McCarrick-botrány: kitört a polgárháború a katolikus egyházban?

Egy római lakás nappaljiában Marco Tosatti éppen interjúalanyát várja. Az idős pap megérkezik, azonban nem beszél, csak egy vázlatot szorongat a kezében. A házigazda egy olasz újságíró, Ferenc pápa egyik vezető kritikusa, aki a pennsylvaniai vádesküdtszék jelentése után kereste fel Viganò érseket.

Az augusztus 15-én közzétett irat szerint hat pennsylvaniai egyházmegyében az elmúlt hetven év alatt 300 pap közel 1000 gyereket zaklatott szexuálisan, egy püspökből álló hálózat pedig titokban tartotta a botrányt. Tosatti korábban meggyőzte az érseket arról, hogy most jött el a megfelelő pillanat. A „hallgatásra képzett” veterán vatikáni diplomatának most kell elmondania, amit tud. Három óra alatt sikerül olvashatóvá tenniük a szöveget. Az érsek végig halálosan komolyan viselkedik, majd a munka végeztével, könnyeivel küszködve távozik. 

A tizenegy oldalas vallomás valóságos, most is tartó földrengést okozott a Vatikánban. A dokumentumban ugyanis Viganò számos magas rangú papot vádol meg azzal, hogy részt vettek az amerikai Theodore McCarrick ex-bíboros homoszexuális visszaéléseinek eltussolásában. Ráadásul az érsek azt is leszögezi, hogy XVI. Benedek McCarricket „büntetéssel” sújtotta, amiről Ferenc pápa tudott, de visszavonta azokat. A vallomás végén Viganò érsek ráadásul olyan cselekedetre vetemedik, ami az Egyház történetében egyedülálló, hiszen

Carlo Maria Viganò

Aki lemondásra szólította a pápát

A korábbi nuncius szerint Ferenc pápa legalább 2013. június 23. óta tudja, hogy McCarrick egy „ragadozó”, de csak akkor lépett fel ellene, amikor a médiában megjelent, hogy az amerikai papot egy fiatal megrontásával vádolják. 

Vallomásában Viganò nem állítja magáról, hogy szent vagy hiba nélküli ember. A szöveg olvasása során az lehet a benyomásünk, hogy az érsek ezzel a dokumentummal meg akarja nyugtatni lelkiismeretét. Bár az irat nem szolgál konkrét bizonyítékokkal, viszont nagyon koherens képet ad, többek között felidéz egy beszélgetést, melynek során 2013-ban Ferenc pápa megkérdezte tőle, hogy: „Milyen ember McCarrick?”, mire az érsek kijelentette: „Szentatya! Nem tudom, hogy mit hallott McCarrick bíborosról, de ha megkérdezi a Püspöki Kongregációt, akkor egy vastag dossziét talál róla”.

McCarrick, a ragadozó 

Theodore McCarrick az első bíboros az Egyház történetében, aki azért kényszerült lemondani a bíborosi kollégiumban betöltött pozíciójáról, mert szexuális visszaélésekkel vádolták. Nagyon ritka, hogy erre kényszerüljön egy főpap, utoljára 1927-ben a francia Louis Billot köszönt le, mert politikai feszültség alakult ki közte és a Vatikán között. Az egyházi hierarchia néhány tagja tudott arról, hogy McCarrick évtizedeken keresztül szeminaristákra vadászik és szexuálisan zaklatja, fogdossa őket. A bíboros 2005 és 2007-ben több tízezer dollárral bírt hallgatásra két férfit, akiket még az 1980-as években zaklatott.

A korábbi nuncius azt is állítja, hogy Ferenc pápa nem csupán „menedéket nyújtott” McCarricknek és nem vette figyelembe Benedek pápa szankcióit, hanem

McCarrick ezt követően számos amerikai püspök kinevezésére tett javaslatot Ferenc pápának, közéjük tartozik a chicagói Blase Cupich és Joseph Tobin Newarkból. 

