebb felsőoktatási intézmény közé került a kommunizmus idején, napjainkban pedig számos területen a Bukaresti Egyetemet is megelőzve az első helyen van. Az autópályahálózat bővül Erdélyben, míg más régiókban az elején járnak ennek a folyamatnak. Erdélyben azonban elégedetlenség mutatkozik az apró-cseprő döntések esetén is a központi hatáskört magának fenntartó Bukaresttel szemben.

Fordítsuk meg a kérdést: mivel járult hozzá Erdély Romániához?

A főváros Bukaresttel együtt – de más okok miatt –

Ez minden területen tetten érhető. Erdély az országos átlag felett teljesít gazdasági téren, a felsőoktatást vagy a helyi közigazgatást tekintve. Politikai, választási szempontból Erdély számos választáson meghatározó szerepet játszott, döntő módon hozzájárulva a nyugatos orientációjú pártok, elnökjelöltek sikeréhez, fejfájást okozva a korrupcióra és nepotizmusra alapozó politikai erőknek.

Mélységeiben elemezhetném, hisz' nagyon jó a kérdés, de őszintén mondom, hogy egy minden igényt kielégítő válasz nem létezik. Az 1989-es forradalom Temesváron kezdődött. Egy erdélyi futballkapusnak, Helmut Duckadamnak (a bánsági Szemlakon született erdélyi sváb családban) köszönhetően hódította el a Bukaresti Steaua 1986-ban a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A csapat edzője a nagyváradi Jenei Imre volt, míg a marosvásárhelyi Bölöni László és a brassói Marius Lăcătuș a csapat kulcsjátékosai voltak.

Kolozsvár az egyik legjelentősebb európai filmfesztiválnak ad otthont, jazzfesztiválja, elektronikus zenei fesztiváljai szintén európai hírűek. Segesvár egy turisztikai ékszer, a borszéki ásványvíz a legnépszerűbb Romániában. Az erdélyi városok különösen látványosak építészeti szempontból, Nagyvárad kimagaslóan az. Számtalan egyébbel folytathatnám a sort, nehéz rangsort felállítani. A román társadalom minden területéhez, a műszaki tudományoktól kezdve a turizmuson át a mezőgazdaságig, Erdély jelentős mértékben hozzájárult és hozzájárul ma is.

Nagyvárad

Miben nyilvánulnak meg az Erdély és Ó-Románia közötti kulturális, civilizációs különbségek?

Szubjektív leszek, más nem is lehetek e kérdés kapcsán.

ami Románia más részein élők számára németes rendezettségnek tűnik. Sokkal nagyobb az optimizmus, a jövőbe vetett hit és az önerőben való bizalom. Az emberek udvariasabbak, több tiszteletet tanúsítanak mások és a közösség iránt. Nagy hajlandóság mutatkozik civil szervezetek alapítására, amik a település vagy a régió érdekében fejtik ki tevékenységüket. Bukaresttel összehasonlítva Erdély sokkal nyugodtabb, csendesebb, kiegyensúlyozottabb, kevesebb sietséggel. Nem restségről van szó, hanem hatékonyságról. Minden egyes tevékenységnek – baráti sörözés, munka, pihenés, olvasás – megvan a helye, semmi sem mosódik össze.

Mit tart Románia három legégetőbb problémájának?

A regionális fejlettségbeli különbségeket: a meglévő eltérések tovább növekednek, vagy ugyanolyan mértékűek maradnak. Az oktatási rendszer nem képes olyan lehetőségeket nyújtani a vidéki környezetben élő gyerekeknek, amilyent megérdemelnének. A nem megfelelően kidolgozott központi költségvetés is az egyik fő probléma: nem támogatja a befektetéseket, különösen az infrastrukturális beruházásokat, és amelyik a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak emelésével a fogyasztás növelésére fekteti a hangsúlyt.

