Srí Lanka: rövid idillnek vetett véget a véres terrortámadás

Több mint 350 halott, 500-nál is több sebesült – a húsvétvasárnapi Srí Lanka-i merényletsorozat mérlege. Az első sokk után természetesen az egész világ azt próbálja kinyomozni, megérteni, kik, hogyan és miért követték el a terrorcselekményeket.

A világpolitika forgatagában, Ázsia nagyhatalmainak árnyékéban kevés figyelem jutott mostanában Srí Lankára, pedig a kétharmad magyarországnyi területű szigetország

Az utóbbi 10 évben az India déli partvidékétől alig 100 km-re fekvő szigetországban viszonylagos nyugalom uralkodott, ez azonban az ezt megelőző 30 évre nem volt jellemző. A korábban Ceylonként is ismert sziget 1948-ban, Indiával és Pakisztánnal együtt nyerte el függetlenségét a Brit Birodalomtól, 1972-ig azonban még a Brit Nemzetközösség részként a brit uralkodó maradt az államfője. 1972-től vált teljesen szuverén állammá, és ekkor vette fel a Srí Lanka nevet is.

Srí Lanka etnikai (sárga-vörös: szingalézek, zöld: tamilok), népsűrűségi és gazdasági térképe

Ekkor legnépesebb etnikumként a buddhista szingalézek kezébe került az irányítás, a hindu tamilok azonban úgy érezték, az ő jogaikat és kultúrájukat veszélyeztetik az állami vezetés és a szingalézeket előnyben részesítő törvények. 1983-tól kezdődően csaknem három évtizeden át polgárháború dúlt a kormányerők és a tamilok, azaz a tamil fegyveres gerillák, a Tamil Tigrisek között.

A 26 éven át tartó véres összecsapásokban több tízezer ember vesztette életét: az áldozatok pontos számát csak megbecsülni tudták, 60 ezer és 100 ezer között lehet a számuk. 2009-ben végül a hadsereg döntő győzelmet aratott a Tigrisek fölött, és ismét átvették az irányítást a sziget egésze fölött, a továbbiakban azonban igyekeztek odafigyelni a kisebbségek jogainak tiszteletben tartására is.

Mindezek után Srí Lanka sebesen elindult a helyreállítás útján, és

Az eltelt egy évtized tehát konfliktusmentesen telt, legalábbis a fegyveres konfliktusok szempontjából. A politikai élet azonban annál viharosabbá vált.

A polgárháború után, annak sikeres lezárása miatt a szingaléz nacionalista UPFA párt (United People’s Freedom Alliance – Egyesült Népi Szabadság Szövetsége) népszerűsége jelentősen megnőtt, vezetője, Mahinda Rajapaksa pedig 10 éven, két cikluson át a szigetország elnöke volt. A polgárháború vége után, 2010-ben választották meg másodszorra, az újraválasztás azonban nem volt sima ügy. A háború alatt jelentős érdemeket szerzett Fonseka tábornok ugyanis az ellenzék színeiben indult a választáson, majd Rajapaksa győzelmének bejelentése után választási csalásokra hivatkozva az eredmény újraszámolását követelte. Fonsekát néhány hét múlva letartóztatták, az elnök pedig feloszlatta a parlamentet.

Két hónappal később, az esedékes parlamenti választásokon az elnök pártjának többségével megalakult parlament megszavazta az elnöki jogkör kibővítését, amivel az államfő (azaz Rajapaksa) egyrészt nagyobb, másrészt – elviekben – korlátlan hatalmat kapott, mivel eltörölték azt a korlátozást is, ami csak két ciklusra engedélyezte az elnöki pozíció betöltését.

amit családjával együtt alaposan ki is használt – főleg az országba érkező, többségében kínai befektetések lefölözésével. Bár a beruházások miatt a gazdaság eleinte gyors ütemben kezdett felívelni, a lakosság megelégelte a Rajapaksa-klán hasonló ütemű gazdagodását, és a következő, 2015-ös választásokon végül saját pártjának elégedetlen tagjai átálltak az ellenzékhez, vezetőjük. Maithripala Sirisena elnyerte a szavazatok többségét. Az újjáalakult parlament pedig a Rajapaksa-éra lezárásának záróakkordjaként visszaállította az elnöki tisztség kétciklusos korlátozását.

Rajapaksa második elnöksége azonban csak egy ideig tett jót a gazdaságnak, 2014-re Srí Lanka már jelentős államadósságra tett szert, vészmegoldásként másfél milliárd dolláros IMF-hitelt vettek fel, és

ezzel enyhítve a terheket.

A gazdaság egyik húzóágazata a turizmus, ez pedig nem lehetett volna így erős közbiztonság nélkül, az évi csaknem 2 és félmillió turista érkezése is ezt bizonyította. Az ez idő alatt készült beszámolók szinte idilli környezetet írtak le, kiemelve a vallások egymás mellett élésének békéjét is.

Teaültetvények a ködben

A szigetország jelenlegi több mint 20 milliós lakosságának többsége, 70%-a buddhista, további 12% hindu tamil, 10% muszlim, 8% pedig keresztény.