Viganò kritikusai a szankciók létét is megkérdőjelezik, mások annak kánonjogi természetét vitatják, de az érsek állítása szerint McCarricknek el kellett hagynia az otthonául szolgáló szemináriumot, nem mondhatott nyilvánosan misét, nem vehetett részt találkozókon, nem utazhatott, nem tarthatott előadásokat és arra kötelezte Benedek pápa, hogy imádkozzon és tartson bűnbánatot. 

Vallomásában Viganò azt írja, hogy még nunciusi kinevezése előtt, 2008-ban közölte a Vatikánnal, „lépjenek közbe minél hamarabb és vegyék el a bíborosi kalapot McCarricktől”. A 2008-as memorandumát addig nem vették figyelembe, amíg nem érkezett további megerősítés a bíboros bűneiről. „Benedek megtette, amit tennie kellett” – írja az érsek, de az emberei, Tarcisio Bertone és mások nem hajtották időben végre a döntést, ami csúszáshoz vezetett. „Az bizonyos, hogy Benedek elrendelte a szankciókat, és ezt az Egyesült Államok apostoli nunciusa, Pietro Sambi közölte vele.” Az nem világos, hogy miért nem hozták ezt nyilvánosságra, az sem egyértelmű, hogy mikor és hogyan léptek hatályba. Amikor Viganò lett a nuncius az Egyesült Államokban – a pápa legfontosabb  képviselője az országban –, akkor kérdőre vonta McCarricket: a bíboros elismerte, hogy elkövette azt a hibát, hogy a part menti házában

– írta Viganò.

Theodore McCarrick

Folytatódik a katolikus polgárháború?

Több publicisztikában az esetet

De ettől eltérő vélemények is akadnak. 

Nem egyszerű kategorizálni, de annyi biztos, hogy az egyházi hierarchián belül két már régóta szemben álló tábor sorakozott fel a Viganò-vallomásról alkotott frontvonal mentén. Az egyik csoport tagjai nyíltan megkérdőjelezik az érsek hitelességét és a vallomásban szereplő állításait, és igyekeznek a szövegben található ellentmondásokra rámutatni. Sokan közülük liberális, néhol a modernista eretnekség szemszögéből tekintenek az Egyház tanítására. Az USA-ban elsősorban a bevándorlás és a környezetvédelem kérdése foglalkoztatja őket, de néhányan már odáig mentek, hogy a homoszexuális aktust elítélő katolikus tanítás megváltoztatását propagálják, legalábbis a gyakorlaton enyhítenének. Szerintük a McCarrick-ügy gyökerét a klerikalizmusban kell keresni. 

A másik tábor élén konzervatívokat, néhol tradicionalistákat találunk, akik a válság megoldását a hagyományos katolikus tanokhoz való teljes hűségben és az elszámoltatás fontosságában látják. Gondolkodásmódjuk középpontjában a katolikus tanítás védelme és a liturgia méltóságának megőrzése áll, ezért hevesen elítélik az abortuszt és nem engedik, hogy bűnbánat nélkül bárki Oltáriszentséghez járuljon. Ide már mintegy negyven püspök tartozik, akik a vádak teljes kivizsgálását követelik. Szerintük

amit bár elítél az Egyház, a tények alapján sok püspök mégis tolerál a gyakorlatban. XVI. Benedek pontifikátusa alatt a Vatikán megpróbálta kezelni ezt a problémát, amikor megerősítette, hogy az Egyházban nem szentelhetnek pappá homoszexuálisokat. 

Viganò mellett

„Az igazat mondta” – jelentette ki nemes egyszerűséggel Jean-François Lantheaume, aki a Washingtonban székelő nunciatúrán Viganò kollegája volt. Daniel Nicholas DiNardo bíboros, aki az amerikai püspöki konferencia elnöke, és Raymond Leo Burke bíboros, aki az Egyház egyik legnevesebb kánonjogásza a vizsgálat pártján áll. Burke azt is kijelentette: „A lemondás követelése jogos: bárki megteheti ezt bármelyik pásztorral szemben, ha súlyosan vétkezett hivatásának teljesítése során. De az állításokat igazolni kell”.

