Könyvajánló: az alkotmányok a történelem foglyai

A mai alkotmányok elavultak, és szerepük is megkérdőjeleződött

Az alkotmány – általánosan elfogadott fogalma szerint – olyan rendelkezések összessége, amely meghatározza egy ország működtetésének módját és kereteit, továbbá hagyományos szerepe szerint szabályozza a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalmi ágak közötti viszonyt. A szerző szerint a mai alkotmányok azonban nem képesek választ adni korunk társadalmi, gazdasági és politikai kihívásaira, és szerepük sem olyan egyértelmű már, mint a megalkotásuk időszakában. Az alkotmány hagyományos meghatározása és felfogása ma már nem kielégítő, mivel napjainkra jelentős mértékben megváltoztak a gazdasági, társadalmi és politikai körülmények. Emiatt az alkotmányokat úgy kell megreformálni, hogy jobban igazodjanak korunk igényeihez, valamint a demokrácia intézményéhez.

Vibert szerint az ilyen jellegű felvetések nem feltétlenül ördögtől valók. Helyük van az alkotmányfejlődés történetének vizsgálatában, kiváltképp a mai politikai légkörben, amikor a világ minden táján megfigyelhetők olyan folyamatok és események, amelyek megkérdőjelezik az alkotmányos keretek erejét, és több helyen is új alkotmányos konfliktusok alakulnak ki.

Az Európai Unió alkotmányos struktúrája téves feltételezésen alapszik

Vibert alkotmányos konfliktusnak tekinti a Brexit ügyét is: ez esetben egy szupranacionális formáció, az Európai Unió alkotmányos keretei kérdőjeleződtek meg a brit választók döntése által. A szerző továbbá kiemeli, hogy az Európai Unió alkotmányos struktúrái szintén elavultak, sőt, az Unió alkotmányos kereteinek kialakítására irányuló, jelenleg is folyamatban lévő kísérlet is kudarcnak tűnik. Ennek az az oka, hogy az uniós vezetők egy egységes politikai és gazdasági unió létrehozására törekednek, de 28 tagállam alkotmányos rendjét nem lehet egymáshoz igazítani.

Ráadásul gyakran figyelmen kívül marad az a tény, hogy minden tagállam saját alkotmányos kerettel és fejlődéssel rendelkezik. A szerző ezek alapján arra a következtetésre jut, hogy az Európai Unió alkotmányos struktúrájának radikális átalakítására van szükség.

A mai kor elvárásaihoz kell igazítani az alkotmányokat

Vibert szerint az alkotmányokat úgy kell átdolgozni, hogy azok igazodjanak új szerepükhöz: kellőképpen reflektáljanak az egyre jelentősebb társadalmi megosztottságra, és képesek legyenek biztosítani a méltányosságot egy normatív rendszerben. Mindemellett az alkotmányoknak újra kell definiálniuk az alkotmányos szereplők közti viszonyt is, bővítve az alkotmányos intézmények körét.

Szükség van továbbá a demokratikus elvek szélesebb körű alkotmányos integrálására Ez azért is szükséges Vibert szerint, mert megnövekedett az elégedetlenség a hagyományos normákkal szemben. Ez világszerte azt eredményezte, hogy a választók jelentős része alternatív pártok felé fordul, amelyek igyekeznek szakítani azokkal a konvenciókkal, amelyek régebbi korokban nyújtottak válaszokat az akkori társadalmi problémákra és kihívásokra, de mára idejemúlttá váltak.

Vibert javaslata szerint az alkotmányok megreformálásnak egyik kulcsa a népszavazások intézménye és annak népszerűsítése lehet, ugyanis így csökkenthető a hatalom gyakorlói – köztük az alkotmány megalkotói – és a nép között „tátongó űr”.