Angela Merkel július végén Berlinben megbeszélést folytatott Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel és Valerij Geraszimov vezérkari főnökkel, erről a német kormány hivatalosan csak annyit közölt, a találkozó bizalmas jellegű volt, és elsősorban Szíriáról és Kelet-Ukrajnáról volt szó. A szombati megbeszélés további fontos témája az orosz földgázt Németországba Ukrajna és Lengyelország megkerülésével szállító Északi Áramlat-2 gázvezeték ügye.
Nacionalizmus vs. liberális demokrácia
„Merkelen és Putyinon is egyre erősebb a nyomás, hogy ismét működjenek együtt, és mindketten tudják, hogy szükségük van egymásra" – mondta a mesebergi találkozóról Stefan Meister, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) Oroszországgal foglalkozó elemzője a Handelsblatt című lapnak. A német üzleti lap pénteki összeállításában rámutatott, hogy az utóbbi hónapokban megváltozott a német-orosz kormányzati kapcsolatok dinamikája, a megoldásra váró ügyek a háttérbe, a közös érdekek az előtérbe kerültek.
Kiemelték: Vlagyimir Putyinnak a nyugati vezetők közül Angela Merkelhez fűződik a leghosszabb, a legnehezebb és a legfontosabb kapcsolata. Merkel 2005 óta vezeti Németországot, Putyin 2000 óta, egy négyéves (2008-2012) megszakítással. Csaknem egyidősek – Merkel 64 éves, Putyin 65 –, tegezik egymást, beszélik egymás anyanyelvét és mindkettejük életében meghatározó volt az egykori NDK, ahol a kancellár egy diktatúra lakosa, az orosz elnök pedig külföldi hírszerző volt.
Kapcsolatuk sűrítve mutatja meg mindazt, amit Fraeed Zakaria amerikai politikatudós már 2008-ban a rendszerek versengésének nevezett az amerikai dominancia utáni világban. A szereposztás világos: Putyin az „új nacionalizmus" legfőbb alakja, Merkel „a liberális demokrácia ikonja". Az orosz elnök kíméletlen hatalmi politikát folytat, befolyási övezetekben gondolkodik, eszköze a megfélemlítés és az erőszak, a német kancellár a nemzetközi kapcsolatok kölcsönösen előnyös, többoldalú megállapodásokon nyugvó alakítása, a multilateralizmus híve, számára a diplomácia, a nemzetközi jog és a megbízható külpolitika a fontos – áll a Handelsblatt összeállításában.