„Csoki-Ewing” túlélne: Petro Porosenko ukrán elnök portréja

Írta: Dankai Péter (Beregszász)

Ki ne emlékezne a több mint öt évvel ezelőtti megrázó, több mint száz halálos áldozatot követelő ukrajnai eseményekre, amit csak úgy emlegetnek, hogy „Euromajdan”, vagy újabban „революція гідності” („revolucija hidnosztyi”), azaz a „méltóság forradalma”.

Öt év hosszú idő, különösen egy nem túl stabil lábakon ingadozó országban. Nemrég ismét zavargások kezdődtek Ukrajna több nagyvárosában. A tüntetők felháborodását egy újabb súlyos korrupciós botrány kirobbanása váltotta ki. A szálak nem meglepő módon az ukrán elnök, Petro Porosenko környezetéig vezetnek, aki épp a hatalomban maradásáért küzd a március 31-re kiírt államfőválasztás kampányában.

A népszerűségben első helyen hasító, komikusból lett elnökjelölt Volodimir Zelenszkij portréja (Egy showman lehet Ukrajna elnöke) után most Petro Porosenko életútját mutatjuk be.

***

Majdan, egykor

Dézsmálás a honvédelemből

A kelet-ukrajnai háborús konfliktus hatalmas pénzeket emésztett fel az egyébként is rosszul teljesítő ukrán gazdaságból és a külföldi kölcsönökre, hitelekre támaszkodó büdzséből. A napokban hozta nyilvánosságra a bihus.info hírportál azt az oknyomozói riportot, amely a fegyveres konfliktus kezdete óta vizsgálja, hogyan bontakozott ki a feketekereskedelem az ukrán hadiiparban. A cikk feltárja, hogy a korrupciós rendszer szervezői különböző szerződések, fenyegetések, megvesztegetések és tilalmak, valamint adminisztratív erőforrások révén biztosították a biznisz gördülékenységét.

továbbá az ukrán hadsereget fegyverekkel ellátó Ukroboronprom állami hadiipari konszernnél éveken át piaci áron felül vásároltak különféle alkatrészeket, köztük Oroszországból csempészetteket és rossz minőségűeket is. Az ügyletek milliós hasznot hoztak bizonyos vállalati vezetőknek és beszállítóknak.

Az ügy komolyságát ráadásul az is fokozza – azon kívül, hogy az országban nagy tisztelet övezi a kelet-ukrajnai konfliktusban a hazát védő ukrán katonákat, és a lakosság általánosságban elfogadta, hogy az államnak magasak a katonai kiadása –, hogy az Országos Biztonsági és Védelmi Tanács titkárhelyettese, Oleg Gladovszkij és annak fia, Igor Gladovszkij, illetve barátja, Vitalij Zsukov az elsőrendű vádlottak a korrupciós ügyben.

Tovább bonyolítja az esetet, hogy

az elnök több cégében is érdekelt. Egyébként az ügyben összesen 112 személyt gyanúsítanak, jelentette ki Jurij Lucenko ukrán főügyész. A bihus.info információi alapján az ügy érintettjei az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Iroda, a Nemzetbiztonsági Szolgálat, az Ukrán Számvevőszék, a Főügyészség és a Katonai Ügyészség szolgálatában álltak.

Bár maga Porosenko nem érintett személyesen az ügyben, azonban a gyanúsítottak között sok az olyan tiszt, illetve tisztségviselő, aki közel áll Porosenko elnökhöz.

„Rácsok mögé a disznókkal”

Az utcára vonuló tömeg, amelynek jelentős részét a Nackorpusz (Nemzeti Hadtest) nevű politikai párt aktivistái alkották, az elmúlt napokban több városban is megzavarták Petro Porosenko kampánybeszédét, és követelték az ügyben érintettek azonnali letartóztatását, bíróság elé állítását, illetve büntetését.

A tömeg olyan jelmondatokat skandált az ukrán elnök felé, mint „Rácsok mögé a disznókkal”, „Hol vannak a levágott kezek?”, „Szégyen”. Cserkasziban a radikális nacionalista Nackorpusz összecsapott a rendőrökkel az elnök kampányrendezvényén, 22 rendfenntartónak okozva sérülést. Zsitomir városában az aktivisták kifeszítettek egy molinót, amin a következőket lehetett olvasni: „Porosenko a korrupció feje”, „Porosenko alkotmánysértő”, „Rácsok mögé a fosztogatókkal!”

Március 15-én Porosenko és felesége, Marina Porosenko Kárpátaljára látogatott agitálni, amelynek azonban ismét botrány lett a vége. Ungváron önkényesen a Petőfi téren tartotta meg híveinek szánt nagygyűlését, ahol a helyi magyarok – mint minden évben – szerettek volna megemlékezni az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról.