A romániai politikai agendában jó ideig nem szerepelt kitüntetett helyen a korrupció kérdése. A DNA felállításával, az EU-s csatlakozással minden megváltozott, azóta pedig a politikai csatározások egyik origójává vált, amelyet nem lehet megkerülni egyetlen politikai pártnak sem. Mára az igazságszolgáltatási reformok mellett a korrupcióellenes harc és az ahhoz való viszonyulás a pártrendszert is felforgatta, új pártok létrejöttéhez is hozzájárult. A korrupció jelensége velejéig áthatja a román társadalmat, régi hagyomány, így az ellene való fellépést EU-s és amerikai nyomásgyakorlás előzte meg, holott a küzdelem akkor lenne igazán hiteles, ha egy belső igényre válaszolt volna. Hogyan tekinthetünk a romániai korrupcióellenes harc 16 évére?

A korrupció problematikája az EU-csatlakozást vagy az Egyesült Államok szerepvállalását megelőzően is az érdeklődés homlokterében volt. 2000-ben, amikor Románia még nem volt tagja sem a NATO-nak, sem az EU-nak, az Egyesült Államok és az EU befolyása sem volt számottevő, a nyugatellenes Nagy-Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor a korrupcióellenesség hívószavával jutott be az államelnöki választások második fordulójába. A korrupció kérdését egy tágabb összefüggésbe helyezném, különös tekintettel Románia modernizációjára. A román társadalom egyes szegmensei a nyugathoz való gyors felzárkózást szeretnék, ami egyebek mellett egy állampolgár-központú bürokráciát feltételez,

Mások inkább a balkáni típusú gazdasági, politikai és társadalmi modell megőrzését szeretnék. A korrupció jelenleg központi jelentőségű téma, és kevés esetben van oly mértékű átfedés a két tábor érdekei között, mint amikor a közpénzek – az állampolgárok által befizetett adók – elköltéséről esik szó.

Bukarest

A rendszerváltás után egy egész ország hitt abban, hogy az átmenet évei után politikai, gazdasági és társadalmi téren sikerül felzárkózni Európa nyugati feléhez. A valóság hamar rácáfolt az illúziókra, és amit sokat átmenetnek gondoltak, mára konzerválódott, Románia jelenleg a folyamatos átmenet állapotában van, több százezren vándoroltak ki, a kivándorlás mértékének csökkenése egyelőre nem látszik, a helyzetet pedig a lakosság elöregedettsége is súlyosbítja.

Általánosan elmondható, hogy az átmenet, ahogy ezt a fogalmat használtuk az 1989-es forradalom után, lezárult. Itt nemcsak a 2004-es NATO-csatlakozásra és a 2007-es EU-s csatlakozásra gondolok, amelyek számos téren egy szürke periódus lezárását eredményezték, hanem egy konkrét tényezőre is: 2002-ben a bruttó hazai termék volumene meghaladta az 1989-es mértéket. A rendszerváltást követő évtized rendkívül nehéz volt gazdasági szempontból, a GDP mértéke jelentősen csökkent. Viszont 2002-től napjainkra a GDP többszörösére nőtt. A növekedést nem csupán a mutatók jelzik, a román társadalom működésének valamennyi szegmensében tetten érhető.

Ettől eltekintve viszont a történet messze nem egységes. Bukarest, Iași (Jászvásár), Erdély, Bánság és a Körösvidék fejlődése egyre meredekebb, gyorsan ledolgozták hátrányukat az EU többi részéhez képest, Bukarest pedig sok szempontból az átlag felett teljesít. Hosszú ideje első alkalommal mondható el, hogy vannak olyan fizetések, amik képesek nagyon magas életszínvonalat biztosítani. Ez magyarázza az elmúlt évek tiltakozáshullámait is. Ha úgy döntesz, hogy elmész az országból, nem tüntetsz, hisz' úgysem érdekel az egész. Akkor adsz hangot az elégedetlenségednek, ha egy jobb, élhetőbb jövőt akarsz teremteni magadnak a saját országodban, hisz' ott szeretnél élni. Az ország más régióiban a fejlődés ütemei jóval lassabbak, ami nem örömteli. Kilátástalannak értékelni a romániai állapotokat kissé túlzónak gondolom, hisz" akkor mivel jellemezhetnénk Ukrajnát, a Moldovai Köztársaságot vagy Fehéroroszországot, amelyek jelentősen nehezebb helyzetben vannak. Romániában még nagyon sok tennivaló van, számos a kiaknázatlan lehetőség, és az államapparátusnak – ideértve az oktatási és az egészségügyi rendszert – is hatékonyabbá kell válnia.