Egy ilyen, szinte a megbékélést szimbolizáló környezetben 

A merényletek után a hatóságok szinte azonnal egy helyi radikális muszlim szervezetet, a Nemzeti Towheed Janath-ot (NTJ) vádolták a robbantások kitervelésével és végrehajtásával. Nem sokkal később pedig az Iszlám Állam is azt jelentette be, hogy „katonái” voltak az öngyilkos merénylők.

Az ISIS honlapján 8 férfi vállalta a merényleteket: a nyomozás egyelőre azt tartja valószínű, hogy ők voltak az elkövetők is.

De hogyan válhattak erőszakossá annak a muszlim közösségnek a tagjai, akik a 26 éven át tartó polgárháborúban ugyanúgy a Tamil Tigrisek vérengzésének gyakori áldozatai voltak, mint a húsvéti merénylet célpontjaivá vált keresztények?

A polgárháború lezárása után az újjáépítés és szervezés közepette az alig 10%-nyi muszlim lakosságot többször is érte inzultus a buddhista szingalézek részéről. Az egyik legsúlyosabb, halálos áldozattal végződött incidens után pedig a muszlimok egy része elvesztette hitét abban, hogy a kormány le tudja állítani az őket érő atrocitásokat, és úgy döntöttek, inkább megvédik saját magukat – így jöhettek létre olyan szervezetek, mint az NTJ.

A csoport azonban nem mutatott olyan mértékű aktivitást, mint amilyet a hasonszőrű, erőszakossá és merényletekre készülő fegyveres csoportok szoktak, nem voltak túlságosan aktívak a közösségi médiában sem. A sri lanka-i titkosszolgálat ezért inkább azt tartja valószínűnek, hogy

és ebben a kérdésben viszont egy olyan globális dzsihadista szervezet közreműködését, mint az Iszlám Állam, igenis el lehet képzelni.

Ezt erősíti a célpontok kiválasztása is. Templomok és luxusszállodák, azaz a keresztények és a turisták voltak az első számú kiszemelt áldozatok – márpedig őket még a polgárháború alatt sem támadták. Az al-Kaida és az Iszlám Állam azonban gyakran választ turisztikai szempontból kiemelt vagy közismerten keresztény célpontokat, ennek ismeretében pedig már nem is olyan nehéz megtalálni a kapcsolódási pontokat. Az Iszlám Állam honlapján közzétett nyilatkozatban közzétett, a merényletet elismerő videófelvételen 8 férfi látható, akik közül csak egy nem takarja el az arcát – a NTJ vezetőjének tartott, feltehetőleg az egyik merénylőként is azonosított Zahran Hashim.

Annak kiderítése, hogy milyen mélységekig nyúlik az összefonódás a helyi muszlim radikálisok és az Iszlám Állam között, a támadásokat felgöngyölítő nyomozócsoport feladata. A merénylők egy részét már sikerült azonosítani, és ami már egy érdekes adat, hogy a radikalizálódott elkövetők mind jómódú középosztálybeli családokból származtak, és olyan is volt köztük, aki külföldön, Nagy-Britanniában, majd Ausztráliában tanult.

Az egyik elsőként felmerülő kérdés ilyenkor persze az: hol, mikor és milyen körülmények között találkoztak a szélsőséges eszmékkel, mi volt az, amivel ilyen összehangolt és figyelemfelkeltő merényletre tudtak rávenni olyanokat, akiknek látszólag nem volt okuk a radikalizálódásra? Igaz, mind az al-Kaida, mind az Iszlám Állam soraiban, sőt vezetőségében vannak olyanok, akik 

Ami azonban az egymás után nyilvánosságra kerülő információkból egyre világosabb, hogy a Srí Lanka-i titkosszolgálat mindenképpen hibázott. Indiai és amerikai hírszerzési források már április elejétől figyelmeztettek a fenyegető veszélyre, a legfrissebbek szerint pedig még az elkövetők kilétét is pontosan ismerték.

2018 őszén azonban a Srí Lanka-i belpolitika ismét komoly válságot élt át, miután az – elődjéhez hasonlóan – korrupcióval és teljhatalomra való törekvéssel gyakran vádolt Maithripala Sirisena elnök egy tollvonással leváltotta Ranil Wicksremesinghe miniszterelnököt, és a volt államfőt, korábbi politikai ellenfelét (és még korábbi szövetségesét) Mahinda Rajapaksát. A parlament és a legfelsőbb bíróság a menesztett kormányfő mellé állt, és alkotmányellenesnek minősítette az elnök döntését. A tiltakozások és tüntetések hatására Sirisena végül visszahelyezte tisztségébe a miniszterelnököt, a politikai erőfitogtatás azonban nem ért véget. Az elnök ugyanis a védelmi miniszter is egyben, miniszterelnöke pedig a nemzetbiztonsági tanács tagja – a kormányfőt azonban ezt a tisztségétől hogy hogy nem, megfosztották.

hiszen több mint valószínű, hogy a biztonságpolitikai szempontból fontos hírszerzési információk pont emiatt nem jutottak el a megfelelő szintekre – volt, ami egyikükhöz sem. 

Még azt sem lehetetlen kijelenteni, hogy ugyanezeknek a belpolitikai ellentéteknek esett áldozatul több mint 350 ártatlan ember is.