Nos, ahhoz, hogy mekkora igazságtartalma van a tömeg által Porosenkóra zúdított vádaknak és követeléseknek, érdemes megvizsgálni venni az ukrán elnök hatalmon töltött elmúlt öt évét, és őt magát is a politikai tevékenységétől a különböző üzleti érdekeltségéig.

Porosenko sok mindent megígért: hatalmas dolgokat, a nép jólétét biztosító reformokat, a háborús konfliktus rendezését és befejezését, az Európai Unióhoz való csatlakozást, és így tovább. A kárpátaljai magyarok felé is fogalmazott meg ígéreteket a jogaikat illetően, amennyiben támogatják őt az elnökválasztáson.

Hogy ezekből az ígéretekből mik valósultak meg, valamint sikerült-e Porosenkónak az ukránok által jól ismert oligarchaság árnyékából kilépnie, illetve ki ő valójában az – kiderül a portrécikkünkből.

Porosenko és Klicsko

Egy tipikus ukrán politikus

Petro Porosenko 1998-ban bukkant fel először az ukrán politikában a Viktor Medvedcsuk által vezetett ukrán Szociáldemokrata Párt tagjaként, aztán 2000-ben kilépett a pártból és létrehozta a Szolidaritás nevű frakciót, később az azonos nevű pártot. Még ebben az évben csatlakozott az ún. Regionális Megújulás pártjához – „Ukrán Munkás Szolidaritás Párt” (a későbbi, Janukovics nevéhez köthető Régiók Pártja), amelynek 2001-ben társelnöke lett, azonban félév után elhagyta a pártot.

Ezt követően csatakozott Porosenko a Viktor Juscsenko által igazgatott, „Mi Ukrajnánk” elnevezésű választási blokkhoz, ahol a választási stáb elnöki pozícióját töltötte be. A választásokat követően Porsenkóból parlamenti képviselő, illetve a pénzügyi és költségvetési bizottság elnöke lett 2002 és 2007 között. Ezeken kívül még több tisztséget is viselt ezen időszak alatt, többek között a jelenlegi korrupciós botrányban is érintett Országos Biztonsági és Védelmi Tanács titkára volt.

Ekkoriban

és követelte, hogy különítse el az üzleti tevékenységét a hatalom gyakorlásától. Porosenko ellen bűnvádi eljárást indítottak, amelyet kicsit később ejtettek. 2007-ben az Ukrán Nemzeti Bank Tanácsának lett az elnöke. Később, 2009-ben a Verhovna Rada támogatásával külügyminiszterré választották, de Janukovics hatalomra kerülésével leváltották. 2012 márciusában Janukovics ismét bizalmat szavazott Porosenkónak, így az ukrán gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter tisztségét tudhatta magáénak. Még ez év decemberében ismét elbocsátotta őt Janukovics – elnöki rendeletbe foglalva. Ezt követően népképviselő lett, elindult a kijevi polgármester-választásokon is, ahol csúnya kudarcot szenvedett.

Porosenkónak a 2013 decembere és 2014 februárja között zajló véres demonstrációk hozták meg az áttörő sikert. Sokszor volt látható az utcán a tüntetők között több társával, például Klicskóval. De volt, amikor nem akart látszódni: 2014 márciusában Bécsben, az ukrán elnökválasztások előtt egy titkos találkozóra került sor Porosenko, Klicsko és a hírhedt ukrán milliárdos, üzletember, oligarcha Dmitro Firtas között (Firtast még abban az évben Ausztriában letartóztatták, ugyanis korrupció miatt eljárás folyik ellene az Egyesült Államokban, de nyomoznak ellene Angliában, Németországban, Spanyolországban és Tádzsikisztánban is).

Maga Porosenko azt állítja, hogy életében kétszer látta csupán Firtast, ami – hozzátehetjük – pont kettővel több, mint ami elfogadható. Egyébként Putyin is azt nyilatkozta, hogy életében csak egyszer találkozott Dmitro Firtassal, ami ugye meg pont eggyel több… Ezt követően a pártja Petro Porosenko Blokkja néven csatlakozott az „Európai Ukrajna” koalícióhoz, aztán 2014. május 25-én az ukrán elnökválasztásokon Klicsko támogatását is élvezve, megszerezte a szavazatok 54,7%-át. A kampány során

Az üzletember

A politikai tevékenységén túl Porosenko több érdekeltséggel is bír az üzleti világban. Gyakran nevezik őt „Csokoládékirálynak”, vagy ahogyan Kárpátalján is hívják, „Csoki-Ewing”. A találó elnevezés nem véletlen, hiszen ő a tulajdonosa a Roshen édességipari gyárcsoportnak. Ám az ő életében is hosszú évek teltek el, míg végre a hatalomban is kamatoztatni tudta „üzletemberként” szerzett hatalmas vagyonát.