A történelem folyamán a román fejedelemségek, majd Románia nagy gyakorlatra tett szert a politikai lavírozásban, hisz' állandóan a nagyhatalmi konfliktusok ütközőzónájában volt. Gesztusokat tett egyik irányba, vállalásokat másik irányba, ez ma sincs másként. De mi Románia valós érdeke, milyen törekvései vannak és van-e ellentmondás ezek között?

Nem vagyok történész, de magától értetődő, hogy

Az elmúlt másfél évtized némileg atipikusnak mondható, Románia maga mögött hagyta a korábbi évszázadokban rá jellemző – mondjuk így – rugalmas pragmatizmust, és ma már egy kiszámíthatóbb, nyugodtabb identitást vall magáénak.

Kalotaszeg

A Közép-Kelet-Európát elérő populista hullám Romániát sem kerülte el: középpontjában a korrupcióellenes küzdelem áll, viszont a romániai magyarság érdekérvényesítési törekvéseivel való riogatás mindig képes egységbe kovácsolni a legnagyobb politikai ellenfeleket is. Minek kellene történnie ahhoz, hogy a román politika ne állandó veszélyforrást, hanem partnert lásson a romániai magyarságban?

Való igaz, létezik egy ellenséges érzület a román politikai osztály legnagyobb hányadában és a politika iránt érdeklődők jó részében az RMDSZ-szel szemben, a magyar kisebbséggel szemben viszont nem. Ez jelentős különbség. Romániában egymillió feletti a magyar ajkú felnőtt népesség, míg az RMDSZ az elmúlt tíz évben tartott hat parlamenti, helyhatósági – ez esetben a megyei tanácsosi listákra leadott szavazatokat vettem alapul – vagy EP-választáson átlagosan 419 ezer szavazatot szerzett. Ez azt jelenti, hogy 11-12 romániai magyarból átlagosan 4 RMDSZ-szavazó, azaz ha egy választókorú magyar nemzetiségű emberrel beszélget, több az esélye annak, hogy az nem RMDSZ szavazó, mint igen.

amelyet egyes, magukról szegénységi bizonyítványt kiállított politikusok a jövőben elkövethetnek, egyelőre viszont még nem így áll a helyzet.

Miből ered az RMDSZ-szel szembeni ellenséges érzület?

Ez egy sor szerencsétlen átfedésnek vagy metszéspontnak köszönhető. Az RMDSZ-nek meggyőződése, hogy a korrupcióellenes harcnak egy etnikai diszkriminációt magában foglaló dimenziója is van, ezért többnyire támogatja a kormánypártokat a korrupció elleni küzdelem korlátozásában. Ezzel kiváltja az ellenzék és az ellenzéki pártok szimpatizánsainak ellenszenvét. Ezzel egy időben a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) szavazóbázisának két csoportja számára is ellenszenvesek a romániai magyarok: az olténiai nacionalista szavazók körében, egy olyan régióban, ahol nem is élnek magyarok; valamint a nagyon idős erdélyi népesség körében, akik Ceaușescu nacionál-kommunista oktatási rendszerében végezték iskolai tanulmányaikat. Ezen generációk iskolai szocializációjában olyan történelmi nézőpontokra – közel fél évezredes konfliktusok, az első világháború vagy az ördögkúti mészárlás – helyezték a hangsúlyt, melyek elkülönítik, eltávolítják egymástól a két nemzetet. A PSD ezen szavazókat is mozgósítani akarja, bár az utóbbi időszakban ritkább ez a típusú mobilizáció, mivel a parlamenti többség biztosításához szükség van az RMDSZ-re is.

