Chomsky: a Nyugat saját privilégiumának tekinti az emberi jogok védelmét

A nyugati hatalmak következetlenek a humanitárius intervenció alkalmazásában

Chomsky felhívja a figyelmet arra, hogy a 20. századi kurd ellenállás időszakában a Nyugat teljes mértékben eltekintett a kurdokat megillető emberi jogok védelmétől. Szerinte az „új korszak” képviselői nem képesek adekvát magyarázatot adni arra a kérdésre, vajon miért volt kevésbé érdekelt a nemzetközi közösség a kurdok védelmének a biztosításában, mint például a második délszláv válság idején a koszovói albánok esetében. A szerző álláspontja szerint az már önmagában kettős mérce alkalmazására utal, hogy a nyugati hatalmak 1999-ben légitámadást indítottak Szerbia ellen, azonban az ugyanebben az évben Kelet-Timorban kitört humanitárius válság során már nem tartották indokoltnak a katonai intervenciót. A szerző szerint ez utóbbi esetben a be nem avatkozás oka az volt, hogy az indonéz fegyveres erőket az Egyesült Államok és szövetségesei támogatták. Emiatt a „felvilágosult Nyugat” eltekintett a kelet-timori áldozatok védelmétől. A koszovói intervenció oka pedig egyértelműen Kelet-Európa „stabilitásának” a biztosítása volt a humanitárius válság megfékezésének a leple alatt.

A szerző állítása szerint a nemzetközi közösségnek a kelet-timori válság kapcsán különösen fontos volt, hogy az elkövetett atrocitásokról készült jelentések minél kevésbé kerüljenek nyilvánosságra. A koszovói válsággal kapcsolatban pedig hangsúlyozza, hogy valójában a NATO-légitámadások idézték elő az igazán súlyos humanitárius válságot, ugyanis azokat követően kimutathatóan nőttek az etnikai tisztogatások intenzitása. Chomsky szerint nem a humanitárius válság, hanem a légitámadások generálták a tömeges menekültáradatot.

Az „új korszak” képviselői szerint az emberi jogok védelme fontosabb az államok szuverenitásánál

A szerző az említett válságokból azt a következtetést vonja le, a nemzetközi közösségnek két lehetősége van a fegyveres erő alkalmazásával kapcsolatban: az országok betartják az ENSZ alapokmányának vagy esetleg egy újabb nemzetközi jogi dokumentumnak a rendelkezéseit, vagy hagyják, hogy a nagyhatalmak kreált érvekkel akkor indítsanak háborút, amikor az érdekükben áll. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyása nélkül indított humanitárius intervenciók bebizonyították, hogy a nyugati demokráciák – a liberalizmus eszméinek szem előtt tartásával – az egyéneket megillető emberi jogokat magasabb rendűnek tartják az egyének szélesebb körét felölelő államok szuverenitáshoz való jogánál.

Borítókép: Emberi Jogok Európai Bírósága, Forrás: Wikipedia