Thomas Olmsted, Phoenix püspöke is a vizsgálat híve, mert szerinte „Viganò verhetetlen integritással rendelkező jellem” és „mindig az igazság, a hit és az életegység emberének ismerte”. Tyler püspöke, Joseph Strickland Viganò vádjait „hitelesnek” tartja, San Francisco érseke, Salvatore Cordileone pedig a nunciust az „önzetlen elköteleződés emberének” nevezte, aki „valódi szeretettel viseltet az Egyház iránt”, ezért szerinte komolyan kell venni a szavait. Steven Lopes püspök keményen kritizálta azokat az egyházi vezetőket, akik a McCarrick-ügy kapcsán a TV-stúdiókba szaladtak és kijelentették, hogy nem tudtak semmit: „Nem hiszek nekik, mert én is püspök vagyok” – mondta Lopes. 

Viganò ellen

Blase Cupich bíboros, a másik tábor vallomásban is megvádolt tagja így kelt Ferenc pápa védelmére:

véghezvinni az Egyház munkáját. „Nem léphetünk ezzel kapcsolatban egy nyúlvacokba.” 

Róma

San Diego püspöke, Robert McElroy sem rejtette véka alá véleményét: „Ferenc pápa és tanítványai elleni gyűlöletében Viganò érsek következetesen alárendeli a minden részletre kiterjedő igazság utáni törekvést a részrehajlásnak, a megosztásnak és a ferdítésnek”. Joseph Tobin bíboros, akit Viganò szintén az Egyházon belül működő homoszexuális hálózat tagjaként nevezett meg, azt mondta, hogy semmit sem tud az egyházmegyéjében működő homoszexuális szubkultúráról. Óscar Andrés Rodríguez Maradiaga, a „helyettes pápa”, a Szentatya egyik legbefolyásosabb támogatója úgy véli, hogy a pápa lemondását követelni Szentlélek elleni bűn, ami megbocsáthatatlan. A Viganò által megemlített James Martin, a jezsuita rend progresszív szárnyához tartozó atya, aki az „LGBT katolikusok” szószólója, úgy látja, hogy itt a 

A Twitteren rendkívül aktív történész-teológus professzor, Massimo Faggioli pedig így írt az érsek támogatóiról: „Attól tartok, hogy az alt-right figurák ezt úgy használják, mint egy lehetőséget, hogy folytassák az intézmény elpusztítását azért, hogy az élére álljanak. Püspököket fordítanak egymás ellen. A híveket pedig ráveszik arra, hogy ne bízzanak vezetőikben és dolgozzanak a vesztükért”. 

Döntsenek belátásuk szerint

Ferenc pápa először így reagált a vádakra: „Olvastam, de egy szót sem mondok erről. Önök (újságírók) olvassák el és döntsenek belátásuk szerint”, később viszont kijelentette, hogy a válasz egyetlen eszköze az ima és a hallgatás, mivel az igazság csendes, halk, nem zajong. Austen Iveregh szerint annak, hogy a pápa a csendet tartja a legjobb reakciónak, mélyebb spirituális oka van.

A vallomás mindenesetre súlyos vádakkal terhelte meg Ferenc pápa hitelességét. Az Egyházban tapasztalható válság, ezzel a katolikus egység középpontját, a pápaságot is érinti. Ugyanakkor egy katolikus nem a pápa erkölcsi feddhetetlensége miatt tartozik az Egyházhoz, hanem Jézus Krisztus keresztje, halála és feltámadása miatt. 

Carlo Maria Viganò ebben töretlenül hisz. Azóta lecserélte telefonszámát, aztán vett egy repülőjegyet. Egyelőre nem tudni, hol tartózkodik.