Ez az etnikumról az állampolgári jelleg felé történő hangsúlyeltolódást jelentené. Lassú folyamat, azonban ez gyorsulni fog, hisz' Románia is nagyon gyors ütemben változik. A helyzetet bonyolítja a Fidesz és a magyarországi szervek, hivatalnokok, közhatóságok nyilvánvaló és fontos jelenléte a romániai magyar közösség életében, ami nem okoz túlzott örömet Bukarestben. Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok szakértője az etnikumközi kapcsolatoknak, így elképzelhető, hogy a válaszom pontatlan és nem teljes körű.

Brassó

A megváltozott politikai térben az RMDSZ sem érzi magát biztos talajon. Egyrészt nem találja helyét a korrupcióellenes harcban, nem foglal egyértelmű állást, egyes politikusait jogerősen ítélték el, míg mások ellen a szövetség szerint politikai lejáratás és ellehetetlenítés zajlik. Másrészt mintha megingani látszana az a konszenzus, ami a rendszerváltás óta jellemezte az RMDSZ és a többi párt viszonyát, történetesen, hogy az RMDSZ-re szükség van. Mi lehet a követendő irány az RMDSZ számára?

Tágabb társadalmi fejlődési keretbe helyezném az RMDSZ-t. Egy kolozsvári vagy nagyváradi magyar napi szintű élettapasztalata egyre jelentősebb mértékben kezd eltérni egy székelyföldi magyar mindennapjaitól. Ez nemcsak a magyarok eltérő számarányából fakad, hanem gazdasági és társadalmi okai is vannak. Azt gondolom, hogy a szövetség kellőképpen okos lesz ahhoz, hogy ne veszítse el a rohamos tempóban fejlődő városok magyar ajkú közösségeivel való kapcsolatot, azaz elkerülje a Romániai Székelyek Demokrata Szövetségévé válást. Ami az RMDSZ politikai stratégiáját illeti, az interjú keretein belül nehéz egy irányvonalat felvázolni, mivel számos tényezőt számításba kell venni. Gondolok itt a Fidesz befolyására és a már létező RMDSZ-en belüli perspektívákra, vagy az RMDSZ-en kívüli politika pártok azon képességére, hogy megszólítsák a Székelyföldön kívül élő magyar választókat.

Romániában is mérhetővé vált az euroszkepticizmus, a kormányoldal konfrontációt is vállal Brüsszellel szemben. Reális annak a veszélye, hogy a román társadalomban felerősödnek az EU-ellenes hangok?

A más EU-s tagállamokban megjelenő, a nemzeti vagy gazdasági érdekeket előtérbe helyező politikai hullámot Romániában is megpróbálja meglovagolni a Szociáldemokrata Párt. Közép- és hosszútávon valószínűleg ez a törekvés megáll a jelenlegi, nem túl magas szinten. Egyfelől

másrészt pedig a helyi tőkepiacok – mint mindenhol Közép-Kelet-Európában – egyre jobban megerősödnek, és jobban figyelnek a saját érdekeikre, ami az euroszkepticizmus megerősödését vonja maga után. Tehát zéró összegű játszmáról beszélünk, marad a jelenlegi állapot.

Az EP-választás egy hosszú, másfél éves politikai kampány nyitányaként is felfogható. Késő ősszel államfőválasztás lesz, majd 2020-ban helyhatósági és parlamenti választásokat is tartanak. Ezeken indulnak azok az újonnan alakult pártok is, amelyek a PSD kormányzásával elégedetlen tömegeket céloznák meg. Az országban hatalmas az elégedetlenség, elviekben könnyű dolguk van, hogy választórétegeket csábítsanak magukhoz. Mit tanácsolna a Pro Románia és az USR-PLUS pártszövetség politikusainak?

