Az Északi Áramlat 2 mintegy 9,5 milliárd eurós projekt, annak keretében két új, összesen évi 55 milliárd köbméter – a már meglévő vezetékpárral azonos – szállítási kapacitású vezetékkel bővíthetik a Balti-tenger fenekén húzódó Északi Áramlatot, amelynek kiindulási pontja az oroszországi Viborg, és a németországi Greifswaldig tart. Az Északi Áramlat 2 vezetékpár kiépítésével Oroszország elvileg kiiktathatná Ukrajnát mint tranzitországot, és egyetlen útvonalra terelhetné át az Európának szánt orosz gázszállítmányok 80 százalékát, egyúttal domináns helyzetbe kerülne a német piacon, mert részesedését 40 százalékról több mint 60 százalékra emelné.
Vlagyimir Putyin orosz elnök finn hivatali partnerével, Sauli Niinistövel augusztus 22-én Szocsiban folytatott tárgyalása után kijelentette: biztosra veszi az Északi Áramlat 2 földgázvezeték megépülését, mert arra Európának szüksége van. Szavainak alátámasztására elmondta, hogy a Gazprom tavaly 13 százalékkal növelte gázszállításit, miközben az európai lelőhelyek kimerülőben vannak. Elmondása szerint Moszkva kész a konkurenciaharcra az európai piacért, de hangsúlyozta, hogy ennek a versenynek tisztességesnek kell lennie. Putyin augusztus 18-án tárgyalt Angela Merkel német kancellárral Mesebergben, ott is megerősítette, hogy az orosz földgáz ukrajnai tranzitja az Északi Áramlat 2 megépítése után is megmarad. A The Wall Street Journal ugyanezen a napon közölte azt az értesülést, amely szerint Washington szankciócsomagot készít elő a csővezeték ellen.
A július 11-i brüsszeli NATO-csúcs előtt Donald Trump amerikai elnök bírálta a német kormányt az Északi Áramlat 2 megépítése miatt, úgy fogalmazott, hogy Németország „túsza" Oroszországnak. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke elismerte, hogy komoly nézeteltérések vannak Európán belül is az Északi Áramlat 2 kérdésében. Aláhúzta: véleménye szerint a gázvezeték megépítése hiba, amely nem szolgálja az EU stratégiai érdekeit vagy biztonságát.