Előbb eljátszotta Ukrajna elnökét, aztán akkora sikere lett, hogy tényleg elindul az elnökválasztáson – a legnagyobb eséllyel. Az ukránul még csak most tanuló, orosz-zsidó származású színész-showman, Volodimir Zelenszkij betört az ukrán politikába. De honnan jött, hová tart és mit képvisel ez a humorával népszerűvé vált figura, aki az oligarchás vádakat azzal söpri le: „Nem született még meg az az ember, aki engem irányítani tudna”?
Dankai Péter (Beregszász) írása
Ukrajnában nem ritka eset, hogy
Talán sokan emlékeznek még a 2004-es Eurovíziós Dalfesztivál győztesére, Ruszlanára: 2006-ban a Nasa Ukrajina színeiben képviselőnek választották őt. Ott van aztán a mindenki számára ismert profi nehézsúlyú ökölvívó, Vitalij Klicsko, akit 2014-ben a Petro Porosenko Blokkja támogatottjaként Kijev polgármesterévé választottak. A híres futballsztár, Andrij Sevcsenko is elindult a hatalomhoz vezető úton 2012-ben, azonban a pártja, az Ukrajna – Előre mozgalom nem jutott be a parlamentbe. Sevcsenko jelenleg az ukrán futballválogatott szövetségi kapitánya.
A márciusi ukrajnai elnökválasztás legnépszerűbbé előlépő jelöltje is egy lesz közülük: a komikus, színész, forgatókönyvíró, producer és showman Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij jelenleg komoly esélyesként indul az ukrán elnökválasztáson.
De mielőtt Zelenszkij sikerének titkát boncolgatnánk, érdemes nagy vonalakban áttekinteni, hogy mik azok a releváns tényezők, amelyek a mindenkori ukrán politikát és alapjában véve az egész országot jellemzik.
Egy lépést előre, kettőt hátra
Ukrajna 1991. augusztus 24-i függetlenedését követően megpróbált elindulni a demokráciához vezető, errefelé elég gyakran rögös úton. Első körben a privatizáció és piacgazdaság bevezetése megteremtette a gazdasági pluralizmust, bár nem csökkentette a túlburjánzott, mindent behálózó állami korrupció mértékét. Ennek következtében
akik a hosszú évek során folyamatosan beépültek az immáron többpártrendszer jellemvonásait felmutató ukrán politikai életbe.
Amikor lángolt a Majdan
A függetlenség elnyerése utáni demokratikus reformok nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sem gazdasági, sem társadalmi, sem politikai téren. Ha megnézzük az ukrán függetlenség lassan huszonkilenc évét, erősen eltérő úton jár az ország a többi posztszovjet utódállamhoz képest. Állami szinten folyamatos belpolitikai harc és válság jellemzi a mindenkori regnáló hatalmat. A 2004 novembere és 2005 januárja között zajlott narancsos forradalom elnevezésű demonstrációktól Julija Timosenko bebörtönzésén (itt meg kell jegyezni, hogy nem először volt letartóztatva, 1995-ben és 2001-ben is lefogták egy időre), valamint Viktor Janukovics oroszbarát és az EU-s csatlakozási törekvésektől visszatáncoló politikáján át egészen a 2013 novembere és 2014 februárja között véres harcokba torkolló Majdan, vagy ahogyan az ukránok nevezik, „a méltóság forradalma” tüntetéssorozatig.
Ezek az események odáig vezettek, hogy Ukrajnát már nem csak a belpolitikai konfliktusai terhelik: időközben elvesztette a Krím-félszigetet, fegyveres konfliktusban áll Oroszországgal és vazallusaival, ráadásul egy olyan területért, amelynek jelentős a gazdasági ereje, miközben külpolitikai szinten sem felhőtlen a viszonya a szomszédos országokkal – például Magyarországgal. Az Európai Unióhoz való közeledése nem mutat előrelépést, legfeljebb csak stagnál. Az államcsőd veszélye is ott lebeg az ukránok fölött.
Ha ez még nem lenne elég: a demográfiai adatok nagymértékű, több milliós népességfogyást mutatnak, a társadalmi megosztottság pedig soha nem látott méreteket ölt:
amelyet a politikai pártok is előszeretettel alkalmaznak szavazatszerzés céljából, előtérbe kerültek a nemzeti kisebbségek, és ezzel együtt a meglévő jogaik korlátozása, háttérbe szorítása van napirenden.
Ilyen körülmények közepette várja Ukrajna lakossága a március 31-én tartandó elnökválasztást.
Az elnökjelölti lista sem hagyományos: jelenleg nem kevesebb, mint 44 kandidátus szerepel rajta, miután a Központi Választási Bizottság (CVK) további 47 jelöltnek elutasította a regisztrációját.
A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján azok körében, akik már biztosan tudják, hogy kire adják le a voksukat, a legesélyesebb és egyben a legnépszerűbb jelölt a showman Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij 19 százalékkal. A második helyen a jelenlegi elnök, Petro Porosenko áll 16,8 százalékos támogatottsággal. Őt követi harmadik helyen az egykori miniszterelnök, Julija Timosenko: rá 13,8 százalék szavazna.
Porosenko és Timosenko között áttörhet a nevető harmadik?
Miért pont Zelenszkij?