A két politikai szervezet eltérő helyzetben van. A Pro Romania abból indul ki, hogy Liviu Dragnea PSD-elnök a valaha volt legnépszerűtlenebb szociáldemokrata pártvezető. A népszerűtlenség úgy értendő, hogy a teljes választókorú népesség körében rendkívül kevés bizalmat ébreszt. Victor Ponta korábbi PSD-elnök és volt miniszterelnök hitelessége ellenben magas. Következésképpen a PSD és a Pro Romania közötti vetélkedés a mostani választások egyik legérdekesebb mozzanata. Az USR-PLUS szövetség a fiatal középosztályt kívánja megszólítani, azokat a tisztes jövedelemmel rendelkező választókat, akik lépést tartanak a legújabb technológiai eszközökkel, vívmányokkal. Ezen választóréteget ez idáig egyetlen párt sem képviselte. Amennyire ismerem a magyarországi politikai színteret – elnézést, ha tévednék – az USR-PLUS a Momentumhoz hasonló elveket vall.

Az utóbbi időszakban világosan látszik egy törésvonal a politikailag aktív népességen belül: egyfelől az utcai tüntetéseket szervező, azokon nagy számban részt vevő fiatal, nagyvárosi középosztály képviselői, akik a nyugati standardokat, a nyugati normalitás hiányát kérik számon, másfelől ott van a PSD rurális hátországa, amely az állami forrásokra támaszkodik, és idegen tőle a szabadpiaci versengés. Elképzelhető, hogy ez a társadalmi törésvonal olyan mértékűvé válik, hogy az rendszerszintű politikai jelentőséget is kap?

Ez a törésvonal már politikailag releváns. A PSD és az USR-PLUS az ön által kitűnően definiált választórétegeket képviseli, míg a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) a PSD szövetségese. Az egyéb politikai formációk jelenleg a stratégiai helyezkedés állapotában vannak, azaz a PSD-vel szemben határozzák meg magukat, de anélkül, hogy teljes mértékben és kizárólag a fentiekben már említett két szavazóbázist képviselnék.

EP-kampány Romániában

Egyik blogbejegyzésében arról ír, hogy egy országot a neve, a határai és zászlaja mellett főként az a civilizációs modell határozza meg, amelyikhez tartozik. Ön szerint Románia jelenleg egy nehéz, de gyors civilizációs modellváltáson megy át, végleg maga mögött hagyva az ipari-rurális balkáni kommunizmus modelljét, aminek helyét a posztindusztriális forradalom veszi át. Miben áll ez a modellváltás, milyen természetű a posztindusztriális forradalom és eredményezheti-e a politikai osztály megújulását?

Az ipari-rurális balkáni kommunizmus a nyolcvanas évek végi Románia társadalmi struktúráját jelenti, egy az országra jellemző sajátos társadalmi modellt képvisel.

Románia EU-s csatlakozása után a globalizáció – különösen annak a technológiai vonatkozásai – felgyorsultak, így az ipari-rurális balkáni kommunizmus életképessége csökkenni kezdett. Ez az átmenet gazdasági változásokkal jár, növekszik az információn, tudáson, technológián és az egészségügyi, turisztikai, pénzügyi és egyéb szolgáltatásokon alapuló ágazatok súlya. Az új technológiák jelentős mértékben új életmódmintákat hoznak azok számára, akik elsajátítják, magukéivá teszik azokat. Általánosságban növelik a termelékenységet és a mobilitást – húsz éve még nem voltak fapados légitársaságok –, csökkentve ezáltal az egyes tevékenységek elvégzéséhez szükséges időt.

Ezek a látszólag nagyon egyszerű nézőpontok messzire vezetnek.

az első gyermek vállalásának társadalmi-demográfiai aspektusait, az ember életében betöltött munkahelyek számát, vagy például a szabadidő eltöltésének gyakorlatát. Az állampolgárok viszonya a hatósági struktúrákhoz, a hatalom birtokosaihoz és a vezetőkhöz hasonlóan bonyolult, a változás sebessége egyszerűen lenyűgöző. Ezen változások jellegüktől fogva a politikában is éreztetik hatásukat.

Jelenleg az ipari-rurális balkáni kommunizmusnak és a posztindusztriális forradalomnak is vannak politikai pártjai. A PSD az előbbire támaszkodik, az USR-PLUS és a Demos a posztindusztriális világot képviseli, illetve léteznek formációk, mint az RMDSZ és a PNL, amelyek mindkét oldalt megszólítják. Hosszú távon a politikai színtér egyszerűbbé fog válni.