Az iszlám nem illeszthető az európai jogrendbe – Grégor Puppinck Budapesten

Vallásszabadság és emberi jogok – a téma aktualitását nem kell bemutatni, hiszen a migrációval párhuzamosan nap mint nap merülnek fel a vallásgyakorlás társadalmi konfliktusai a jelenkori, laicizált Nyugat-Európájában. A Mathias Corvinus Collegium és az Alapjogokért Központ meghívására érkezett Budapestre Grégor Puppinck jogtudós, aki hazájában, Franciaországban közelről tapasztalhatta meg az iszlám közösségek európai jogrendbe illesztésének nehézségeit.

Változó családfelfogás, változó jogértelmezés

Fél évszázaddal ezelőtt senki sem kritizálta az emberi jogokat  – kezdte előadását a professzor –, azóta azonban sok minden változott.

ami az Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 1948-as elfogadása óta a férfi és a nő, illetve a gyermekek életközösségét jelentette. A családfelfogás változása az emberi jogok értelmezésében is változást hozott, és ebben erősen közrejátszott a migráció is. Ám nemcsak a jelen népességvándorlási tendenciái okozzák a korábbi, egységes értelmezés fellazulását, hanem a globális hatalmi struktúrák megjelenése is. Ahogy Puppinck rámutatott, az elmúlt évtizedekben sorra jöttek létre azok a nemzetközi szervezetek, amelyek sajátos jogértelmezéssel az egyén jogait védik az államtól.

Közmorál vs. jog 

A jog alapvető célja az egyenlőség és igazság biztosítása, a morál célja az általános jó biztosítása – folytatta az alkotmányjogász, majd kiemelte, hogy az emberi jogok az emberi természet értelmezéséből fakadnak, vagyis az emberi lét felfogása és a hozzá társított jogok között szoros összefüggés van. Ha megváltoztatjuk az emberi természet definícióját, a hozzá kapcsolódó jogokat is újra kell definiálni. Jelenleg azt tapasztalhatjuk, hogy

Az emberi jogok az ember önkifejezésének különböző aspektusait védik: a vallását gyakorló emberét, a gondolkodóét, a nyilatkozóét, a szociális igényekkel bíróét, a tulajdon felett rendelkezőét.

1948 óta azonban lezajlott az individualizmus forradalma, amelynek következében számos, egymással párhuzamos értelmezése lett az emberi természetnek, az emberi létnek.

Az iszlám mint idegen test az európai jogrendben

Puppinck itt tért rá előadása legizgalmasabb részére: kifejtette, hogy

Emellett a migránsokat nagy számban kibocsátó Afrika jogfelfogása is teljesen eltérő a mienktől: sokkal kevésbé individuális, inkább közösségi szemléletmódot tükröz. Ez az ellentét annak tükrében különösen érdekes, hogy kontinensünkön megváltozott a vallásszabadság értelmezése is. Míg korábban, akár 1948-ban a vallás az egyén állammal szembeni ellenállásának jelképe volt, hiszen önálló közösséget és hitet jelentett a „rossz" állammal szemben, addig ez mára megváltozott. A vallás lett a „rossz”, az állam pedig „jó”. Franciaországban a laïcité felfogása kizárja a vallást a társadalom életből, az uralkodó racionalista felfogás negatív jelenségnek értékeli a vallásosságot. 

Ilyen körülmények közé érkezik több millió, vallását gyakorolni kívánó migráns. Ráadásul mi évszázadokon keresztül keresztények között éltünk, szórványos zsidó közösségekkel, így az erre a történelmi hagyományra épülő vallásszabadságunkat igencsak nehéz a muszlim közösségekre alkalmazni.

Példaként említette, hogy a jelenlegi törvények szerint ugyanúgy kellene tolerálni a déli harangszót, mint a müezzin énekét, hiszen idejét múlt törvényeink szerint semlegesnek kell tekinteni a vallásokat, nem ítélhetjük meg azokat hittételei alapján.

Előadását azzal az elgondolkodtató jelenséggel zárta, hogy míg a muszlimok elutasítják az emberi jogok európai értelmezését, addig viszont igényt tartanak a vallásszabadságra, vallásuk totális gyakorlásának lehetőségére. Európa pedig nem készült fel e konfliktus feloldására – összegezte előadása végén Puppinck.