Porosenko 1965-ben született az Odessza megyei Bolhradban. 1989-ben szerzett diplomát a Tarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem Nemzetközi Jogtudományi Karán nemzetközi kapcsolatok szakon, majd a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra szakosodva folytatta posztgraduális tanulmányait. 1990-1991-ben a magánszektorban dolgozott, a Kisvállalkozások és Vállalkozók Szövetségének „Köztársaság” vezérigazgató-helyettese volt, majd ezt követően a JSC „Exchange House Ukraine”-t vezette 1993-ig.

Saját üzleti karrierjét a kakaóbab értékesítésével kezdte. Az 1990-es években több édességipari vállalkozást is szerzett. Aztán ezeket egyesítette a Roshen név alatt, amely később a legnagyobb cukrászati termékek gyártója lett Ukrajnában. Ukrajnán kívül Litvániában és Oroszországban is létrejöttek a Roshen csoporthoz tartozó üzemek és gyárak.

1993 és 1998 között az ukrán Ipari és Beruházási Csoport vezérigazgatójaként dolgozott. A korábban az egyik legbefolyásosabb ukrán ipari csoport, a 2012-ben felszámolt Ukrprominveszt alapítója lett.

A csokoládégyártáson kívül Porosenko üzleti érdekeltsége igen széles palettán mozog. Magába foglalja a „Kuznja Rybalsky” hajógyárat, az Ukrprominvest-Agro mezőgazdasági vállalatot. 2009-ig résztulajdonosa volt a Bohdan autóipari szövetkezetnek, ami az egyik legnagyobb szereplőnek számít az ukrán autópiacon. Ezeken kívül rendelkezik még üveg- és keményítőgyártó cégekkel, biztosítótársasággal, miközben a Nemzetközi Befektetési Bankkal is kapcsoltban van. Ott van a Prime Essents Capital, egy 2005-ben alapított befektetési alap is, aminek 100 százalékban Porosenko a tulajdonosa. A Prime Essents Capital 35 céget, illetve vállalatot birtokol, köztük a Magyarországon működő Bonbonetti Choco Kft.-t. Médiaérdekeltsége is van, az ő tulajdonát képezi az ukrán Ötös csatorna (Pjatij kanal).

Porosenkót

Ezekre a vádakra ő úgy reagált: „A konfliktus kirobbanását követően egyszerűen bezártam a Lipeckbe működő gyárat, nem tehettem mást. Bárki, aki szeretne, elutazhat oda és megnézheti a kapukon lévő zárakat, az ezer elbocsátott embert, az állótermelést, ami 700 millió dollár értékű. Voltak üzleti érdekeltségeim Oroszországban a háború előtt. Azonban a háború mindent megváltoztatott”.

Félresiklás

Porosenko mint Ukrajna elnöke

Az elnökválasztási kampány során Porosenko megígérte, hogy amennyiben az emberek bizalmat szavaznak neki és a független Ukrajna ötödik elnökévé választják, abban az esetben eladja az összes cégét – az Ötös csatornán kívül –, köztük a Roshen csoportot, a Prime Essents Capital részvényeit, és a Nemzetközi Befektetési Bankkal is felszámolja a kapcsolatait. (A Prime Essentsben 2014 eleje óta az aktívák közel 50 százalékkal, 2,5 milliárd ukrán hrivnyával nőttek, a Roshen pedig kilencszer nagyobb nyereséget hozott az elmúlt öt évben.)

Porosenko kijelentette azt is, hogy megköveteli a „csapata” minden tagjától, hogy megszabaduljanak az üzleti tevékenységeiktől és elkötelezzék magukat a nép szolgálatában. Azonban ez annak ellenére nem valósult meg, hogy az ukrán alkotmány nem teszi lehetővé az üzleti vállalkozói tevékenységet magas állami beosztásban dolgozó személyeknek, el kell adniuk mindent, amit birtokolnak. Helyette a választások után Porosenko áthelyezte a vagyonát a Prime Essents Capital befektetési alapjának irányításába, amely ugye maga Porosenko tulajdonában van, és amelynek apja, Olekszij Porosenko a vezérigazgatója.

