Zaluzsnij bejelentette: elkezdődött a harmadik világháború
Az ukrán haderő volt főparancsnoka őszintén elmondta a véleményét.
„Porosenko csődbe vitte az országot”, „Timosenko már akkor nacionalista nézeteket vallott, amikor még nem volt nagy divatja”, „Zelenszkij” – talán egy fokkal… vagy a sok rossz közül ő lenne a kevésbé rossz, mivel ő még új arc a politikában, és ő talán nem lenne olyan korrupt, mint a többiek”. Kárpátalja egyik falujában kérdeztük a helyieket az ukrán elnökválasztásról.
Dankai Péter (Beregszász – Badaló) helyszíni riportja Kárpátaljáról
Ukrajnában vasárnap elnökválasztást tartanak. A három esélyesről: a Színész–Komikus Zelenszkijről, a Csoki-Ewing Porosenkóról, illetve a Gázkirálynő Timosenkóról faggatjuk az utca emberét egy kis Tisza -arti kárpátaljai településen, Badalóban.
Elsőként egy fiatal méhészbe botlunk, aki úgy vélekedik: „Reméljük valamivel könnyebb lesz a helyzet. Én őszintén megmondom, hogy Zelenszkijről nem tudok sok mindent, de Timosenkót, illetve Porosenkót volt már szerencsém megismerni” – mondja el haragosan. Majd kissé elgondolkozva úgy fogalmaz: „Szeretném, ha a választással könnyebb lenne az élet a kárpátaljai magyarok számára”.
Egy telefonos operátor jön éppen hazafelé a munkából. A kérdésekre felelve elmondja, hogy szerinte az elnökválasztásra mindenképpen szüksége van az országnak a jelenlegi helyzetet figyelembe véve. Már csak az a kérdés – folytatja –, hogy
„A véleményem szerint, elnézve a jelölteket, igen nehéz lesz jó döntést hozni. Porosenko! – egy szóval, ő egy rabló – nem kell még egyszer. Timosenko! – ő már egyszer nagy gázba hozta az országot, ő sem kell. Zelenszkij kaphat egy esélyt, de csak azért, mert a többiek már leszerepeltek” – teszi hozzá.
Tovább megyünk, a kocsmában kérdezzük a pultost. A jelenlegi elnökválasztásra nem tud máshogy, csak mint magyar nemzetiségű tekinteni – kezdi mondandóját. „Ebben a jelenlegi radikális és ellenséges helyzetben az a véleményem, hogy Ukrajna függetlensége óta a legmeghatározóbb elnökválasztásra fog most sor kerülni kisebbségi – köztük magyar – szempontból.” Kisebb szünetet követően úgy folytatja: „Bizakodó vagyok a jövőt illetően, hogy a nép nem akar majd megválasztani egy olyan elnököt, aki már bebizonyította, hogy nem alkalmas egy ország vezetésére. Porosenko csődbe vitte az országot, Timosenko pedig már akkor nacionalista nézeteket vallott, amikor még nem volt nagy divatja”. Zelenszkijről viszont már pozitívabb megvilágításban nyilatkozott: „Bizakodó vagyok vele szemben, de még most, közvetlenül a szavazás előtt sem tudom biztosra, hogy kire szavazok nemsokára”.
Egy fiatal férfi, aki állattenyésztő-mérnök, az egyik utca sarkán osztja meg velünk gondolatait. Nagyon elszomorítja őt az elnökjelöltek programjait olvasva, hogy egyikben sem szerepel a kisebbségekre vonatkozó rész, egyik jelölt sem támogatja ezt. A véleménye: „Nem tudhatjuk, hogy mi jön, azt már tudjuk, hogy mi volt”.
A második legrosszabbnak Timosenkót tartja, abból kiindulva, hogy volt már hatalmon Ukrajnában, és adósságba sodorta az országot. „Zelenszkijről nem sok mindent tudok, talán…”
Egy idősebb úr jön felénk, aki kifejti, a választással kapcsolatban csak annyit tud mondani: temérdek idő- és pénzkidobás. „Az elmúlt közel harminc év során semmilyen pozitív változás sem tapasztaltunk egyik elnökjelölt irányából sem” – teszi hozzá. Ezt követően Zelenszkijről kezd el beszélni: „Talán egy fokkal… vagy a sok rossz közül ő lenne a kevésbé rossz, mivel ő még új arc a politikában, és ő talán nem lenne olyan korrupt, mint a többiek.” Majd hozzáteszi: „De a kárpátaljai magyarság túl sok jót egyiktől sem várhat”.
Egy fiatal lány szólítunk meg végül. Sok jóra nem számít, de van benne remény a jobb felé. „Porosenko és Timosenko már megmutatta, hogy sokat nem képes értünk tenni. Zelenszkijről nem tudok sokat, de páran dicsérik. Jobbnak azért Zelenszkijt tartom, mert már nagyon nem tudja elrontani a helyzetet… Már a másik kettőt próbáltuk, hátha ebben van még remény”.