A szerző állítása szerint a nemzetközi közösségnek a kelet-timori válság kapcsán különösen fontos volt, hogy az elkövetett atrocitásokról készült jelentések minél kevésbé kerüljenek nyilvánosságra. A koszovói válsággal kapcsolatban pedig hangsúlyozza, hogy valójában a NATO-légitámadások idézték elő az igazán súlyos humanitárius válságot, ugyanis azokat követően kimutathatóan nőttek az etnikai tisztogatások intenzitása. Chomsky szerint nem a humanitárius válság, hanem a légitámadások generálták a tömeges menekültáradatot.
Az „új korszak” képviselői szerint az emberi jogok védelme fontosabb az államok szuverenitásánál
A szerző az említett válságokból azt a következtetést vonja le, a nemzetközi közösségnek két lehetősége van a fegyveres erő alkalmazásával kapcsolatban: az országok betartják az ENSZ alapokmányának vagy esetleg egy újabb nemzetközi jogi dokumentumnak a rendelkezéseit, vagy hagyják, hogy a nagyhatalmak kreált érvekkel akkor indítsanak háborút, amikor az érdekükben áll. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyása nélkül indított humanitárius intervenciók bebizonyították, hogy a nyugati demokráciák – a liberalizmus eszméinek szem előtt tartásával – az egyéneket megillető emberi jogokat magasabb rendűnek tartják az egyének szélesebb körét felölelő államok szuverenitáshoz való jogánál.