A komikus 1978-ban született Dnyipropetrovszk megyében, orosz anyanyelvű zsidó családban. Jogász szakon végzett a Kijevi Nemzeti Gazdasági Egyetemen. Először Moszkvában tűnt fel a szórakoztatóiparban, a híres 95. városnegyed (95 квартал) csapatával 1999 és 2003 között. 2005-ben az ukrán Inter televíziós csatornán elindult a nagy sikert arató Esti 95. városnegyed (вечерній квартал 95) show-műsor, amelynek a megalkotója, szerzője, rendezője és vezető színésze egyaránt Zelenszkij volt. Ezt követően Zelenszkij tulajdonába került a műsor stúdiója, ahonnan különböző szórakoztató, humoros műsorok kerültek ki a nagyközönség számára. Zelenszkij egyre sikeresebbé vált, és nem csak Ukrajnában, hanem a környező országokban, illetve szerte a világban, ahol orosz és ukrán nemzetiségi kisebbségek élnek.
A műsor leginkább a politikát megcélzó, kritizáló színházi kabaré műfajára épít. Az aktuális politikai vezetők és közéleti szereplők egytől egyig a műsor célpontjaivá válnak, hatalmas a siker, Zelenszkij nagy népszerűséget élvez. Humorosan mutat rá az ország problémáira és azok megoldására irányuló aspirációira. A színész és csapata Porosenkót, Klicskót és bármely más politikai szereplőt képes eljátszani a jelenetekben.
valamint vicces történetekbe ágyazva fejti ki nézeteit, illetve juttatja el burkolt politikai üzeneteit a lakosság számára. A történet további érdekes eleme, hogy a legtöbb műsora orosz nyelvű: Maga Zelenszkij is orosz ajkú, az ukrán nyelvet csak 2017 elején kezdte el tanulni, amikor is egy főszerepet alakítva nem tudta elmondani ukránul a szövegét.
Az igazi áttörést azonban A nép szolgája (Слуга народу) című televíziós filmsorozat hozta 2016 végén. Ebben Zelenszkij egy középiskolai történelemtanárt alakít, akit egy napon nagyon feldühít a kollégája és a velejéig romlott rendszer. Zelenszkij karaktere elkezd veszekedni és kiabálni a kollégájával, folyamatosan szidalmazza az aktuális politikai vezetőket és a hatalmi szerveket, mélyreható gondolatokat fogalmaz meg, aztán kifejti, hogy mit csinálna, ha ő lenne az elnök – mindezt rendkívül emocionálisan. Egy diák titokban videóra veszi az egész jelenetet, felkerül a közösségi médiára, és egy reggel a tanár arra ébred, hogy őt választották meg Ukrajna elnökévé. A sorozat egyébként tele van a komikusra jellemző kifinomult humorral.
10:10-től a kifakadós jelenet a show-ban
A nép szolgája
A színész-humorista innentől valódi politikai szereplővé lépett elő:
A nép szolgája pártot Ivan Bakanov, a filmstúdió jogásza, Zelenszkij közeli munkatársa 2017-ben jegyeztette be.
Zelenszkij sokáig nem tudott biztos választ adni arra a kérdésre, hogy indul-e az elnökválasztáson 2019-ben. Aztán 2018 szilveszterének éjszakáján az 1+1 televíziós csatornán Porosenko elnök újévi köszöntője helyett a komikus bejelentését közvetítették, miszerint ringbe száll márciusban az ukrán elnöki székért.
Azóta több közvélemény-kutató intézet is a humorista győzelmét prognosztizálta, letaszítva ezzel az addig első helyen szereplő Julija Timosenkót. Sokan azonban úgy vélik, hogy a showman mögött az ismert oligarcha, Dnyipropetrovszk megye volt kormányzója, a Privatbank, a Petrocheminik Prykarpattya Olajfinomító és az Ukrnafta olajtársaság tagja, Ihor Kolomojszkij áll.
Zelenszkij az őt ért vádakat ezzel kapcsolatban kategorikusan tagadta. Úgy fogalmazott:
Azon túl, hogy ő is megígér mindent, ami az ország népét szolgálja, a következőket nyilatkozta: „Nem fogok kereskedni az elvekkel, hírnévvel, országgal a hatalom megőrzése érdekében. Őszinte és hűséges leszek Ukrajnához, és továbbadom majd a politikusok új nemzedéke számára”.
Zelenszkij politikai krédója a népszuverenitáson és a nép hatalomgyakorlásán alapszik. A demokrácia helyreállítását és a háborús konfliktus békés úton való rendezését tartja az első számú szempontnak a programjában. Azt állítja: „Olyan közösen megalkotott mechanizmust kell létrehozni, amellyel az ukrán nép a népszavazásokon és a közvetlen demokrácia egyéb formáin keresztül alkotja meg a hatóságok fő feladatait”.
A felmérések alapján úgy látszik, a lakosság bízik Zelenszkij ígéreteiben. A közösségi médiát használók körében egyértelmű az előnye, a fiatalok körében is igen népszerű, a teljes lakosságot tekintve is nagyon magas a támogatottsága.
A való világba átlépett politikai show folytatódik Ukrajnában.
Bár lenne hatékony megoldás, az ukrán igazságszolgáltatás malmai igencsak lassan őrölnek. Nem véletlenül. Az ukrán korrupcióellenes akcióközpont vezetője szerint Zelenszkij bizalmi köréig érnek a szálak, így érthető, hogy a korrupció elleni küzdelemben is vesztésre áll az ország.
Bemutatta az ukrán parlamentnek az ország ellenállóképességi tervét, a hadielemzők hangosan felnevettek.
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Bár a mainstream sajtó holmi diktátorként mutatja be a megválasztott elnököt, a Gaetz-ügy megmutatta, gyorsan képes korrigálni.
A harmadik világháború lenne a következménye.
Nem csak nekünk tűnt fel, tényleg egyre kevésbé harcias Zelenszkij retorikája.
A Nemzetek Ligája A divíziójában való szereplésről döntő osztályozó odavágója lesz a nemzeti együttes ezredik hivatalos mérkőzése.
Jó hír érkezett Magyarország számára.