Érdekes fejlemény, hogy a minap az ukrán alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a büntető törvénykönyv azon cikkelyét, amely alapján a tisztségviselők felelősségre vonhatók lennének a törvénytelen vagyonosodásukért. A bírói testület egyebek mellett azzal indokolta döntését, hogy a cikkely sérti az ártatlanság vélelmét.

A törvénytelen vagyonosodásért járó büntetőjogi felelősségre vonást 2015-ben vezették be. Ez volt az egyik fő követelése az Európai Uniónak Ukrajnával szemben a vízummentesség fejében, és erre kötelezte magát Kijev a Nemzetközi Valutalappal (IMF) szemben az IMF hitelprogramjának folytatásáról aláírt memorandumban is.

Banális ígéretek, betartatlanul

Porosenko

amelyek a szándékai szerint normális és elfogadható, jövőbe néző irányba terelik majd az országot.

A Donbasz régióban akkor már kibontakozott fegyveres konfliktussal kapcsolatban úgy fogalmazott: „Az ATO (terrorellenes művelet – a terrorista tevékenységek megelőzése és megszüntetése érdekében hozott intézkedések Kelet-Ukrajnában) nem húzódhat el 2-3 hónapig, a konfliktus órákig fog tartani” – a háború már ötödik éve tart. Porosenko ezt azzal magyarázza, hogy Oroszország agresszor, és Ukrajna csak saját magát védelmezi.

Három nappal az elnökválasztás előtt megígérte a háborúban részt vevő ukrán katonáknak, hogy 1000 hrivnyát kapnak majd naponta a szolgálatukért (nagyjából 10 ezer forint): „Egy katona, aki csatában harcol – nem lesz többé sorköteles időszakhoz kötve, mert önkéntesek lesznek majd, akik megkapják az ezer hrivnyát egy napért”. Ezt sem sikerült megvalósítania. A mai napig, a legoptimálisabb becslések szerint is 17-20 ezer hrivnya között mozog a Donbasz térségében harcoló katonák fizetése. Ez az összeg szignifikánsan elmarad a 2014-ben ígért pénz valós értékétől.

Ugyanis Porosenko másik ígérete az volt, hogy stabilizálja a hrivnya valutaárfolyamát: azt hangsúlyozta, hogy 1 dollár értéke nem lesz több 10 ukrán hrivnyánál. 2019-ben a hrivnya árfolyama a dollárhoz képest 27 körül mozog.

De persze ez igaz az ország többi lakosára nézve is.

Imázsharcos

Garantálta a szólásszabadság jogának biztosítását, és hogy nem indul büntetőeljárás a média és sajtó képviselői ellen. Nos, Porosenko ebben a rekordernek számít Ukrajnában, ugyanis az elmúlt öt évben számos esetben indítottak eljárást újságírók ellen. Több esetben támadás érte a sajtó munkatársait, aminek a kivizsgálására szinte semmilyen lépés nem történt a hatóságok által.

Az elnök „ukránosítási” reformkísérleteit nehéz elhinni azok számára, akik öt évvel ezelőtt hallhatták, ahogyan kitartóan idézgette az ukrán Alkotmány 10. cikkelyét, ami az orosz nyelv használatára utal. „Az Alkotmány 10. cikke szerint járok majd el, amely az ukránt államnyelvként határozza meg, de biztosítja az orosz nyelv jogait és hangsúlyozza, valamint garantálja az összes nyelv szabad használatát és fejlődését. Célszerűnek tartom a nyelvi kérdésben meglévő status quo megőrzését az ukrán politikai nemzet egységének biztosítása érdekében”. Ennek ellenére elnöksége alatt bevezette a rádió és a televízió nyelvi kvótáit, elfogadta az oktatás egyetemes ukránosításáról szóló törvényt, és elkészített egy törvényt az állami szolgáltatások szférájában használható nyelvéről, amely egy új fogalmat vezetne be, a „nyelvi rendőrségre” utalva.

A nyelvtörvényi előterjesztést első olvasatban 2018. október 4-én fogadta el a parlament. Azóta 2059 módosító indítvány érkezett be a javaslathoz, amelyekről nem csomagban, hanem egyesével szavaznak majd, így a végszavazást várhatóan a március 31-i elnökválasztás közvetlen hajrájában ejtik meg. A törvényjavaslat kimondja, hogy Ukrajnában az egyetlen állami és egyetlen hivatalos nyelv az ukrán, és kötelezővé teszi használatát az állami szervekben, a kommunális tulajdonú intézményekben, valamint nyilvános civil rendezvényeken. A törvény csupán a magánszférában, azaz a háztartások szintjén és a vallási szertartásokban nem szabályozza a nyelvhasználatot.

Az ukrán parlamentben hozzáláttak a nyelvtörvény végszavazásának előkészítéséhez. Amennyiben igent mond rá a Rada többsége, folytatódik az erőszakos ukránosítási folyamat, amely az oktatási törvénnyel alkothat egy nagy egészet.

A fentebbi ígéretein kívül rengeteg olyan dolog van, amelyet nem teljesített Porosenko. Ott van például az „Élj új módon” választási szlogenje, ami a szegénység felszámolására irányul, és gazdasági stabilitást ígért a lakosság számára − Ukrajna a legszegényebb országok egyike Európában. Ott van a korrupció elleni harc, a korrupt állami tisztségviselők törvény előtti felelősségre vonása − Ukrajna az első helyett tapossa a kontinensen ezen a listán is. A gáz árának emelése, a kis-és középvállalkozások megadóztatása, de még ide lehetne sorolni a nyugdíj- és egészségügyi reformokat is – mind népszerűtlen intézkedések voltak.

Pozitívumként említhető Porosenko politikai tevékenységét nézve, hogy sikerült kiharcolnia az ukránok számára a vízummentességet az Európai Unión belüli országokba (Magyarország volt a fő támogatója ebben), aztán

Az ukránok további előrelépésnek tartják a „tomosz” néven elhíresült egyházi dokumentum aláírását, amellyel hivatalosan is elismerésre került az önálló, autokefál ukrán ortodox egyház, szentesítve annak elszakadását az orosz ortodox egyháztól, amellyel 1686 óta egységben volt.

A kárpátaljai magyarság számára tett ígéretei

Petro Porosenko a 2014-es elnökválasztások előtt magáénak tudhatta a politikai elit támogatását, illetve az ország lakosainak a bizalmát, többek között a kárpátaljai magyarságét is. Felkereste a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget és kötött egy választási együttműködési megállapodást, amelyben Porosenko vállalta a kárpátaljai magyarság jogainak a bővítését, és ezeknek eleget is fog tenni, amennyiben ő kerül az ukrán elnöki székbe. Porosenko a szerződés aláírásával

az óvodától az egyetemig, megígérte a kettős állampolgárság kérdésének a rendezését is. Ígéretet tett a magyar választási körzet visszaállítására, amit 2012-ben számoltak fel, továbbá arra is, hogy a kommunizmus ideje alatt a szovjetek által elkobzott egyházi vagyont visszaszolgáltatja a magyar tulajdonba. A kárpátaljai magyarság rehabilitációját, a málenkij robotért való bocsánatkérést is megígérte.

Ezekből az ígéretekből semmit nem teljesített: épp ellenkezőleg, olyan jogszabályok születtek elnöki javaslatra, amelyek erősen szűkítik a kárpátaljai magyarság már meglévő jogait. Annak ellenére, hogy a kárpátaljai magyarság több mint 60 ezer aláírást gyűjtött össze és juttatott el Porosenkóhoz, egyszerűen figyelmen kívül hagyta ezt, és aláírta a sokat emlegetett jogfosztó oktatási törvényt.

Ismét elnök akar lenni

„Az ország, a kortársak, a múlt és a jövő nemzedékek mély felelősségérzetének felkeltése arra késztetett engem, hogy döntést hozzak az elnöki úton való új nekifutásomról” – mondta a politikus a hívei számára összehívott fórumon.

Porosenko idei választási kampányszlogenje a „Nyelv, hit és hadsereg”. A szlogen jól leképezi Porosenko azon politikai húzásait, amelyekkel

Az elnök választási kampánya elsősorban Nyugat-Ukrajnára orientálódik, az ott élő lakosok jóindulatát próbálja megnyerni a március 31-én esedékes elnökválasztásokra. Egyik kijelentésében úgy fogalmazott, „ha nem én leszek az elnök, Putyin elveszi az egész Ukrajnát”.

Kérdés viszont, mire megy a radikális kijelentéseivel és mennyire tudja visszahozni magát a versenybe: Petro Porosenko ugyanis a legújabb adatok alapján 12,4 és 22,1 közötti támogatottsági értékkel bír a 2019 márciusi felmérésekben, ezekkel az átlagokkal lemaradva nem csak a népszerűségben hasító, első helyen álló Volodimir Zelenszkij (20,5-34 százalék), hanem egyre többször a veteránsága ellenére új erőre kapó Julija Timosenko (12,1-18,8 százalék) mögött is.

Porosenko ugyanakkor már most megüzente: nem fontolgat visszavonulást a politikából. Ha elveszítené az elnöki posztot, akkor az ősszel tartandó parlamenti választásokon indul el pártja listavezetőjeként.